Semmi sem okozott nagyobb boldogságot az életemben, mint az anyaság, de semmi nem adott nagyobb bánatot sem, mint az, hogy idegenné váltam a saját magam számára.
Nem emlékszem arra a nőre, aki voltam, mielőtt anya lettem. Távolinak tűnik, és az emlékeim róla mostanra teljesem elhalványodtak.
Félreértés ne essék, szinte szerelmes vagyok az anyaságba és az általa nyújtott örömbe. Szeretem a babámat, de néha hiányzom önmagamnak. És nem arról beszélek, hogy mindent visszacsinálnék, aki voltam a gyerekvállalás előtt. Mindig is anya akartam lenni, így néhány részem megértette, hogy az identitásomban változás fog bekövetkezni. De hiányzik önmagam megismerése. Hiányzik egynek lenni önmagammal.
A gyerekek születése után úgy érzem, elvesztettem önmagam. És jelenleg úgy tűnik, hogy nem is találom azt a valakit.
Szeretem nézni, ahogy ennek az apró embernek kialakul a személyisége. Szeretem érezni, hogy szükség van rám, és hogy ennek a kis csodának a léte tőlem függ. De néha csak azt kívánom, bárcsak mások türelmesebbek lennének velem, miközben igyekszem megtanulni saját magam új verzióját.
A helyzet az, hogy a legtöbbször egyedül vagyok a kicsivel, aki a teljes figyelmemet igényli. A barátok és családtagok már nem olyan gyakran keresnek, mert legyünk őszinték, mostanában lassan válaszolok, sőt, néha egyáltalán nem…
Talán nehezen is értenék meg, hogy küzdök. Hogy egy identitásválság kellős közepén vagyok. Hogy az érzelmek folyamatosan harcolnak bennem, és néha úgy érzem, szinte megfojtanak.
Tudom, hogy nem vagyok egyedül ezzel. Tudom, hogy sok édesanya érzi ezeknek az érzelmeknek a súlyát, és azon tűnődik, vajon egyedül vannak-e a világban. Nos, én azért vagyok itt, hogy tudassam veled: nem vagy egyedül. Hogy az anyák mindenhol a világon osztoznak ezekben a kétségekben.
Tehát annak az anyának, aki elveszettnek érzi magát, aki úgy érzi, mindent felemészt az anyaság, íme néhány tipp, hogyan találja meg önmagát:
Szánj egy percet magadra – minden nap!
Még akkor is, ha csupán öt percről van szó. És nem arról beszélek, hogy egy percet kell zuhanyozni, amíg a baba alszik, vagy összehajtogatni a ruhákat, miközben a párod a gyerekekkel foglalkozik. Úgy értem, csinálj valamit, amitől jól érzed magad. Tánc. Éneklés. Tégy egy sétát vagy hallgass meg egy motivációs podcastet. Minél több apró pillanatot töltesz önmagaddal, annál többet fogsz tudni arról, hogy ki vagy. És jobban fogod szeretni, mint valaha.
Támaszkodj a körülötted lévőkre!
Ahhoz, hogy megismerjük és megértsük önmagunkat, közösségre van szükségünk. Legyen szó a párodról, a szüleidről, a testvéreidről vagy a barátaidról. Mert mások segítenek megmutatni, ki vagy. Kihoznak belőled olyan dolgokat, amelyekről megfeledkeztél, vagy nem is tudtad, hogy léteznek. Szóval támaszkodj rájuk.
Tudom, van az a fogalom, hogy “anya-bűntudat“. Szinte lehetetlenné teszi, hogy alaposan feldolgozzuk az érzelmeinket anélkül, hogy szörnyűnek vagy hálátlannak éreznénk magunkat. De a legfontosabb dolog az, hogy teret adj magadnak, hogy engedd meg magadnak a negatív érzelmeket is. Mert érvényesek. Értsd meg, hogy még a szerető anyaság és az apróságok imádata közepette is gyászolhatod azt, aki egykor voltál.
- Kapcsolódó: 7 pozitív változás, amit a gyerekeimtől kaptam
Amikor nem tetszik, ahogy tegnap anyaként viselkedtél. Amikor azt kívántad, bárcsak másképp reagáltál volna kisgyermeked dührohamára. Amikor azon kapod magad, hogy azt kívánod, bárcsak leadhatnád a babát a szüleidhez, és elmennél inni egy barátoddal. Amikor úgy érzed, hogy az otthonod falai bezárnak, akkor adj magadnak kegyelmet. Attól nem leszel rossz anya, ha így érzel. Emberré tesz. És mit gondolsz? A gyermekednek éppen erre van szüksége. Igazi, földhözragadt, őszinte emberre őszinte érzésekkel és őszinte aggodalmakkal. Hidd el, jobban fogják értékelni a sebezhetőségedet, mint azt valaha gondolnád. Szóval mentsd fel magad, és újra megtalálod önmagad.
Forrás: mother.ly
Kapcsolódó cikkek
