- Egy borsodi ember 4 évvel rövidebb életre számíthat, mint egy budapesti.
- Míg a nyugat-dunántúli családok 7%-a számít szegénynek, addig az észak-magyarországiak csaknem 20%-a.
- A korai iskolaelhagyók aránya a fővárosban 5% körül, míg a községekben 15 és 20% közötti, ám van olyan vármegyénk, ahol a 30%-ot is eléri azok aránya, akik legfeljebb 8 általánost végeznek.
Csak néhány adat, ami azt mutatja: nem mindegy, hova születünk. És bár minden gyereknek ugyanazok az életesélyek járnának, ma egy magyar gyerek sorsát alapjaiban meghatározza – segíti vagy korlátozza – hogy szülei hol élnek. Csak egyetlen szemléletes példa az indulási különbségekre: Borsod, Nógrád vagy Somogy vármegyében átlagosan kisebb súllyal születnek a babák, mint Győr-Moson-Sopron, Jász-Nagykun-Szolnok vagy Csongrád-Csanád vármegyékben vagy Budapesten.
Aki hátrányos körülmények között lakik, annak a tanulás is nehezebb, és a lemaradása tovább nő. Ez látszik abból a tendenciából, hogy minél több halmozottan hátrányos helyzetű gyerek jár egy iskolába, annál több lesz az adott intézményben az évismétlő. Van olyan hazai intézmény, ahol csaknem minden tizedik tanuló újra járja az első osztályt.
Egy szabolcsi vagy borsodi kistelepülésen született kisgyerek minden téren szinte behozhatatlan hátrányokkal bír egy Budapest második kerületébe érkezetthez képest számos szempontból kezdve onnan, hogy édesanyjának milyen messzire kell utazni várandósgondozásra, folytatva azzal, hogy elérhető-e az adott esetben szükséges mozgásfejlesztés egészen addig, hogy van-e melegvíz az iskolai mosdóban vagy épp hány perc alatt ér ki a mentő. Ráadásul hazánkban jellemző, hogy magas a szülő és a gyermek iskolázottsága közötti korreláció, így jellemző a lehetőségek hiányának továbbadása, és nehéz kitörni a szegénységből
„Lehet, hogy Budapesten sok választása van egy kismamának, de egy vidéki kisvárosban vagy faluban biztosan nem” – mondja cikkünkben Ferenczi Gabi dúla.
„Egy részük építkezéseken dolgozik, és ezzel kétszer annyit kereshet, mint az a szociális munkás, akinek ösztönöznie kellene őt az iskola folytatására” – fogalmaz Béres Tibor, az Autonómia Alapítvány munkatársa azokkal kapcsolatban, akikkel naponta foglalkozik.
„Nehéz ezeken a helyeken tehetséggondozásról beszélni, hiszen sokszor még iskola sincs a faluban” – teszi hozzá egy általunk a témában kérdezett szakember.
A különbségekről, és azok lehetséges áthidalásáról szól az nlc és a Gyerekszoba.hu most indult multimédiás aloldala.
Keressük az eleve meghatározott különbségek okait, hatásait, az egyenlőtlenség csökkentésének lehetőségeit.
A ’Gyermekesélyek Magyarországon’ tematikus aloldalon találsz körképeket, infovideókat, helyszíni tudósításokat, podcasteket, videoriportokat. még interaktív térképeken is böngészhetsz a témában.
Kattints IDE, és keresd velünk a megoldásokat!
A teljes egyenlőség utópia. A törekvés rá ne legyen az! Tegyünk a minél kisebb különbségekért!
Kapcsolódó cikkek
