K-pop démonvadászok
Szuper dalok, kifigurázott K-pop karakterek, meghatódás és girlpower – a K-pop démonvadászok című animációs film elképesztően népszerű. Rekordokat döntöget a Netflixen: a június 20-án bemutatott film kevesebb mint három hónap alatt érte el a lenyűgöző, 3 millió feletti megtekintési számot, ezzel minden idők legnézettebb tartalmává vált a streamingszolgáltatónál.
Nem véletlen a siker, a film nagyon jól van összerakva: a fülbemászó dallamok, a szerethető karakterek, a népszerű K-pop tematika együtt szuper recept. Egy 11 éves kislány anyukájaként mondom, hogy tényleg szülőbarát, vicces és megható, őszintén ajánlom közös mozizáshoz. (Utoljára az animációs filmek közül a Jégvarázsért voltam ennyire oda.) És ez még nem minden.
Démonvadászat, és valami más
A történet egy fiktív K-pop csapatról szól, akik démonvadászok, és a hangjuk erejével tartják távol a démonokat az emberek világától. A sztori mélyebb mondanivalójára dr. Becky Kennedy klinikai szakpszichológus hívta fel Insta-posztjában a figyelmet – és nagyon egyet tudok érteni vele. Szerinte ugyanis a tinglitangli zenénél és a csinos fiúk-lányok démonos kalandjainál valami sokkal mélyebbről szól ez a történet.
„Rumi, a főszereplő világító mintákat rejteget a karjain – ez a bizonyíték arra, hogy ő részben démon. Miközben hatalmas sztár, valójában attól fél, hogy a démoni része miatt nem lehet őt szeretni, méltatlanná és veszélyessé válik. Ezért megpróbálja eltitkolni.
Ez a szégyen legtisztább formája: a félelem attól, hogy egy részünk lehetetlenné teszi a másokhoz való kapcsolódást.
És ezzel a szégyennel valójában mindegyikünk megküzd az életében – a gyerekeink is. Mindenki érzi úgy néha, hogy ha minden egyes részét ismernék mások, akkor lehet, hogy nem szeretnék.” Dr. Becky Brené Brownt idézi: A szégyent nem az az érzés, hogy „Valami rosszat tettem”. Hanem az, hogy „Én magam rossz vagyok”. A szégyen az attól való félelem, hogy egy részünk nem méltó a szeretetre, túl sok vagy épp túl kevés.
A démoni suttogás
A főgonosz, Gwi-ma azzal okozza a legnagyobb szenvedést, hogy azt suttogja folyton: „Nem vagy elég. Nem tartozol sehová. Nem lehet téged szeretni.”
A szakértő szerint a gyerekek pontosan értik ezt a fajta félelmet. Számukra a szégyen olyasmit jelent, mint:
- „Ha a szüleim tudnák, hogy nem megy a matek, attól még elég jónak tartanának?”
- „Hogyha a barátaim tudnák, hogy kiraktak a focicsapatból, attól még barátkoznának velem?”
- „Vajon ha anyáék tudnák, hogy nem akarok többet zongorázni, attól még büszkék lennének rám?”
- „Mi lenne, ha a többiek tudnák, hogy még sosem csókolóztam? Kiröhögnének?”
Győzd le a szégyent
A sztori fordulópontja, amikor Rumi felismeri, hogy valójában nem a testén lévő jelek vagy a démoni része okozza a problémát. És mikor őszintén feltárja a félelmeit és a gyengeségeit, amikor meg meri mutatni, ki ő valójában, a barátai nem utasítják el, hanem újra összekapcsolódnak. Amikor nem hallgat többé a biztatásra, hogy rejtse el a jeleket, hanem megmutatja, és bevallja, hogy titkolózott, mert félt, akkor jön el számára az igazi szabadság.
És az a film legfontosabb üzenete a gyerekeink számára: Nem kell tökéletesnek lenned ahhoz, hogy szeressenek.
„Valószínűleg ezért kapcsolódnak a gyerekek (és a felnőttek is) olyan könnyen ehhez a történethez – folytatja dr. Becky. A film csoda szép, a zene szuper – de valójában az egész arról az álomról szól, amit minden gyerek magában dédelget: »Megmutathatom az igazi önmagam? És akkor is szeretni fognak?« És ez az a pont, amikor érdemes a való élethez kapcsolni a történetet.”
Filmezős lelkizés
Bár szülőként sokszor eltervezzük, hogyan adjuk át a gyerekünknek a tapasztalatainkat, okosságainkat, és készülünk világmegváltó beszélgetésekre. Pedig a hétköznapi kis, szeretetteli kapcsolódásoknak, meghitt beszélgetéseknek sokkal nagyobb erejük van. A közös filmnézés pedig tökéletes alkalom erre. „Nem kioktatásra és nagy prédikációra van szükség. A szégyen témáját tökéletesen felhozhatjuk úgy, hogy a film kapcsán kérdezzük erről a gyereket, vagy egy hétköznapi pillanatban emlékeztetjük őt: »Semmi olyat nem tudsz mondani, amitől kevésbé szeretnélek«.”
Mindenki szégyell valamit?
Egy másik szórakoztató pszichológiai elemzés is készült a sorozatról a Cinema Therapy Youtube-csatornán, amely kiemeli, hogy a Saja Boys démon-fiúbanda frontembere, Jinu szerint: „Ezt csinálják a démonok. Érzik a szégyenünket.” Vagyis felerősítik a szégyenérzetet.
És a szakértő szerint valóban nagyon sokan hisszük azt, hogy ha mások tudnák rólunk az általunk szégyellt dolgokat, elutasítanának. Akin eluralkodik a szégyen érzése, az elkezdi a legrosszabb dolgokat gondolni és hinni magáról. És azt képzeli, hogy mindenki más is ezt gondolja. A megoldás pedig, hogy felfedezzük a legsötétebb részeinket is, felhozzuk őket a fényre, és elhatározzuk, hogy ezt a részünket is szeretni fogjuk.
A szakértő szerint a szégyen és az elrejtőzés motívumával nagyon sokan tudnak azonosulni, például az LMBTQ közösség tagjai, a nem neurotipikus emberek, vagy bárki, aki azt érzi, hogy a környezete szerint nem kellene olyannak lennie, amilyen.
És ha már az elején a Jégvarázst emlegettem, jót nevettem a szakértő kommentjén: Rumi egy hosszú copfos lány, akinek rejtegetnie kell az erejét, fél tőle és szégyelli… Vajon hol láttunk már ilyet? Elsa is akkor tudott boldog és kiegyensúlyozott lenni, amikor nem rejtegette tovább azt, aki valójában, és Ruminak is önmaga felvállalása hozta el a vágyott harmóniát. Nem véletlen, hogy ahogy a lányommal mi is, úgy sok más szülő és gyerek is tud kapcsolódni mindezzel, és erőt meríteni a történetből.
Kapcsolódó cikkek
