Már nem érzed az első idők boldog bizsergését, a gyerek mellett annyira kifáradsz estére, hogy csak az alvásra gondolsz, és a párod is inkább a képernyő elé vagy a munkába temetkezik? Mi lesz így a kapcsolatotokkal? Mit lehet tenni az elhidegülés ellen? Hogy lehet elkerülni a válást?
„Érzelmi világunkat, hangulatunkat a külső körülmények, fokozott leterheltség, stressz is befolyásolja, ám egy kapcsolat a saját dinamikájából, szervezetünk hormontevékenységéből adódóan is egy jellemző görbét ír le, hosszabb távon pedig megvannak az egyes szakaszai” – magyarázza Süttő Márta pár- és családterápiával is foglalkozó mentálhigiénés szakember. – Jó, ha tisztában vagyunk azzal már a kapcsolat elején, hogy bár akkor úgy érezzük, soha nem múlhat el az a lángolás, valójában törvényszerű, hogy elmúlik ez az eufórikus állapot.
A hosszabb távú kapcsolatokban, a házasságban ez az első szakasz az úgynevezett álomszakasz, amikor a pár szimbiózisban él egymással. Egyéniségüket, az esetleg felmerülő véleménykülönbségeket is háttérbe szorítják a „MI” kedvéért, minden időt együtt akarnak tölteni, és általában ekkor történik a házasságkötés is.”
Mit ne tegyünk, ha az elhidegülés jeleit tapasztaljuk?
– Ne meneküljünk el a helyzetből több munkába, sportba, közösségi tevékenységbe vagy bárhova, ahol jobban érezzük magunkat, mert ezzel még inkább elmélyítjük a köztünk levő távolságot.- Ne feledkezzünk bele kizárólagosan az anyaszerepbe. Próbáljunk másról is beszélgetni, „utcai, munkahelyi” ruhába öltözni. Heti pár órára keressünk „nem anyukás” tevékenységet.- Ne a párunkat hibáztassuk rossz kedvünkért, hanem keressünk egészséges és előremutató egyéni és közös boldogságforrásokat.- Zárjuk le a külső kapcsolat kialakulásának lehetőségét már az elején, mert ez nagyon megnehezítené a visszatalálást egymáshoz.- Ne tartsunk a barátnőinkkel közös panaszdélutánokat a férfiakat szapulva, inkább jó párkapcsolatban élő barátainkkal töltsük együtt az időnket.
Mi változik a párkapcsolatban, ha annyira jól kezdődött? Valamit elrontunk?
„Természetes, hogy a kapcsolat eljut a következő szakaszba, erre pedig az eltávolodás, a differenciálódás, az egyéniség újra megtalálása a jellemző. Azok a különbségek, amiken korábban átsiklottak a felek, most konfliktusforrássá válnak. Észreveszik egymás rossz tulajdonságait, és ezek egyre zavaróbbak lesznek, az egyéni érdekek ütköznek a „MI” érdekeivel. Ebben az időszakban alakul ki a közös értékrend, ekkor alakítják ki a közös szabályokat, és itt alakítják ki ennek a kultúráját. És ekkor szilárdul meg a különbözőségek ellenére is a „MI”.
Előfordulhat, hogy ekkor érkezik a kisbaba, ami minden öröm mellett megterhelő erőpróba a kapcsolat számára. A sok új feladat, az új szerep kihívást jelent a pár mindkét tagjának. Fontos tudatosítani, hogy ez a krízis természetes dolog, az érésből ered, nem jelenti feltétlenül a kapcsolat végét, akár fejlődésére is válhat, de ha rosszul kezeljük, válásba is torkollhat.”
Mit ne tegyünk, ha az elhidegülés jeleit tapasztaljuk?
– Ne meneküljünk el a helyzetből több munkába, sportba, közösségi tevékenységbe vagy bárhova, ahol jobban érezzük magunkat, mert ezzel még inkább elmélyítjük a köztünk levő távolságot.
– Ne feledkezzünk bele kizárólagosan az anyaszerepbe. Próbáljunk másról is beszélgetni, „utcai, munkahelyi” ruhába öltözni. Heti pár órára keressünk „nem anyukás” tevékenységet.
– Ne a párunkat hibáztassuk rossz kedvünkért, hanem keressünk egészséges és előremutató egyéni és közös boldogságforrásokat.
– Zárjuk le a külső kapcsolat kialakulásának lehetőségét már az elején, mert ez nagyon megnehezítené a visszatalálást egymáshoz.
– Ne tartsunk a barátnőinkkel közös panaszdélutánokat a férfiakat szapulva, inkább jó párkapcsolatban élő barátainkkal töltsük együtt az időnket.
Mit tegyünk, amikor észrevesszük a távolódás jeleit?
