Család

Ezért nem jó ötlet a gyerekekről posztolni

Egy anya fejtette ki, hogy miért nem teszi közszemlére családjuk fontosabb pillanatait, és miért nem mutatja meg ország-világnak a gyerekeit.
2024. Július 23.

Függetlenül attól, hogy egymás szomszédságában élünk, vagy akár az ország két különböző pontján, a közösségi média megkönnyíti a kapcsolattartást, és hogy ne maradjunk le egymás dolgairól. Ez szerintem csodálatos. Szeretek képeket látni a gyerekeidről, és szuper, hogy megosztod a videókat, amiken énekel, nevet, megteszi az első lépéseit.

Én viszont úgy döntöttem, hogy nem posztolok képeket a várandósságról, sőt, még családi képet sem a kórházból, miután megszületett a lányom, mert a terhesség, a szülés, és az, hogy a családom egy új taggal bővül, az életem egy olyan része, amit meg akartam óvni a külvilágtól.

Az emberek gyakran kérdezgetik, hogy miért nem osztok meg képeket a lányomról most, hogy már idősebb. Erre az egyik válaszom az, hogy olyan világban élünk, ahol az emberek rövid idő alatt szinte bármit megtudhatnak rólunk, és nekem nincs arra szükségem, hogy mások tudják, hol és mit csinál a családom a nap 24 órájában. A másik pedig az, hogy szeretném tiszteletben tartani a lányom magánéletét. Hiszen ő nem elég idős még ahhoz, hogy megmondja, hogy rendben van-e a részéről, hogy az egész világgal megosztom az életét, sőt, ahhoz sem, hogy megértse egyáltalán, hogy ez mit jelent.

A lányom most 16 hónapos, szereti a könyveket, játszani a játékaival, kirakósokkal, segíteni nekem a porszívózásban, kihajigálni a fiókból a tökéletesen élére hajtogatott ruhákat, minden olyan tevékenységet, ami buborékokkal jár együtt, felkapaszkodni dolgokra, és a zenét. Öt percenként valami okosat vagy szórakoztatót csinál. Persze, szívesen megosztanám mindezt a közösségi oldalakon.

De még nem tudom, hogy ezzel a gyerekem is egyetértene-e.

Fogalmam sincs, hogy ha kamasz lesz, csalódott lesz-e amiatt, hogy nincs millió követője, mert nem csináltam neki egy Instagram profilt amikor csecsemő volt, vagy mit fog szólni ahhoz, hogy nincsenek róla képek a közösségi médiában, ahol éppen fürdik, vagy hisztirohama van, vagy bármi más, ami zavarba ejthetné.

Az, hogy elzárkózok a képek megosztásától, néhány kínos pillanattal is együtt járt. Például amikor a lányom csecsemő volt, csatlakoztam két különböző anyu és én csoporthoz. Az elsőnél a csoport vezetője mindenkit arra buzdított, hogy készítsen képeket az órán, töltse fel és jelölje meg rajta a csoportot is. A másiknál a vezető inkább offline beállítottságú volt, de az anyukák mind képet akartak csinálni a gyerekekről, hogy azt megoszthassák.

Udvariasan félrevontam a lányomat a gyerekek köréből, mielőtt mindenki felpattant, hogy megcsinálja a videókat, feltöltse azokat és megjelöljön rajta, amiért kaptam is némi szemforgatást. A következő héten az anyukák újra összegyűjtötték a gyerekeket egy kupacba, hogy megint készítsenek egy képet, így ezért egy kicsit korábban jöttünk el az óráról, hogy ne kelljen ismét kínos kérdésekre válaszolnom.

Tudom, hogy vannak anyukák, akik mindent megosztanak a gyerekről, és ezért megpróbálják az én gyerekemet is bevonni ebbe időnként. És csak azért, mert én nem teszek ki semmit a családomról Facebookra, nem gondolom azt, hogy ezek az anyukák rosszat tesznek.

Csinálok majd képet a gyerek első iskolai napjáról? Természetesen! Meg fogom azt osztani, megjelölve az iskolát, az osztályát, a tanárát? Biztos, hogy nem. Amikor valaki például egy születésnapon csoportképet csinált, nem kértem meg arra, hogy ne ossza meg a fotót. De óvatosan jeleztem, hogy nem szeretném, ha megjelölnének engem vagy a férjemet. És szerencsére azt tapasztaltam, hogy a legtöbben ezt be is tartják.

Nem tudom a gyerekemet megvédeni mindentől, de tisztelettel lehetek felé, és támogathatom a döntését. Amikor elég idős lesz ahhoz, hogy saját telefonja legyen, nagyjából 13 éves kora körül, nagyon szívesen küldöm majd át neki az összes fotót, amit csináltam. És ha esetleg valamit megoszt majd ezek közül, én leszek az első, aki lájkolja.

Forrás: Via