Ezért is fontos, hogy már gyermekkorban előkerüljön ez a téma, így nyitott és toleráns felnőtt lehet a most felnövekvő gyerekekből. Szülőként ugyanakkor azt is tudni kell, hogyan védhetjük meg gyermekünket a kirekesztéstől, hiszen könnyen lehet, hogy rá is furcsán néznek valamiért a környezetében élők.
Az első és legfontosabb, hogy gyermekeinknek tudniuk kell, az ő biztonságuk számunkra mindenekelőtt való. Az óvodás korú gyermekeket ezzel együtt érdemes megóvni a hírektől, amelyekben manapság sajnos nem ritkán hallani gyűlöletcselekedetekről.
Ha mégis hallanak valamit, el kell magyarázni nekik, hogy néhány dühös és gyűlölettel teli ember nagyon rossz dolgot tett, de mindent megteszünk azért, hogy őt megvédjük őket az ilyen emberektől, és szerencsére a legtöbben ebben ugyanúgy gondolkodnak, ahogyan mi.
Az iskoláskorú gyermekek már jobban ki vannak téve annak, hogy halljanak a nagyvilágot vagy az országot megrázó hírekről. Nekik már el lehet magyarázni, hogy régóta van az embereknek egy kisebb csoportja, akik úgy gondolják, nem születtünk egyenlőnek, de mi nem értünk velük egyet. Leegyszerűsítve kell velük a helyes értékrendről beszélni, és hogy mit jelent attól eltérni. Tízéves kor körül aztán még egy kicsit bővebben és alaposabban is körül lehet járni velük a témát.
Az előítéletes gondolkodásmód meglepően korán megfigyelhető a gyerekeknél. Már óvodás korban is kirekeszthetnek valakit azért, mert szemüveges, vagy éppen teltebb, vagy bármi másban eltér az átlagostól. Négy-öt éves korban a picik képesek azonosítani azt is, hogy valaki más rasszból, vagy etnikumból származik.
Hét-tíz éves korban pedig egyre inkább átlátják a csoportok közötti hasonlóságokat és különbségeket. Annak ellenére, hogy nem hallani kisgyermekek közötti faji konfliktusokról, még nem jelenti azt, hogy ne történne ilyesmi. A kiskorúak előítélete általában nem szándékosan ártó célzatú, és nem is olyan ellenséges, mint a serdülőké, vagy a felnőtteké, de a diszkrimináció ennek ellenére is káros.
A média, a szülők, a tanárok, a barátok és a testvérek mind-mind befolyásolhatják a gyermekek gondolkodásmódját, vagy éppen azt, hogy mit mondanak olyan dolgokról, amikről valójában nincs még tudásuk.
Nem árt szem előtt tartani azt sem, hogy a gyerekek hamar átlátják az esetleges eltéréseket a felnőttek szavai és cselekedetei között, és minden esetben a szülők viselkedését követik. Ennek fényében jó meggyőződni róla, hogy a tetteink alátámasztják, amit a toleranciáról tanítunk nekik.
A gyerekeket – mindettől függetlenül is – arra kell ösztönözni, hogy merjenek otthon mesélni, osszák meg a szülőkkel az örömüket, de a bánatukat is, és persze azt is, ha valami rossz dolog történik velük. Szülőként legyünk együttérzőek, és gondoljuk át, mit tehetünk a gyerek védelme érdekében. Érdemes felkeresni a gyerek tanárait, és az igazgatótól is segítséget kérni.
Így csináld jól
Amikor szülőként az emberi sokszínűségről és a másságról beszélgetsz a gyerekeiddel, nagyon fontos, hogy ne csak a különbségeket hangsúlyozd, beszéljétek át a közös pontokat, a hasonlóságokat is. Rámutathatsz, hogy egyes népcsoportok vagy vallási csoportok másmilyen ruhák hordanak, másmilyen ételek esznek, vagy éppen máshogyan ünnepelnek, de ne felejtsd el kiemelni azt is, hogy az emberi lét alapvető elemei mennyire egyformák. Ha mindig csak a különbségeket hangsúlyozzuk, azzal az előítéleteket erősíthetjük, ha viszont rámutatunk arra is, hogy mindannyiunkban vannak közös pontok, azzal a nyitottságot és a toleranciát erősítjük.
Nyitókép: Getty Images
Kapcsolódó cikkek
