Már első osztályban is csak a kitűnő gyerekek kaptak könyvet
Bori két lánya lassan kijárja az általános iskolát, egyikük jövőre fog felvételizni középiskolába. Bori már elengedte azt a törekvését, hogy legalább saját iskolájukban megváltoztassa a szerinte rosszul működő jutalmazási rendszert, de az első pár évben még sokat próbálkozott. Már akkor szembesült az úgynevezett jó tanulás faramuci méltányolásával, mikor idősebb lánya első osztályos lett. „Amikor a tanító jelezte a szülők felé, hogy első végén hány kitűnő tanuló lett, és hogy ők majd átvehetik a könyvjutalmat a bizonyítványosztáson, én voltam az egyetlen szülő, aki két kérdést is feltett ezzel kapcsolatban: egyrészt hogy hogyan lehet megállapítani, hogy ki a kitűnő tanuló, mikor sok tárgyból első osztályban még csak szöveges értékelést kaptak, illetve mi a helyzet a többi kisgyerekkel? Ők nem teljesítették az első osztályt sikerrel? Mert szerintem igen, és nekik ugyanúgy járna a jutalom, az elismerés és a megerősítés, hogy van értelme küzdeni.”
Bori kezdeményezte, hogy legalább az alsó osztályokban minden gyermek kapjon könyvet év végén a bizonyítvány mellé. Ahogy meséli, az ő kislányával nem volt gond, de volt olyan osztálytársuk, aki nehezen illeszkedett be óvodából iskolába, illetve volt tanulási vagy magatartási nehézségekkel küzdő kisdiák is.
„Úgy gondolom, szárnyakat adhatna egy-egy ilyen gyereknek, ha nem a legjobbakhoz mérnénk őket, hanem a saját maguk szintjén értékelné őket az iskola. Ha lenne valaki, aki megsimogatná az ő fejüket is, és azt mondaná nekik: te is teljesítetted, amit kell, gratulálok, itt egy kis nyári olvasmány!”
Az egyik könyvesbolt csak a kitűnőknek, a másik minden diáknak ad kedvezményt
Az egyik nagy könyvesbolt-hálózat minden évben meghirdeti akcióját: a kitűnő bizonyítvány felmutatásával kedvezmény kapható a könyvek árából. A monori Pillangó Könyvesbolt azonban másképp döntött: a bolt tulajdonosa, Kovács-Solymosy Zsuzsa minden hozzájuk betérő diákot ugyanúgy vár, iskolai eredménytől függetlenül.
„Nálunk minden diák kedvezményt kap a tanév végétől egy hónapon át. Itt nincs kitétel, mindenki megkapja, aki valamilyen iskolába járt az elmúlt évben az általánostól az egyetemig. Azt szeretnénk elérni ezzel, hogy mindenki lehessen büszke magára, hisz elvégzett egy újabb évet. A legtöbb esetben csak a kiváló tanulók eredményét jutalmazzák. Megértjük, hogy az ő szüleik büszkén teszik közzé a gyerekük bizonyítványát, de hisszük, hogy azok a szülők is büszkék, akiknek a gyereke közepes eredményt ért el, mert ők tudják, mennyi és milyen munka van a mögött a hármas mögött is. Abban is hiszünk, hogy az a tanuló is lehet elégedett magával, aki kihozta önmagából a legtöbbet, de a teljesítményét és a befektetett eredményét nem tükrözi a kapott érdemjegy” – vallja Zsuzsa.
Dr. Duró Zsuzsa a neveléstudományok doktora, tehetségfejlesztési szakértő véleménye szerint durva megkülönböztetés csak a kitűnő tanulókat ünnepelni. Úgy gondolja, sok esetben a hármas osztályzat sokkal több munkával és energiával jár egy gyengébb képességű gyermek számára.
