Rágás, tollkattogtatás, ujjropogtatás és orrszívás, hangos nyelés vagy a villa karistoló hangja a tányéron – csak néhány a kellemetlen hangok közül. A mizofóniával (szelektív hangérzékenységgel) küszködők számára azonban egyenesen elviselhetetlenek. Számukra kínszenvedés lehet egy családi étkezés, vagy egy olyan társas helyzet, ahol folyamatosan ki vannak téve a számukra zavaró hangoknak (pl. a klaviatúra hangja, egy folyamatosan szipogó-krákogó munkatárs, egy magas hangon síró kisbaba), ezért inkább elszigetelik magukat, csakhogy elkerüljék a hangok okozta szorongást, dühöt és feszültséget.
Helyzetüket nehezíti, hogy az elszigeteltség érzése mellett bűntudatot élnek át szokatlan reakcióik miatt, és meg kell küzdeniük környezetük értetlenségével és neheztelésével is.
Milyen az élet egy többgyermekes mizofóniás anya számára? Milyen nehézségei vannak a nagycsaládos léttel járó gyerekzsivaj és millióféle hanghatás közepette? Erről beszélgettem Nagy Bettivel és Dömösi Emesével, akik maguk is érintettek a szelektív hangérzékenységben.
Borzasztó érzés volt, hogy a családom már félt a reakcióimtól
Nagy Betti négy gyermek anyukája, és gyerekkora óta mizofóniás. Szülei kényeskedésnek minősítették lányuk furcsa viselkedését, és általában le is szidták érte, pedig Betti számára nagyon gyötrelmes együtt élni a szelektív hangérzékenységgel, ami az életminőségét is jelentősen rontja. “Hatéves koromtól emlékszem az első mizofóniával kapcsolatos élményekre, és a triggerek azóta is ugyanazok. Nem bírom elviselni az emberi rágással kapcsolatos hangokat, azt, ha valakinek hallom a szájában mozgó falatot, de idegesítenek a csiszogások, sziszegések és a magas hangok is.
Betti úgy magyarázza a mizofónia mechanizmusát, hogy a hangok lassanként töltik fel az idegrendszerét, és egyszer csak elérnek egy olyan szintet, amikor a diszkomfortérzet erős dühöt és felcsattanást vált ki. Emiatt volt, hogy felugrott az asztaltól, sőt előfordult az is, hogy kiabálni kezdett – miközben magának sem tudta megmagyarázni viselkedésének okát.
A mizofóniával küszködők gyakran egyszerre tapasztalják meg az elszigetelődés és a bűntudat érzését. Betti számára is ismerősek ezek, hiszen korábban egyetlen megoldási stratégiaként inkább felállt a közös étkezőasztaltól vagy igyekezett minél távolabbra kerülni a számára feszültséget okozó hangtól.
A férjem imádja a zabkekszet, és amikor ebéd után jóízűen falatozott volna belőle, már láttam rajta, hogy szorongva vette be a szájába. Nem tudta ugyanis, hol tart az idegrendszerem, és azt sem, hogy ha beleharap, az fog-e engem triggerelni – meséli, és hozzáteszi, hogy borzasztó nehezen élte meg azt, hogy társa – aki semmi rosszat nem tett – már szinte félt a reakciójától.
Gyerekei is észlelték a problémát, és egymás között mondogatták is, hogy „Anyának ez a hang most zavarja a fülét”.
Az, hogy a szelektív hangérzékenység egy létező nehézség, ami ráadásul sok embert érint, csak a gyermekei születését követően vált tudatossá Bettiben, amikor elkezedett utánajárni, miért zavarják bizonyos hatások. A külföldi szakirodalmat böngészve talált rá a mizofóniára.
Betegség-e a mizofónia?
