A karácsony az öröm, a melegség, a vidámság és a nosztalgikus érzések időszaka (jó, persze a fáradtságé is). Valahogy mindenkit megszáll egy kis emelkedettség, amikor a csengettyűk elkezdenek csilingelni. De van ennek tudományos alapja?
A Dán Egyetemen 2015-ös kutatása során bizonyítékot talált az agyban lévő karácsonyi jókedvre. Húsz embernek karácsonyi vagy nem karácsonyi témájú képeket mutattak, miközben agyukat egy fMRI készülékkel figyelték. Az fMRI-készülék kiemeli az agy azon részeit, ahol az adott régióban az aktivitás növekedése vagy csökkenése tapasztalható. És amikor ebben a vizsgálatban az aktivitás növekedett, az a régió úgy világított, mint egy karácsonyfa.
Amikor a résztvevők karácsonyi témájú képeket láttak, agyi régiók hálózata aktiválódott, amiből a kutatók arra következtettek, hogy megtalálták a karácsonyi hangulat központját az emberi agyban. Hogy az agyi régiók aktiválódása valójában mit jelentett, azt a kutatók nem tudták megmondani. Az egyik elmélet szerint ez az agyi hálózat az emlékekkel vagy a spiritualitással állhat összefüggésben. Belső élményeink tudományos megértése változóban van, és most már valószínűnek tűnik, hogy a karácsonyi jókedv önmagában is egy érzelem lehet.
Mi az érzelem?
Sok tudós régebben úgy gondolta, hogy az érzelmek előre programozott agyi reakciók. A hagyományos nézet szerint, amikor karácsonyi tévéreklámokat látunk, az ember egy erre szakosodott része (egyfajta “boldogságáramkör”) működésbe lép, hogy karácsonyi hangulatot teremtsen.
Úgy gondolták, hogy a boldogságáramkör az agy egyetlen része, amely felelős azért, hogy az ember melegséget érezzen, hogy a szíve gyorsan verjen az örömtől, és hogy a boldogság kifejezése megjelenjen az arcán – egy olyan kifejezés, amelyről úgy gondolták, hogy népek és kultúrák között univerzális.
A hagyományos nézet szerint az embereknek van egy kisszámú alapvető érzésük, mint például a félelem és a boldogság. Ezen érzelmek mindegyikének megvan a maga saját agyi régiója, amely változásokat idéz elő a fiziológiában és a viselkedésben – olyan változásokat, amelyek hasonlóak (ha nem is azonosak) ugyanazon érzelem különböző eseteiben. Például úgy gondolták, hogy az a boldogság, amit akkor érez, amikor meglát egy kiskutyát, ugyanazokat az idegi és fiziológiai rendszereket aktiválja, mint az a boldogság, amit akkor érez, amikor a barátaival tölt időt. Az elmúlt közel 100 év alatt azonban, amíg a tudomány az érzelmeket tanulmányozta, a tudósok soha nem tudtak konkrét boldogságkört vagy érzelmekhez kapcsolódó áramkört találni az emberi agyban. És így, amikor aktiválódik, a boldogság áramkörnek fel kellene világítania az fMRI-készülékben. A hagyományos nézet intuitívnak tűnik.
A karácsonyi hangulatot illetően valószínűleg ez az oka annak, hogy az fMRI-adatokban nem találtak specifikus neurális pályát. Inkább a karácsonyi jókedvhez kapcsolódó általános aktivációs hálózat utal az érzelmek árnyaltabb megértésére.
A kortárs nézet szerint az érzelmek az agy három információforrást összegez, hogy igény szerinti élményt hozzon létre. Az agy kombinálja a fiziológiai állapotra, a környezetre és a személyes élményekre vonatkozó információkat, hogy egy szubjektív érzést alakítson ki bennünk. Azaz amikor karácsonyi tévéreklámokat látunk, pozitív érzéseket érzünk, mert a karácsonyhoz jó dolgokat társítunk, a szívünk gyorsabban ver, mert egy részünk felismeri azt az izgalmat, amelyet a reklám kiváltott bennünk gyermekkorunkban, és ezt az érzést fizikailag is kifejezzük, általában arckifejezéssel.
Mindezek a dolgok egy érzésben csúcsosodnak ki. Egy érzés, amelyet érzelemként címkézünk és kategorizálunk. Életünk során megtanuljuk az érzelmek kategóriáit felcímkézni. Ez a címkézés az oka annak, hogy ugyanazt a szót használjuk a hullámvasútra való felszálláskor érzett rémület és az autóbalesettel járó rémület leírására, annak ellenére, hogy ezek az élmények teljesen különbözőek.
Mivel azonban az agy az érzelmeket igény szerint építi fel az agyi régiók széles skáláját felhasználva, nincs eszközünk, amellyel az élményt rögzíteni vagy mérni lehetne. Az agy számos különböző része működik együtt az érzelem létrehozásában, attól függően, hogy mi történik körülöttünk és bennünk. Ez az oka annak, hogy egy érzelem minden egyes élménye – még ugyanaz az érzelem is – másként fog kinézni az fMRI-szkennerben. Az érzelmek esetében az agyi aktiváció nem kiszámítható, mivel minden érzelem más és más, kiszámíthatatlan információkból és kontextusokból alakul ki.
Karácsonykor minden embernek vannak olyan dalokkal, ételekkel és tevékenységekkel kapcsolatos asszociációi, amelyek segítségével a “karácsonyi hangulat” címkét használja az élmény kategorizálására. Ezek az asszociációk minden egyes személynél teljesen egyediek. Ez az oka annak, hogy az ünnepi családi hagyományok nem mindig jelennek meg, amikor a barátaidnak vagy a párodnak mutatod be őket.
De a karácsonyi jókedv megosztható másokkal rituálékon (például a fa feldíszítésén) és nyelvezeten (például éneklésen) keresztül, hogy megszilárdítsa ezeket az érzelmi kategóriákat. Minden alkalommal, amikor olyan tárgyakkal vagy gondolatokkal találkozunk, amelyekhez a múltunk miatt karácsonykor kapcsolódunk, az agyunk létrehozza a karácsonyi jókedv érzelmét.
A bah humbug szindróma
De persze vannak, akik olyanok, például Ebeneezer Scrooge, akik csak át akarják vészelni az ünnepeket. A karácsonyi jókedv hiányát “bah humbug” szindrómának nevezik, amit úgy lehet lefordítani, hogy „á, badarság!”. A karácsonyi jókedvhez hasonlóan a “bah humbug” is tekinthető érzelemnek. Ha több negatív élményünk volt a karácsonyhoz kapcsolódóan, akkor nagyobb valószínűséggel érzünk bah humbugot, mint vidámságot.
Függetlenül attól, hogy inkább a karácsonyi jókedv vagy a bah humbug érzelmek felé hajlunk, mindig. megvan a hatalmunk, hogy inkább jókedvűek legyünk az ünnepen, és elűzzük a bah humbug érzéseit. Ha tehát karácsonyi hangulatba szeretnél kerülni, tölts időt olyan ünnepi tevékenységekkel, amelyeket élvezel, oszd meg az élményeidet azokkal az emberekkel, akiket szeretsz, és végezz olyan rituálékat, amelyeknek van értelme számodra.