Az eset egyedülállónak számít Magyarországon, éppen ezért precedensértékű lehet. De valóban ilyen egyszerűen megállapítható, ki a felelős a tragédiáért? – teszi fel a kérdést az nlc cikke. Az Anafilaxiás Allergiásokért Egyesület az üggyel kapcsolatban egy közleményben tette nyilvánossá állásfoglalását, amely árnyalja a képet, és arra is utal, milyen sok tényező játszhat közre egy-egy hasonló esetben – és ezek közül jó néhány megfelelő körültekintéssel kiküszöbölhető lenne.
Fináli-Magyari Judit pszichológus az Anafilaxiás Allergiásokért Egyesület alapító tagja. A szervezetet éppen az említett tragédia hívta életre: az eset bekövetkeztekor döntött úgy egy érintett szülőkből álló kis közösség, hogy saját kezükbe veszik az anafilaxiás allergiás gyerekek és családjaik érdekképviseletének ügyét. Ahogy Judit fogalmaz: szerették volna kicsit az egész rendszert rendbe rakni, hogy nagyobb biztonságban érezhessék magukat.
Illusztráció: Getty
Ami történt, azt mi nem egyéni felelősségnek tartjuk, hanem rendszerhibának – fogalmaz Fináli-Magyari Judit. – Akkor, 2022-ben teljesen eszköztelen volt mindenki a problémával szemben. Nem volt elérhető intézkedési terv, de még egy tájékoztató szórólap sem, semmit nem tudtunk. Külföldi oldalakról szedtük össze a protokollokat, a jó gyakorlatokat, így indultunk neki.
Az anafilaxiás allergia egy olyan állapot, amelyben a környezet együttműködése nélkül nem tud valaki boldogulni. Ha viszont mindenki együttműködik a gyerek körül, akkor viszonylag egyszerű szabályok bevezetésével egész családok élete változhat meg.
Vannak szülők, akik nem dolgoznak, mert a gyereküket nem veszik fel egyetlen intézménybe sem azért, mert nem tudnak egy olyan egyszerű szabályt betartani, hogy születésnapokon a gyerekek nem vihetnek be süteményt. Sok esetben elég lenne egy pici alkalmazkodás, és ez máris hatalmas segítség lehetne az érintetteknek.
Információk helyett megfélemlítés?
- szeptember elseje óta a köznevelési törvényben is szerepel, hogy a nevelési-oktatási intézményeknek külön figyelmet kell biztosítaniuk a fokozott kockázatú allergiás betegséggel diagnosztizált gyermekek egészségének megőrzésére. Ez a mondat az Anafilaxiás Allergiásokért Egyesület kitartó munkájának köszönhető. De ez még mindig csak az első lépés: arról, hogy mit is jelent a külön figyelem, sehol nem esik szó, és az óvodák, iskolák nem kapnak hivatalos iránymutatást és segítséget ahhoz, hogy a gyakorlatba is átültessék az elvártakat.
Jelenleg az intézmények saját odafigyelésén, kreativitásán, akaratán múlik, hogyan valósítják meg a törvény szavait – mutat rá Fináli-Magyari Judit. – Az egyesületünknek vannak szakmai anyagai, de mi, mint civilek, nem tudunk hivatalos egészségügyi oktatást tartani. Az, hogy hogyan jutnak a tanárok a problémával kapcsolatos képzéshez, nem szabályozott. Akad, ahol az érintett szülő vállalja, hogy felkészíti a gyerekkel foglalkozókat, más esetekben a tanár saját érdeklődésből és elhivatottságból jár utána az interneten fellelhető anyagoknak. Mi azért dolgozunk, hogy legyen egy egységes képzési-tájékoztatási protokoll, és ne a szülő asszertivitásán vagy az igazgató nyitottságán múljék, hogyan töltik fel tartalommal a törvényt.
Az újpesti tragédiával, illetve az ügyben hozott elsőfokú ítélettel kapcsolatban az AAE állásfoglalásában kiemelt szerepet kap, hogy a rendszer hozzáállása büntető, nem támogató, és ez a szemlélet nem mutat a hosszú távon megnyugtató megoldások irányába.
Azt gondoljuk, hogy ebben az esetben az érintett pedagógus ugyanúgy áldozat, ahogyan a kisfiú és a család is, mivel itt egy rendszerszintű felkészületlenségről volt szó – hangsúlyozza Fináli-Magyari Judit. – A mostani, büntetésalapú ítélkezés sokakat meg is ijeszt, és emiatt elzárkózhatnak attól, hogy ezekkel gyerekekkel kapcsolatba kerüljenek. Kérdésünk is van az ítéletet illetően, amelyre még nem kaptunk megnyugtató választ. A bíró az ítélethozalnál a már említett köznevelési törvényben olvasható mondatra hivatkozott. Ez viszont az esethez képest csak egy évvel később, 2023. szeptember elsején lépett életbe, a tragédia megtörténtekor még nem létezett. Mivel eddig nem juthattunk hozzá az eredeti bírósági iratokhoz, nem ismerjük a pontos megfogalmazást, de a sajtóból így értesültünk, és nem teljesen értjük, hogy ez hogyan lehetséges. Úgy gondoljuk, hogy a büntetés félelmet gerjeszt, ami jogos is, ha a pedagógusok nem jutnak megfelelő információkhoz. Mi azért dolgozunk, hogy mindenkinek megfelelő eszközök legyenek a kezében, és így az érintett gyerekek és a velük kapcsolatba kerülők is biztonságban érezhessék magukat.
Hogy milyen kis lépések hozhatnak nagyobb biztonságot, megtudhatod a CIKK FOLYTATÁSÁRA kattintva.
Kapcsolódó cikkek
