Egy több mint nyolcvan éve tartó harvardi kutatás (Harvard Study of Adult Development) során az derült ki, hogy egészségünk és boldogságérzetünk legmeghatározóbb tényezője közeli szeretetkapcsolataink minősége. A legnagyobb boldogságot tehát családi kapcsolataink, ezen belül is párkapcsolatunk jelentheti. Éppen ezért fontos, hogy ne csak várjuk, hogy boldogítson a kapcsolatunk, hanem készen álljunk arra, hogy tegyünk is ezért valamit.
Nem törvényszerű, hogy a párkapcsolatokra jellemző hullámvölgyek, kritikus helyzetek végzetesek legyenek. A problémákon rossz hozzáállással, kommunikációval és nem megfelelő konfliktuskezeléssel magunk is sokat rontunk, de fel is készülhetünk a várható buktatókra. Fischer Gabriella pár- és családterapeutával vesszük sorra, melyek azok a végzetes csapdák, amelyeket el kell kerülnünk párkapcsolatunk megőrzése érdekében:
1. Tudatosság hiánya
Fel kell ismernünk, hogy nem vezérelhetnek kizárólag érzéseink, mert azok nem mindig pozitívak. Mindkét félnél előfordul, hogy olykor dühös, csalódott, unott, éppen nem a könnyen szerethető oldalát hozza, akár hosszabb időn keresztül is. Sőt, nagyobb véleménykülönbségek is adódhatnak. Ez nem pusztán a másik fél hibája, minden párkapcsolatban előforduló, természetes dolog.
Kérdés, hogyan kezeljük az ilyen helyzeteket. Sok esetben alapvető pszichológiai ismeretek hiányoznak, hiszen ezen a téren nagy eséllyel semmilyen képzést nem kaptunk, ezért ösztönösen, a magunkkal hozott minták alapján, korábbi sérüléseinkből cselekszünk. Nem értjük sem önmagunkat, sem a párunkat, és gyakran csak sodródunk saját életünk hullámain. Évek múlva, későn észleljük, hova jutottunk, csak azért mert egyszerűen nem tudtunk bizonyos pszichológiailag megalapozott tényekről.
A párkapcsolati tudatosság fejleszthető!
Sokszor arról van szó, hogy hajlandóak vagyunk-e nemet mondani valami számunkra kényelmes, kellemes dologra azért, hogy a kapcsolatunk érdekében igent mondjunk valami másra.
Hasznos, ha már az első időkben közösen meghallgatunk ilyen témájú podcastokat vagy előadásokat, elolvasunk egy-egy könyvet. Az új információkat pedig megbeszéljük, hiszen mindezzel értékes minőségi időt töltünk el egymással, kapcsolatunk hasznára.
2. Ösztönös, erőszakos kommunikáció
Ösztönösen alá-fölérendelt viszonylatban kommunikálunk, úgy, ahogy valaha (a családunkban, iskolában) hallottuk, és halljuk ma is általában a környezetünkben. Ebben szerepel a másik minősítése, játszmázás, az alá-fölérendelt kommunikációt észre sem véve álcázott, bújtatott erőszak. Ez nem visz előbbre, sőt, olyan sok sérülést adunk egymásnak a vagdalkozással, hogy elvérzünk benne, és már túl későn akarunk javítani rajta.
Az erőszakmentes kommunikáció megtanulható. Bár kezdetben mesterkéltnek tűnhet, és valóban lassabb, ugyanakkor hatékonyabb.
Kommunikációnkat tudatos szintre emelve jóval nagyobb esélyünk van arra, hogy úgy képviseljük magunkat a beszélgetés során, hogy azzal ne bántsuk meg a másikat.
3. Helytelen konfliktuskezelés
Tudatosság és erőszakmentes kommunikációs eszközök hiányában konfliktushelyzetben, vagy amikor erősen érint egy dolog, könnyen elvisznek az érzelmeink. Ilyenkor képtelenek vagyunk meghallgatni a másik felet, csak saját álláspontunkat akarjuk érvényesíteni, „nem látunk ki magunkból.”
A nézeteltérés így veszekedésbe torkollik, sértések, régi sérelmek felemlegetése, hozzátartozók szidalmazása röpködnek a levegőben, mindez csak megnehezíti a későbbi tisztázást is.
A konfliktuskezelés is tanulható és gyakorolható. Első lépések: a kirobbanni készülő veszekedés előtt fogalmazzuk meg magunkban, mi is az elsődleges szándékunk. Feltétlen énérvényesítés, vagy a kapcsolat érdekében hajlandóak vagyunk az együttműködésre?
4. Ragaszkodás az illúziókhoz
A párkapcsolatoknak megvan a maguk hosszú távú ívük a kezdeti összeolvadástól az érett, egymást hibáival is elfogadó szeretetig. Ebbe beletartozik, hogy a kezdeti rózsaszín időszak elmúlik, ami természetes, ám nagy csalódást jelent, ha arra készültünk, örökké tart. Ezt az álomszakaszt a differenciálódás ideje követi, amikor ismét nagyobb hangsúlyt kapnak az eddig elfedődő egyéni szempontok.
Mindez nem baj, a változás, hullámvölgy nem jelenti a kapcsolat végét, az érzelmi fennsíkról lejjebb ereszkedve még nem kell véget vetnünk neki, vagy másnál keresni ugyanazt a korábbi magas hőfokot, mert ebben az átmeneti szakaszban még sokat tehetünk azért, hogy elérjük a következő, ismét egymás felé tartó szakaszt.