„Nem felejthetjük el, mennyi munkával jár neki megszerezni azt a jegyet, és mennyit kellett motiválni, korrepetálni. Az egy szó szoros értelemben vett teljesítmény, míg egy jó szociokulturális környezetből származó gyermek, akinek a családjában érték a tudás és a tanulás, neki nem biztos, hogy akkora dolog. Mégis csak őt jutalmazzuk, megtapsoljuk a színpadon, miközben az egyszerűbb eredményt elérő, szerényebb képességű gyereknek ugyanúgy járna a taps.”
Fotó: Getty
Ciki kitűnőnek lenni?
Amikor feltettük a kérdést egy javarészt édesanyákat tömörítő csoportban, hogy mit gondolnak a témáról, vegyes válaszok érkeztek. Egy édesanya megfogalmazta: második osztályos kisfia még csak írásos értékelést kap, amit véleménye szerint könnyebb ösztönzően megfogalmazni, és személyre szabottabb, mint egy érdemjegy: „Jobban kifejezi például, hogy fejlődött-e abban az évben valamiben magához képest. Nem kell jegyekkel leírni, ami mindig nehéz szerintem. A saját tudását és szorgalmát jobban jelzi ez” – írta.
Egy másik szülő egészen máshonnan közelítette meg a kérdést: ő inkább azt látja, hogy ma már néha a kitűnő tanulók szenvednek hátrányt: „Nekem az a fura, hogy nem illik büszkének lenni manapság, ha a gyerek jól tanul… ne oszd meg a bizonyítványt, mert ejnye-bejnye… az iskola, akár elfogadjuk, akár nem, verseny… manapság lassan ciki, ha valaki kitűnő…”
Egy harmadik szülő erre reagálva úgy véli, az iskolát csak akkor nevezhetnénk versenynek, ha később bárkinek is versenyképes tudást adna, ez pedig általános iskolában még egyáltalán nem jellemző. „Szerintem a legtöbb gyerek minden további nélkül be tudná magolni a periódusos rendszert, és azt, hogy egy hal hány ikrát rak le évente. Sok gyerek tudna kitűnő tanuló lenni. A kérdés szerintem inkább az, hogy gondolkodni megtanulnak-e. Megtanítják-e nekik a hasznos infók leválogatását, a kritikus gondolkodást, az érdemi vitázás képességét, kapnak-e hasznos tudást, amivel később boldogulnak? Megtanulhatja a gyerekem kitűnőre az iskolai anyagot, csak nem vagyok biztos benne, hogy ez lesz a sikere kulcsa…”
Kié a bizonyítvány valójában?
A tehetségfejlesztési szakértő szerint elsőként azt a kérdést kell feltennünk magunknak: „Kié a bizonyítvány?” A gyermeké? A szülőké? A tanító nénié?
„A bizonyítvány mind a három szereplőt értékeli: a gyermekben azt, hogy mennyire volt szorgalmas a tanév során, a szülőt amiatt, hogy hozzátett-e valamit a gyermek fejlődéséhez vagy egyszerűen csak vegzálta a jó tanulmányi eredményekért, a harmadik szereplő pedig maga a pedagógus: megtett-e mindent azért, hogy a diák jó minőségben elsajátítsa az adott tananyagot?”
Duró Zsuzsa
A másik kérdés, amit a szakértő hangsúlyoz, hogy a külső tényezők, de főleg a család tanulási vágyat vagy tanulási kényszert adott-e a gyermeknek. „Haza ne gyere, ha nem ötös lett a dolgozatod! – sokszor hallok ilyet. A szülők gyakran stresszelik, sokkolják a gyereket, sokszor a saját be nem teljesült vágyaikat akarják rajta keresztül megvalósítani – nézzük csak a felvételi időszakot. Meg kell nézni, hány tikkelő, körömrágó, hasfájós iskolás van, aki meg akar felelni – elsősorban a szülő elvárásainak.”