Ezt az állapotot, amivel Betti is küzd, 1997-ben azonosították, és szelektív hangérzékenységi szindrómának nevezték el. Magát a mizofónia kifejezést, ami 2002 óta ismert, Margaret M. Jastreboffnak és Pawel J. Jastreboffnak köszönhetjük – tudom meg Sóvágó Lilla pszichológustól. A mizofóniát több szerző is úgy definiálja, mint rendkívül érzékenységet a hangokra, ami gyakran negatív érzelmeket, viselkedéses választ eredményez, mint például bizonyos helyzetek elkerülése, illetve feszültség érzése.
Bár tudományos körökben többen szorgalmazzák, hogy a mizofóniát pszichiátriai rendellenességnek tekintsük a jövőben, ennek ellenére nem szerepel a Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyvének 5. kiadásában (DSM-5). (A DSM-et használják a mentális zavarok osztályozására – szerk.)
A szelektív hangérzékenységi zavar feltételezhetően összefüggésben állhat az OCD-vel (obszesszív-kompulzív zavar – szerk.) – tette hozzá Sóvágó Lilla, hiszen az OCD-ben és a mizofóniában szenvedő egyénekre is jellemző az elkerülés. Fontos különbség azonban, hogy az OCD-s személyek nem számolnak be agresszióról, míg a mizofóniások esetén a hangok által előidézett harag az önkontroll elvesztésének érzését váltja ki ritka, akár agresszív kitörésekkel.
Mióta az eszemet tudom, mizofóniás vagyok
Dömösi Emese háromgyermekes édesanya, aki nőkkel, anyákkal foglalkozó csoportokat és szervezeteket támogat helyi, országos és nemzetközi szinten.
Mióta az eszemet tudom, mizofóniás vagyok – kezdi a történetét Emese, akinek a szelektív hangérzékenységgel kapcsolatos legelső élményei gyerekkorában, a családi étkezőasztalnál kezdődtek. “Nagyon kínosnak találtam a mindennapi együtt étkezéseket, mert képtelen voltam elviselni az evéssel kapcsolatos hangokat, azt, ha valaki egy kicsit hangosabban evett, csámcsogott vagy nyitott szájjal étkezett. Emiatt gyerekkoromban ki is alakult egy hosszútávú evészavarom, mert annyira kényelmetlenül éreztem magam, hogy nem bírtam enni.”
Emese – bár jelezte, hogy zavarja a dolog –, nehezen tudta érzéseit kommunikálni a családja felé, és ez feszültséget okozott. Bettihez hasonlóan ő is csak pár éve eszmélt rá, hogy ingerfeldolgozási zavara van, előtte nem is sejtette, hogy létezik ilyen probléma. A felismerés rá is felszabadítóan hatott, és ma már könnyen és természetesen tud beszélni erről.
Hányan érintettek a mizofóniában?
Nehéz megbecsülni a szelektív hangérzékenység előfordulási gyakoriságát, mert kevés olyan kutatásról tudunk, amelyben a mizofóniát általános populációban vizsgálták – mondja Sóvágó Lilla. Speciális mintákon (pl. egyetemi hallgatók körében) végzett adatgyűjtések tanúbizonysága szerint 5-20 százalék közé tehető az érintettek aránya.
Hazai adatok tekintetében még nehezebb a dolgunk – hangsúlyozza a szakember – hiszen sokan nem is tudnak a jelenségről, mint ahogy azt sem sejtik, hogy a reakcióik hátterében ez áll. “A mizofóniát kutatva hivatalosan magyar nyelvre adaptált mérőeszközt sem találtunk, bár a Szegedi Tudományegyetemen terveztek egy kutatást az Amsterdam Mizofónia Kérdőív lefordítása céljából.”
Mizofóniás vagyok?
Sóvágó Lilla úgy látja, hogy a diagnosztizálást nagyban segítené, ha a tünetei, diagnosztikai kritériumai egyértelműen bekerülnének DSM-be vagy a Betegségek nemzetközi osztályozásában (ICD). Amíg azonban ez nem történik meg, addig nehezen azonosítható ez az állapot (Jelenleg leggyakrabban Schröder szempontrendszerét alkalmazzák). A kritériumok hiánya miatt Magyarországon egyelőre az is bizonytalan, hogy melyik szakember állapíthatja meg szelektív hangérzékenységet; külföldön elsősorban az audiológusok kompetensek ezen a területen.
