Kép: Getty Images
A témát egy TikToker anya dobta fel, ugyanis a közösségi médiában olyan véleményekkel találkozott apák részéről, melyek szerint ők valahogy könnyebben boldogulnak a gyerekeikkel, mint az anyák, mégpedig azért, mert jobbak a határok kijelölésében és megtartásában. Sőt, olyan meglátások is elhangzottak, hogy könnyebb a gyerekkel együtt lenni, ha az anyák nincsenek jelen – írja a Parents cikke.
„A legtöbbünk esetében azért ez nem így van” – mondja Jenna, aki @ifitwerentfunny néven posztol a TikTokon. „Az igazi ok az, hogy nem te vagy annak a gyereknek a legfontosabb érzelmi kötelék. Az anya az.”
A TikToker kissé talán nyersen fogalmazott, de többen is vele értenek egyet. Például Crystal Brit terapeuta, műsorvezető is: „A kétszülős családokban a gyerekek gyakran úgy tekintenek az egyik szülőre, mint egyfajta érzelmi horgonyra, arra a személyre, akihez a legerősebb kötelék fűzi őket. Ez nagy terhet ró erre a szülőre, különösen akkor, ha a másik szülő nem figyel arra, hogy ő is részt vegyen a gyerek érzelmi, kötődési életében. Ennek sokszor az az eredménye, hogy az egyik szülő könnyedebben tud együtt lenni a gyerekkel.”
„Bár nem minden családban ez a helyzet, sok családban az anyák arról számolnak be, hogy ők vállalják a szülői teher nagy részét” – mondja Emily Guarnotta pszichológus, perinatális tanácsadó.
„A gyerekek hajlamosak az érzelmek teljes skáláját megélni azzal a személlyel, akivel a legnagyobb biztonságban érzik magukat, mert bíznak abban, hogy ez a személy feltétel nélkül szeretni fogja őket, függetlenül attól, hogyan viselkednek” – mondja Dr. Zishan Khan pszichiáter. „Ezért az anyák, akik gyakran vállalják az úgynevezett elsődleges gondozó szerepét, a gyermekeik érzelmi szabályozóivá válnak. A kicsik a stresszt, a frusztrációt és a szorongást arra a szülőre »pakolják«, akihez érzelmileg a leginkább kötődnek” – mondja Dr. Khan. „Ez nem annak a jele, hogy valami nincs rendben, ez inkább az erős kötődés jele.”
Más szóval Jennának, a TikTokernek igaza lehet – és furcsa módon ez valójában egy bók. „Ha a gyermek nálunk többet enged meg magának, mint a másik szülőnél, akkor ezt próbáljuk meg a mély bizalom jelének tekinteni, nem pedig kudarcnak” – mondja Dr. Khan.
Mit tehetnek a szülők, hogy kiegyenlítsék a terhelést?
Az egymásnak ugrás helyett összpontosítsunk arra, hogy a szülőpár egy csapatban játszik. Először is mindkét fél vállaljon felelősséget, és közösen húzzák meg a határokat, amelyeket következetesen be is tartanak. Támogassák egymást, végül is a cél az, hogy a gyerek, és így a család boldog legyen.
Kapcsolódó cikkek