Zsuzsa szerint sok esetben sem a szülő, sem az iskolarendszer nem veszi figyelembe az életkori sajátosságokat. Még azt a mondatot is megkockáztatja, hogy a gyermekek az egész napos iskolával, a házifeladat-írással, különórákkal, sporttal és hangszertanulással sokszor többet dolgoznak, mint a szüleik. „Olyan teljesítményt várunk el tőlük, ami több évvel megelőzi a korukat” – mondja.
A skandináv iskolarendszer egészen másra fókuszál
Bettina egy ideig Norvégiában, majd Dániában is élt a családjával. Ahogy meséli, a skandináv oktatási rendszer alapelve az egyenlőség, azaz minden diáknak jár az egyenlő szintű oktatás, a tanórákon viszont képességeiknek megfelelően foglalkoznak velük. Aki sajátos nevelési igényű, az külön asszisztenst kap. „Az oktatás célja a világ megismertetése, a tudás iránti igény formálása, a kritikus gondolkodásra való nevelés, az együttműködés fejlesztése és a technológia használatának megtanítása. Dániában csak a 8. osztálytól kezdve kapnak a gyerekek osztályzatokat. A skandináv társadalmakat kevésbé jellemzi a teljesítményközpontúság, és a hangsúly az élethez szükséges kompetenciák fejlesztésén van, mint például az elfogadás és a csapatmunka. Szerintem ez fantasztikus, annak ellenére, hogy én Magyarországon tanultam, a középiskola végéig kitűnő voltam, de nem gondolom, hogy a gyerekeimnek ezt kellene követniük, így nincs ilyen elvárás feléjük. Semmilyen korrelációt nem látok abban, hogy a kitűnő eredmények garantálnák a sikert. Millió más dologtól és személyes döntésektől függ.”
Mi is az a skandináv iskolarendszer?
Sokat beszélünk róla, számos országban követendő példaként állítják az oktatásért felelős szakemberek elé, de vajon mi a lényege? A skandináv iskolarendszer legfontosabb alapelve az, hogy egy olyan oktatási modellt biztosít, amely különös hangsúlyt fektet az egyenlőségre, a kreativitásra és a tanulói jólétre. Célja, hogy minden diák számára magas színvonalú és hozzáférhető oktatást biztosítson, amely elősegíti a személyes és szakmai fejlődést egyaránt.
- Ingyenes oktatás: az oktatás minden szinten ingyenes, beleértve az egyetemi tanulmányokat is. Ez biztosítja, hogy mindenki egyenlő esélyekkel induljon.
- Közösségi alapú oktatás: a skandináv országokban az egy helyen lakó gyerekek a legközelebbi iskolába járnak. Az iskolák szorosan együttműködnek a helyi közösségekkel, és gyakran vonják be a szülőket és a helyi szakértőket az oktatási folyamatba.
- Kreativitás és kritikai gondolkodás: a tantervek nagy hangsúlyt fektetnek a kreativitás és a kritikai gondolkodás fejlesztésére, nem pedig a puszta memorizálásra. A projektalapú tanulás és a problémamegoldás központi szerepet játszik.
- Diákközpontú megközelítés: az oktatásban a diákok igényei és érdeklődése áll a középpontban. A tanárok egyénre szabott oktatást biztosítanak, figyelembe véve a diákok különböző tanulási stílusait és tempóját.
- Szociális és érzelmi tanulás: az érzelmi intelligencia és a szociális készségek fejlesztése szintén kiemelt fontosságú. Az iskolák törekednek arra, hogy támogató és befogadó környezetet biztosítsanak.
- Tanár-diák viszony: a tanárok és diákok közötti kapcsolat általában informálisabb és bizalmon alapuló, ami elősegíti a nyitott kommunikációt és a diákok aktív részvételét.
- Rugalmas tantervek: a tantervek rugalmasak és folyamatosan fejlődnek, hogy lépést tartsanak a társadalmi változásokkal és a munkaerőpiac igényeivel.
- Korai oktatás: a skandináv országok elismerik a korai évek fontosságát a későbbi tanulási eredmények szempontjából.
Kapcsolódó cikkek