A mizofónia tünetei enyhíthetők
Bár a mizofóniára még nincs gyógymód, a tüneteket enyhíteni lehet a megküzdési stratégiák fejlesztésével. Ebben pszichológus nyújthat segítséget számunkra. Hasznos lehet a kognitív viselkedésterápia (CBT), és a mindfulness-alapú terápiák (pl. mindfulness-alapú stresszcsökkentés (MBSR) is. “A CBT segíthet megváltoztatni a gondolkodási és viselkedési mintákat a mizofóniával kapcsolatban, a mindfulness gyakorlása pedig segít a figyelem összpontosításában. Olyan szakembert keressünk, aki elvégzett efféle módszerspecifikus képzéseket” – hívja fel az érintettek figyelmét Sóvágó Lilla.
A tünetek enyhítésére a relaxációs technikák, mindfulness-gyakorlatok a legkönnyebben elérhető eszközök az érintettek számára. Érdemes gyakorolni a tudatos légzést, vagy a figyelem-átirányítást. Ez utóbbit során a páciens megpróbálja más tevékenységekre vagy érzékszervekre – a körülötte lévő látványra, a tapintható érzetekre vagy más hangokra – fókuszálni, amelyek nem váltanak ki negatív reakciókat.
Betti és Emese megküzdési stratégiái
Betti számára egy olyan speciális füldugó jelentette a megváltás, ami mellett jól hall, mégis nagyszerűen tompítja a számára zavaró hangokat.
Amióta használom ezt az eszközt, azóta nem okoznak gondot a korábbi problémás hangok, és annyira jó érzés, hogy ottmaradhatok a családtagjaimmal az asztalnál – meséli lelkesen az édesanya. Ha kiegyensúlyozott vagyok, tehát nincsen más, ami triggerelne mellette, akkor nincs rá szükségem. Kiélezettebb helyzetekben, például az étkezések végefelé, amikor a gyermekeim csipogásától és a csámcsogástól már telítődtem, egyszerűen felállok, beteszem a füldugót, és beszélgetünk tovább – magyarázza, és azt is elárulja, hogy voltak olyan napok, amikor egész nap a fülében volt ez a hasznos kis eszköz. Amikor mind a négy gyermekem egyszerre beszél hozzám folyamatosan, akkor a füldugó épp a számomra kellemetlen magas gyerekhang élét tompítja.
Bettinek a füldugó mellett a Somatic Experiencing is rengeteget segített abban, hogy időben észrevegye, hogy valami triggereli, még mielőtt túl sokká válna számára.
S hogy miként boldogul Emese a mizofóniával?
Jobb híján igyekszik elkerülni a számára zavaró hangokkal járó helyzeteket. Mivel gyermekei születését követően nem szerette volna, hogy a közös családi étkezések rossz hangulatban teljenek bárkinek is, ezért náluk alapzajként mindig szól a rádió az ebédlőasztalnál.
Nyilván korán megtanítottam őket csukott szájjal enni – teszi hozzá nevetve Emese, aki azt is elárulta, hogy két gyermeke szintén mizofóniás lett. Emiatt is rendkívül fontos volt számára, hogy ők már ne szorongjanak és titkolózzanak állapotuk miatt.
Számukra is megnyugtató, hogy erről szabadon beszélhetnek, nem kell magukban tartani, és nem kell azt hinniük, hogy ezzel a problémával egyedül vannak. Mert ez a legrosszabb.
Bár ő maga nem fordult szakemberhez, csatlakozott több mizofóniás csoporthoz, sikerült beazonosítani a triggereket, és sokat olvasott külföldi szakirodalmat is.
Kapcsolódó cikkek
