Nagy-Kálózy Eszter és Rudolf Péter lánya, Szonja viszonylag későn döntött a színészet mellett, előtte sok mindenben kipróbálta magát. A Nők Lapjának elmondta, hogy varázslatnak kellett történnie ahhoz, hogy ő is színész akarjon lenni.
Kép: MTI/Czimbal Gyula
„Akkor történt, amikor Horváth Juli barátnőmmel először láttam anyut a Chioggiai csetepaté című előadásban. Bekukucskálhattunk az öltözőkbe is, és engem elvarázsolt az a hangulat, ahogy a színésznők társalognak egymással, miközben öltözködnek, sminkelnek. Nem beszélve a színpadról! A mai napig, ha beszippantom az illatát, úgy érzem, szent hely.
Nem könnyű estéről estére jelen lenni, vagy akár megújulni. Igaz, amikor végre sikerül hátrahagyni a dolgos hétköznapokat, és igazán megélni a színpadon a jelent, az csodálatos tud lenni! Olyankor rádöbbenek, mekkora szabadság az, hogy bármit megcsinálhatok. Például múltkor kiesett egy krumpli a tányérból, és a partneremmel improvizálnunk kellett. Soha nem ugyanolyan egy előadás, és ezt kimondottan élvezem” – mesélte az alkotófolyamatról.
Édesanyjával szoros a kapcsolata, amikor csak tudják megnézik a másikat a színpadon.
„Tudjuk, hogy a másiknak ez fontos. Mert számít a véleményünk! Ismerjük egymást kívül-belül. Pontosan tudjuk, mi az, ami megszületett, és milyen részleteken kell dolgozni ahhoz, hogy a varázslat létrejöjjön” – mondta Nagy- Kálózy Eszter.
(Blikk)
Kapcsolódó cikkek
