Alapesetben egy kisbaba anyatejjel táplálkozik, hat hónapos korig kizárólagosan, a hozzátáplálás után pedig részben szilárd ételt kap, fokozatosan egyre többet, de az anyatej is megmarad. Egészen addig, amíg igényt tart rá. (Nyilán vannak helyzetek, amikor el kell választani a babát, de mi most az ajánlott és ideális viszonyokat írtuk le).
Ha egy kisbaba az anyatejet nem lefejve kapja, hanem közvetlenül az anyamellből, akkor ma már jól ismert tény, hogy nem csupán a táplálékot jelenti számára a szopizás, hanem a folyadékigényét is így elégíti ki, valamint a megnyugvást, a fájdalomcsillapítást, az ellazulást is jelenti számára. Jól ismerjük a mondást: cumizik a cicin, azaz nem eszik, nem iszik, hanem valami másra – például alváshoz, megnyugvásra – „használja”. Ezt a jelenséget a tudomány komfortszopásnak nevezi, azt az állapotot tehát, amikor cumit is adhatnánk a csecsemőnek, hogy ne sírjon, hogy „magától” (értsd: szülő nélkül) elaludjon. Tehát valójában cumival helyettesítjük az anyamellet. (Más a helyzet akkor, ha eleve nem szoptat az anya vagy ha cumisüvegből táplálja a gyerekét.)
Cumit vagy ahhoz hasonló valamit már az ókorban is adtak a csecsemőknek, igaz nem gumiból volt, de funkcióját tekintve valószínűleg épp abból az okból, amiért manapság. Hosszú időn tartotta magát az a nézet, hogy a cumi befolyásolja a sikeres és kizárólagos szoptatást, méghozzá azért, mert két nagyon eltérő dologról van szó: a gumi (latex, kaucsuk) és az anyai bőr össze sem hasonlítható egymással, ahogy a cumi formája, nagysága és a mellbimbó alakja sem. Ha a kisbaba születésétől kezdve cumit kap, hogy megnyugodjon, akkor elutasíthatja a mellet nemcsak akkor, ha komfortszopizna (amit ebben az esetben a cumi jelent kizárólag), hanem akkor is, amikor enne, inna. Ennek az az oka, hogy máshogy kell bekapni a mellbimbót, mint a cumit, utóbbi jóval keményebb és máshogy passzol a szájpadlással, ezért könnyen lehet, hogy a baba a cumis technikát fogja alkalmazni a mellbimbó esetében is, ami sebesedést, mellgyulladást okozhat, így a szoptatás nehezítetté válik. A nehézségek pedig könnyen vezethetnek oda, hogy abbamarad a szoptatás.
A másik érv, hogy a komfortszopizás nagyon is fontos mind a baba számára, mind pedig a kezdeti időkben az anyatej termelődése miatt, mert minél többet van mellen a baba, annál több tej termelődik, és így áll be az a bizonyos kereslet-kínálat elve. Azaz csökkenhet a tej mennyisége, hiszen kevesebbszer kerül mellre a baba, mert a nap bizonyos részében ahelyett, hogy komfortszopizna, cumit kap. Még egy érv szólt a WHO szerint a cumi használata ellen, ez pedig az, hogy az anya kevésbé képes helyesen értelmezni a baba éhségérzettel kapcsolatos jelzéseit és akkor is cumit ad neki, amikor egyébként enne, ebből pedig megint csak az következik, hogy kevesebb tej fog termelődni, mint amennyire a babának szüksége lenne, hiszen kevesebb alkalommal kerül mellre. Ez előrevetíti a szoptatás abbamaradását és a tápszerre váltást.
Ezt a kategorikus cumi elutasítást 2018-ban árnyalta a WHO: úgy fogalmaz, hogy alapvetően nem tiltott a cumi használata, célszerű vele addig várni, amíg beáll az újszülött szopási rendje. Hozzáteszik, hogy ezt követően is csak mértékkel érdemes cumit és cumisüveget adni a babának, mert ezek használata higiéniás aggályokat is felvethet és befolyásolhatja a szájüreg és fogak fejlődését. Hasonlóan vélekedik olvasónk, Bianka is: „Szerintem nem gyerekfüggő! A szülő dönti el, hogy ad-e neki vagy sem. A gyerek magától nem megy be a boltba venni és amelyiknek nem adnak nem is tudja mi az, így nem is hiányolja! Nekem kettő van, egyiknek sem adtam, már az első előtt eldöntöttem! Szerintem ez csak egy pótcselekvés a gyerekeknek és könnyítés a szülőnek. Ezen felül pedig sok hátránya is van! Fogazat, beszédkészség, szopizás… ezeket mind befolyásolja… természetesen ez gyerekfüggő!”