5. Hormonhatások figyelmen kívül hagyása
A párkapcsolatok természetes ívét hormontevékenységgel is összefüggésbe hozhatjuk. Kezdetben a kapcsolatot intenzíven vezérli a fenil-etil-amin hormon, az úgynevezett szerelemhormon, de legfeljebb 18-24 hónapig, ezután abbamarad a termelődése. Ez a biokémiai ok áll a kiábrándulás, kijózanodás hátterében.
Ebben az első időszakban azonban oxitocin, azaz kötődési hormon is termelődött szervezetünkben, valahányszor kifejeztük egymás felé szeretetünket: szerelmes ölelkezés során éppúgy, mint beszélgetés, szemkontaktus, élmények együttes átélése során. Ennek a termelődése nem áll le, sőt pozitív öngerjesztő folyamat alakul ki: törődünk egymással, ezzel megteremtjük a kötődési hormon termelődésének lehetőségét, a hormon pedig erősíti kötődésünket. Az első évek után tehát eljuthat a kapcsolat a feni-etil-amin vezérelte mámoros állapottól egy akár évtizedeken keresztül fenntartható megelégedett állapotig.
Azt is jó tudni, hogy a szoptatás alatt csökkenhet a nemi vágy, ami bár átmeneti állapot, abban az időszakban megnehezíti az együttélést. A hormonok hatásának akkor nem vagyunk teljesen kiszolgáltatva, ha tudjuk, mi zajlik a háttérben, ismerjük működésüket, de kapcsolatunk irányítását nem engedjük át nekik egészen, hanem tudatosan is kormányozunk.
6. Éltető erők hiánya
A kapcsolat természetes íve a lanyhulás, ha nem teszünk ellene, magától ellaposodik.
Ha nem öntözzük, tápláljuk a kapcsolatot, kiszárad, éhen hal, elfonnyad. Ha nem adjuk meg egymásnak az örömforrásokat (elismerés, értékelés, gesztus, odafigyelés), magától nem működik a kapcsolat.
Sokan észre sem veszik, a kapcsolat első, mámoros időszakában mennyi mindent beletettek. Később is szükség van az éppen akkor igényelt és egymás szeretetnyelvén kifejezett „ajándékokra” – ezek nagyon sok pár életéből kikopnak, majd csodálkoznak, hogy a kapcsolatuk kihűlt.
Nem elég várni, hogy jó legyen, hanem napi, heti rendszerességgel tenni is kell érte. Egy napközbeni üzenet, kis meglepi a táskába csempészve, randi, részt vállalás a közös feladatokban, egy-egy feladat átvállalása, tehermentesítés, meghallgatás elengedhetetlen fűtőanyaga a kapcsolatnak.
7. Nehéz helyzetek, időszakok rossz kezelése
Stresszes időszakok, kisbaba érkezése, nagyobb változás a pár életében megterheli a párkapcsolatot, ilyenkor különösen fennáll az eltávolodás, egymástól való elfejlődés esélye.
A kisbaba érkezésével a párkapcsolat családdá bővül, az új szerepekkel való azonosulás mellett kell megtartani az egymás iránti kötődést, és ez nem könnyű, különösen kialvatlanul.
Statisztikai adatok szerint tízből kilenc pár kapcsolati elégedettsége komolyan visszaesik ebben az időszakban, tehát a kisbabás időszak jelenti az egyik legnagyobb szakítópróbát.
Már a várandósság alatt ajánlatos erre felkészülni, és egy jól bevethető stratégiát kidolgozni az első hat hónapra. Külső segítséget is érdemes lehet igénybe venni, hogy az újdonsült szülők heti rendszerességgel tudjanak egy-két gyerekmentes órát teremteni maguknak, amikor újból párként és nem szülőtársként tudnak időt tölteni egymással.
8. Hangsúlytévesztés
A hétköznapok rutinjában kezdeti összeszedettségünket eleresztjük, elkényelmesedünk, egyre inkább előtörnek egymást kölcsönösen idegesítő rossz szokásaink. Bár bosszantó, hogy a másik mindig szertehagyja a piszkos zokniját, középen nyomja meg a fogkrémtubust, a kapcsolatot az ilyen vétségeknél jobban rongálja az állandó zsörtölődés ezek miatt.
Gondoljuk végig, van-e ezeknek akkora jelentősége, hogy megkeserítsük a morgással az otthoni hangulatot, vagy áll-e valami más, valóban fontos dolog a háttérben. Nem tudjuk tökéletesre kijavítani a másikat, és ennek megkísérlése pusztító hatású.
9. Különbségek az elköteleződés szintjén
Kinek mi a legfontosabb? Azért erőfeszítésekre is hajlandó. Különösen, ha onnan pozitív visszajelzést kap, sikert könyvelhet el, örömforrást jelent számára. Előfordulhat, hogy a nő elmerül az anya-gyerek kapcsolatban, mert az nagy boldogságérzést nyújt számára, vagy egyiküket annyira beszippantja a munkahelyi eredményesség, hogy ennek árnyékában másodlagossá válik a párkapcsolat.
Hiába próbál az egyik fél mindent megtenni a kapcsolatért, ha az a másiknak nem olyan fontos, hogy szintén tegyen érte lépéseket. Ha az egyik fél úgy érzi, hogy ilyen egyensúlytalanság van a kapcsolatban, akkor arról minden esetben érdemes beszélgetni egymással, mert a hosszú ideig nem kibeszélt, szőnyeg alá söpört problémák nagyon alattomosan mérgezhetik a kapcsolatot. Ha egyedül nem tudnak megoldani valamilyen nehezebb helyzetet, elakadást, akkor mindig van lehetőség szakszerű segítséget kérni.
SZAKÉRTŐ: Fischer Gabriella pár- és családterapeuta, boldogparna.hu
Kapcsolódó cikkek
