Talán veled is előfordult gyerekkorodban, hogy az egyik szülőd előtted, neked szidta a másikat. Ekkor vélhetően meghasonulást éltél át, mert egyrészt kerested az igazságot a szavaiban, másrészt együtt éreztél a másik féllel is. Ez az úgynevezett háromszögelés (vagy trianguláció), amikor a felnőttek bevonják a konfliktusukba a gyereküket. A Parents.com cikkében szakértők magyarázzák el részletesebben a jelenséget.
„A háromszögelést a felnőttek gyakran eltérítő eszközként használják, hogy elkerüljék a konfliktust, vagy hogy saját frusztrációjukat oldják” – magyarázza Michelle Felder, a Parenting Pathfinders alapítója.
Hogyan történik a trianguláció?
A Journal of Family Psychology folyóiratban megjelent kutatás szerint a triangulációt a gyermekek fejlődési kockázatának forrásaként azonosították. Azok, akik belekeverednek szüleik konfliktusaiba, azt tapasztalják, hogy előbb-utóbb internalizálják, vagyis belsővé teszik, sajátjukként élik meg szüleik problémáját.
A dolog első jele a családban az, hogy megszűnik a közvetlen kommunikáció, és a felek inkább a gyereken keresztül „beszélgetnek”. Például ő lesz a konfliktus tárgya, vagy épp egyik szülő piedesztálra állítja, és bűnbakot képez a másikból. Másik ijesztő eleme ennek az, hogy a kicsit folyamatosan arra kényszerítik, hogy válasszon oldalt, vagy mondja meg, kinek van igaza.
Felder szerint a háromszögelés további jele, hogy manipulálni akarják a gyermek érzelmeit. Ez olyan megjegyzésekben jelenhet meg, mint például: „Csak várd meg, amíg anyukád hazaér, és megtudja, hogy mit csináltál!”
Hogyan hat a szülői háromszögelés a gyerekekre?
A szülők talán át sem gondolják, mit tesznek ilyenkor. A Clinical Child Psychology and Psychiatry egyik tanulmánya szerint sok gyerek, aki részt vesz ilyesmiben, szinte „láthatatlannak” érzi magát.
„A szülői háromszögelés hatására a gyerekek úgy érzik, hogy felelősek szüleik boldogságáért vagy a családon belüli béke fenntartásáért” – mondja Felder. „Emellett szinte szétszakadnak a szüleik között, mivel úgy érzik, hogy egy oldalt kell választaniuk, vagy a helyzet nyomást gyakorol rájuk, hogy egyszerre mindkét szülőjük kedvében járjanak.”
Felder hozzáteszi, hogy az ilyen gyerekek nehézségekbe ütközhetnek az egészséges kapcsolatok kialakítása és a személyiségfejlődés során, hiszen a dolog aláássa készségeiket a bizalom kialakítása, a hatékony kommunikáció és a kapcsolaton belüli konfliktusok megoldása terén. „A tapasztalt mintákat átvihetik felnőttkorukra amelyben hasonló dinamikákat produkálhatnak” – mondja.
A háromszögelés egyébként nemcsak a legkisebbeket érinti, sőt, a szülők közötti konfliktusba gyakran vonnak be serdülőket, mondván, „ő már érti, mi történik”, „lehet véleménye”. De ismert a ’testvérháromszögelés’ is. Ilyenkor testvérek állnak szemben egymással, és a szülő kerül csapdába köztük. Az egyik gyereket gyakran békésnek, míg a másikat örök bajkeverőnek bélyegzik. „Az egyes gyerekek torz felfogása negatívan befolyásolhatja önérzetüket és általános jóllétüket” – teszi hozzá a szakértő.
Hogyan kerülheted el?
A háromszögelés káros a gyerekekre, de vannak módok az elkerülésére. Felnőttként mindenekelőtt a közvetlenül kell kommunikálni. „Mindig azzal a személlyel beszéljünk, akivel konfliktusunk van, ne harmadikkal! – mondja Felder. –vÁllítsunk fel határokat a családban!”
Egy idősebb gyerek már megértheti a folyamatot, és mondhat ilyesmit: „Nehéz lehet, amit átélsz, de mivel szeretlek mindkettőtöket, nem kell egyik oldalra sem állnom, tanácsot adnom vagy belekeverednem a konfliktusotokba.”
Végül Felder bátorítja a rendszeres családi találkozókat, amelyek nyílt terek, ahol van helye az érzéseknek és véleményeknek. „Itt támogassuk a nyílt párbeszédet, és utasítsuk el a háromszögelési kísérleteket!” – teszi hozzá.
Kapcsolódó cikkek