„A párkapcsolat nem magától működik jól, legfeljebb az első szakaszban észre sem vettük, mennyi mindent tettünk érte. A differenciálódás szakaszában tudatosan kell törekednünk erre. Az ütközős pároknak erősen korlátozni kell önmagukat, hogy ne vágjanak egymás fejéhez maradó sérüléseket okozó sértéseket, a konfliktuskerülőknek pedig fel kell vállalniuk a korábban elhallgatott nézetkülönbségek tisztázását. A kapcsolat érzelmi életben tartása, táplálása jó gyakorlatokkal, saját szokások, ceremóniák bevezetésével lehetséges, emellett ki kell dolgoznunk az együttműködés szabályait, az egyéni és közös érdekek, időtöltés arányát, meg kell teremtenünk az egyéni regenerálódás lehetőségét is. Az észlelés is lényeges: osszuk meg egymással, ha valami hiányt, fájdalmat érzünk a kapcsolatunkban. A „kezelés” pedig minél előbb történik, annál nagyobb eséllyel lesz sikeres. Forduljunk párkapcsolati szakemberhez akár tanácstalanság, kommunikációs zavar, kisebb együttműködési probléma esetén is, nemcsak akkor majd, amikor már „mindent megpróbáltunk, de hiába”.
Mit tegyünk ellene? – Jó gyakorlatok a párkapcsolat ápolására a kezdeti mámor és a kihűlés szakaszában is
– Adjunk egymásnak külön időt heti, kétheti rendszerességgel saját hobbi, barátok, tanulás stb. számára.- Vegyünk részt közösen előadásokon, tanfolyamokon az együtt haladásért, közös beszélgetéstémákért.- Alakítsunk ki saját meghitt szokásokat a hét bizonyos napjaira, pl. péntek esti filmnézés, hétvégi kirándulás, társasjáték.- Lepjük meg egymást egy új sétahellyel, kávézóval vagy otthon egy rövid elbeszélés felolvasásával, masszázzsal.- Vezessük be a párkapcsolat számára fenntartott heti egy gyerekmentes estét, havi egy napot, évi egy-két kimozdulást.
Jöhet még jó az elhidegülés után?
„Ebben a reális második szakaszban mindketten eldönthetjük, hogy a másik igazi személyét is elfogadjuk, támogatjuk és megtanulunk jól együttélni vele, közös örömöket szerezve. Van esély arra, hogy elhatározásunk sikerül, annak ellenére, hogy átlagosan a házasságok fele válással végződik (a tartósan együttélő párkapcsolatok alakulásáról nincs adat). Nem a véletlen műve, hanem elhatározás, közös munka eredménye, hogy melyik részbe tartozunk majd. Eljuthat a kapcsolat egy egymást hibákkal együtt is elfogadó, egymásnak elegendő szabadságot adó, meghitt, érett szakaszba is, ha mindketten hajlandóak ezért tenni, ha ez közös célkitűzésük, és külső segítséget akár a gyerekmentes kettesben töltött idő biztosítására, akár párkapcsolati tanácsadást is igénybe vesznek.”
Egy kis háttér: a hormonok szerepe érzelmeinkben
A fenil-etil-amin hormon, az amfetaminok családjába tartozó vegyület, mondhatjuk, testünk belső kábítószere, az úgynevezett szerelemhormon a kapcsolat első szakaszában termelődik olyan intenzíven, hogy rózsaszínben látjuk a világot. Ám legfeljebb 18-24 hónapig, mert szervezetünk egyensúlyra törekszik, tehát egyszer csak abbamarad a termelődése, és ezzel akár egyik napról a másikra elmúlhat az eddigi érzés. Ez a biokémiai ok áll a kiábrándulás, kijózanodás hátterében.
A természet, azaz szervezetünk biokémiai folyamatai a kapcsolatok tartós fennmaradásában is segít. Míg a párkapcsolat elején a feni-etil-amin vezérelte a kapcsolatot, a későbbi szakaszban az oxitocin kap szerepet.
A hormon simaizmokra gyakorolt hatását ismerjük a szülés folyamán, ám emellett ez a hormon a felelős minden emberi kapcsolat létrejöttéért is, ezért kötődési hormonnak is nevezhetjük. Akkor termelődik, amikor valamilyen módon kifejezzük egymás felé szeretetünket: szerelmes ölelkezés során éppúgy, mint beszélgetés, szemkontaktus, élmények együttes átélése során, vagy amikor a barátok vállon veregetik egymást, a kisbabát hordozza az édesapa, szoptatja az anya, vagy meghallgatjuk idős szüleinket, hancúroznak a testvérek.
Pozitív öngerjesztő folyamat alakul ki így: törődünk egymással, ezzel megteremtjük a kötődési hormon termelődésének lehetőségét, a hormon pedig erősíti kötődésünket.
A kapcsolat eljuthat tehát a feni-etil-amin vezérelte, legfeljebb 18-24 hónapig tartó mámoros vakszerelemtől az oxitocin által táplált, tartós, konkrét személyhez való ragaszkodásig, mely akár évtizedeken keresztül is fenntartható.
SZAKÉRTŐ: Süttő Márta pár- és családterápiával is foglalkozó mentálhigiénés szakember
Forrás: Gyerekszoba.hu
Kapcsolódó cikkek