„Soha. Teljesen felesleges pótcselekvés. Ne a cumi nyugtassa meg, hanem anya és apa!”, vallja olvasónk, Zita. Hasonlóan gondolja Nikolett is: „Egyikőjük sem kapott, nem is vettünk. Nem igazán értem a funkcióját, minden mellékzönge nélkül.”
Tehát az ajánlás annyiban változott, hogy a kezdeti nagyon érzékeny időszakban, amikor még a baba és az anya ismerkednek, a tejtermelődés épp, hogy elkezd kialakulni, kockázatos a kizárólag szoptatást előnyben részesítő anyáknak, hogy cumit adjanak a babának.
Ha már kialakult a szoptatási rendszer, a baba hatékonyan van mellen, elegendő tej termelődik, akkor lehet cumit adni, ám a szájüreg és a fogak fejlődése miatt így is kérdéses. Ez tehát a hivatalos, kutatásokon alapuló állásfoglalás, ami természetesen nem kötelező senkire sem.
Kép: Getty Images
Igénylik a babák? Vagy a szülők hiszik azt, hogy minden baba mellé kell egy cumi is?
Ha kisbaba, akkor cumi – sokkal többször látunk cumis csecsemő ábrázolásokat, mint anyamellen szopizó babákat. Ahogy már fentebb is írtuk nagyon régóta adnak a szülők cumit a babáknak, ezért nem is csoda, hogy sok családnál a babakelengye része, csak úgy mint például a pelenka.
A két lányom cumizott, állandóan éjjel kerestük sose volt egy se. A 3. babánál mondtam, hogy nincs cumi. Na, az nincs is, el sem fogadja egyiket se, cserébe egész éjjel cumizik a cicin, nappal is az nyugtatja meg, csak azzal alszik el. Én úgy érzem kicsit most, hogy olyan jó lenne, ha cumizna és tudnék aludni a hátamon, hasamon nem csak oldalt, fogalmaz Kitti és valóban egy fontos pontra mutat rá: az anyai fáradtságra. Mert bizony a szoptatás (pláne, ha több kicsi gyerek is van a csecsemő mellett) fárasztó, kezdetben napi 15-18 alkalommal is mellre kívánkozik egy kisbaba. És nem feltétlenül tart néhány percig egy-egy alkalom…Így hát érthető, ha az anyák fáradtak, pláne, ha nincs különösebb segítségük és a cumi után nyúlnak.
Nagyon sok olvasónk írta azt, hogy a kérdés gyerekfüggő: egyiknek kell, másiknak nem, egyik a cumi mellett is évekig szopizott, a másik nem.
“Adtam nekik, a nagynak nem kellett, a középső másfél éves cumis, sokszor napközben is igényli, illetve alváshoz. Kislányom is cumis. Anno én is az voltam, itt vagyok élek Nem ördögtől való dolog”, írja Mariann.
“Gyerekfüggő – írja Anita – Az első nem igényelte, a második igen. Mi rácáfolunk a sztereotípiákra, mert a cumis gyerek tovább volt anyatejes.”
“Szopizás? A fiam 3 éves koráig szopizott, és 2 évesen dobta ki a cumit, hogy ő már nagyfiú! Kislányom 1,5 éves nagy cicista, szintén szopizik. Egyiknél sem volt cumizavar, mert a mai cumik már sokkal bababarátabbak, mint a régiek”, állítja Tímea.
“A nagynak van, nem akarja elengedni. A kicsinek nincs szerencsére. Mar bánom, hogy a nagynak adtam. Vagy, hogy nem vettem el, amikor még nem függött rá annyira”, írja Diana.
És ha cumi, akkor bizony jön egy újabb kérdés, sokaknál létező probléma: hogyan hagyja abba a gyerek? Hány hónaposa, évesen? Mert az tény, hogy nem minden gyerek válik meg tőle könnyedén, egyik pillanatról a másikra. Ez valóban nagyon gyerekfüggő.
Kapcsolódó cikkek
