Mi az a „jó gyerek” szindróma?
A „jó gyerek” mindent megtesz azért, hogy megőrizze szülei szeretetét és elismerését. Már korán megtanulja, hogy bizonyos viselkedések – például a túl hangos sírás, az igények határozott kifejezése, az ellenkezés vagy a szabályok megtagadása – rosszallást váltanak ki.
Gyermekként a szülő szeretete létfontosságú: tőle függ a biztonságunk, a túlélésünk. Ha egy kicsi azt tapasztalja, hogy a szeretet feltételekhez kötött, könnyen arra juthat, hogy inkább elrejti személyisége azon részeit, amelyek nem tetszenek a felnőtteknek.

Rengeteget árthatunk gyerekünknek, ha azt várjuk tőle, mindig legyen jó – Fotó: Getty Images
A jelenség főbb jellemzői
Viselkedésbeli jegyek:
- Erős megfelelési kényszer
- Konfliktuskerülés
- Spontaneitás hiánya
Érzelmi következmények:
- Elfojtott érzelmek
- Felgyülemlett harag
- Azt hiszi, szeretet csak akkor jár, ha jól viselkedik, jól teljesít
Lehetséges okok:
- Olyan család, ahol az érzelmek kimutatása nem volt biztonságos
- A szeretet megvonása helytelen magatartás esetén
Felnőttkori hatások:
- Kiégés
- Döntésképtelenség
- Állandó „nem vagyok elég jó” érzés
A „Sütikiszúró” elmélet
A jelenséget Gordon Neufeld fejlődéslélektannal foglalkozó kanadai pszichológus „Sütikiszúró” (cookie cutter) dinamikának nevezte el. A hasonlat szerint a gyermek úgy „vágja körbe” magát, hogy a szülő csak az elfogadható oldalát lássa. A „kiszúrón” belül vannak azok a tulajdonságok, amelyeket a szülő értékel: szófogadás, kedvesség, teljesítmény. A formán kívül maradnak a kellemetlen, nem kívánatos érzések: a harag, a féltékenység, az irigység, a dac.
Ráadásul a szülő – sokszor észrevétlenül – megerősíti ezt a működést azzal, hogy a „jó gyerek” kevesebb figyelmet kap, mint problémásabb testvérei.
Mit okozhat ez a gyerekekben?
Az egyik legnagyobb veszély, hogy a gyerek azt tanulja meg: a szeretetnek feltételei vannak – márpedig épp a feltétlen szeretetet emlegetjük leggyakrabban utódaink vonatkozásában.
A humanisztikus pszichológia egyik úttörője, Carl Rogers tette fel azt a kérdést, hogy: „Mi történik, ha egy szülő szeretete attól függ, hogyan viselkedik a gyerek?” Arra jutott, hogy azok a kicsik, akik elrejtik „nem elfogadható” érzéseiket, értéktelennek gondolhatják magukat, és később nagyobb eséllyel alakulhatnak ki mentális problémáik.
Mert a „jó gyerek” kényelmes a szülőnek – de súlyos teher a gyermeknek. Egyeseknél ez a teher odáig fajul, hogy kialakítanak magukban egy úgynevezett hamis ént, hogy megfeleljenek a külvilágnak.
Így azonban idővel elveszíthetik kapcsolatukat a valódi énükkel. A düh, az ambíció, a féltékenység – fontos tanító. Segít a gyereknek megérteni önmagát és másokat is. Ha csemeténknek csak a jó oldalát fogadjuk el, kapcsolatunk hosszú távon sérülhet – akár felnőttként is megmaradhat a távolság.
5 tipp, hogy ne váljunk „sütikiszúró” szülőkké
- Tudatosítsuk benne, hogy a szeretetünk feltétel nélküli.
- Fogadjuk el a gyermekünket azért, aki – ne csak azért, amit tesz.
- Ha dühös, sír vagy ellenkezik, akkor is biztosítsuk arról, hogy közel marad hozzánk – érzelmileg és fizikailag is.
- Megfogalmazhatunk magasabb elvárásokat, de fogadjuk el, hogy nem mindig tud azoknak megfelelni.
- Engedjük meg – sőt, néha üdvözöljük – a „rossz” érzéseket is, hiszen azok az egészséges fejlődés részei.
A „jó gyerek” szindróma gyógyítható
Fontos tudni, hogy ez nem feltétlen végleges állapot, tudatossággal, önismerettel, támogatással, együttérzéssel feloldható.
Gyerekek esetében:
- Erősítsük meg bennük, hogy hibázni szabad.
- Tanítsunk nekik önnyugtató technikákat.
- Mutassunk példát abban, hogyan lehet biztonságosan megélni nehéz érzelmeket.
- Szükség esetén kérjünk szakemberi segítséget.
Felnőttek esetében:
- Gyakoroljuk a határhúzást.
- Engedjük meg magunknak a kellemetlen érzések átélését és kifejezését.
- Alkalmazzunk relaxációs technikákat.
- Dolgozzunk pozitív belső párbeszéden.
- Fontoljuk meg a terápiát.
- Adjunk lejjebb a perfekcionizmusunkból.
Hogy egy gyereknek/felnőttnek igazán jó élete legyen, néha „rosszalkodhat” is. Mert nem tökéletesnek kell lennünk. Csak valódinak.