Polgár Áginál akkor jelentkeztek először a rák tünetei, amikor kisfia, Zalán alig múlt egy éves. Néhány évvel ezelőtt pedig ismét harcba kellett szállnia a betegséggel, oldalán az azóta kiskamasszá cseperedett gyermekével.
„Mivel most is vannak gyanús bőrelváltozások az arcomon, amikről majd csak májusban fog kiderülni, hogy pontosan mik azok, inkább azt írd, hogy tünetmentes vagyok, ne pedig azt, hogy gyógyult. Ez utóbbi ingatag megfogalmazás lenne a jelenlegi helyzetben” – kérte Ági még azelőtt, hogy belemerültünk volna a beszélgetésbe.
Bár egyelőre csak találgatások láttak napvilágot arra vonatkozóan, hogy milyen típusú daganattal állhat szemben Katalin hercegné, az azt megelőző műtét miatt a legvalószínűbb valamilyen nőgyógyászati vagy az emésztőszerv-rendszert érintő probléma. Ági ez utóbbi felett aratott győzelmet, és mint mondta, nem volt jó érzése már akkor sem, amikor a hivatalos bejelentést megelőzően egy videóban láthattuk Vilmos herceggel sétálni a lábadozó Katalint.
„Nyilván nagyban függ a rák típusától és az arra kapott kemoterápiás kezeléstől is, de sok rákos betegnél, például az emésztőszervi daganatoknál megfigyelhető hirtelen fogyás, és a kissé csontváz-szerű, beesett arc. Amikor megláttam Katalint, átfutott az agyamon, hogy valami nem stimmel vele. A fogyás nálam is a betegség első jelei közé tartozott, a diagnózisig azonban kanyargós utat jártam be” – folytatta az édesanya, akinél először nőgyógyászati cisztának, majd laktózérzékenységnek tulajdonították a vastagbélrák okozta tüneteket.
Ági itt még nem tudta a pontos diagnózist, de már folytak a vizsgálatok. A mérleg már csak 45 kilót mutatott, amikor ráállt. (Fotó: Polgár Ági magánarchívum)
Így kezdődött
Ági egy meleg nyári napon, az anyósa kertjében tartott összejövetelen érezte először az erőteljes, alhasába nyilalló, ahogy ő mondja, szokatlan fájdalmat, ami nem akart elmúlni. „Meglehetősen rossz érzésem támadt, ezért azt mondtam, menjünk el az ügyeletre, és nézessük meg, mi okozhatja. Megvizsgáltak, és arra jutottak, hogy valamilyen nőgyógyászati gond állhat a háttérben. Nem késlekedtem, mielőbb kértem időpontot az orvosomhoz, aki talált is egy cisztát, de megnyugtatott, hogy ez minden bizonnyal távozni fog a következő menstruációval. Hozzátette, hogy a biztonság kedvéért ő a helyemben megnézetné magát egy gasztroenterológussal, amire sort is kerítettem, a havi vérzéssel ugyanis a ciszta eltűnt, az addigra már a combomba is sugárzó fájdalom viszont megmaradt.”
Amíg a hasi ultrahang időpontjára várt, Ági a háziorvos javaslatára probiotikum-kúrába kezdett, felmerült ugyanis annak a lehetősége, hogy a korábban szedett antibiotikumok okoztak galibát a bélrendszerben. A helyzet ettől sem javult, sőt napról-napra rosszabb lett, ezért (szintén szakember tanácsát követve) elkezdett laktózmentes étrendet követni, nem sokkal később azonban kizárták a laktózérzékenységet (évekkel később azonban ez is kialakult Áginál).
„Időközben látványosan elkezdtem fogyni, két hét alatt 8-9 kiló ugrott le rólam, és a hajam is nagyon hullott. Olyannyira, hogy a környezetemben élőknek is szemet szúrt, mennyit ritkult rövid idő alatt. Mire mehettem a hasi ultrahangra, nem várt fordulatként terhes lettem” – idézi vissza Ági, akinél akkor kitüremkedéseket találtak a bélfalon, és elmondták, hogy ennek bizony a fele sem tréfa.
Mivel az állapotát a várandóssággal összeegyeztethetetlennek tartották, a terhesség megszakítását javasolták, amire csak külön engedéllyel kerülhetett sor. A beavatkozást az a nőgyógyász végezte, akinél Ági kisfia is született: „Ő őszintén megmondta, hogy a laborértékeim igen kétségbeejtőek, és szerinte nemcsak szimpla kitüremkedésekkel állunk szemben. Azt tanácsolta, hogy menjek el egy vastagbéltükrözésre. Addigra fél év telt el a fájdalom első felbukkanása óta…”
Ági, a volt férje, Laci és kisfiuk, Zalán néhány nappal az anyuka műtétje előtt szilveszter estéjén (Fotó: Polgár Ági magánarchívum)
Az asszisztenstől tudta meg, hogy rákbeteg
Az események a december 2-án végzett kolonoszkópiát követően gyorsultak fel: a vizsgálatot magánrendelésen végezték el Áginál, akivel mindenki nagyon kedvesen bánt. Amikor a bódításból félig-meddig magához tért, az asszisztensnő annyit mondott neki, hogy ne aggódjon, megműtik, kap kemoterápiát és minden rendben lesz. „Így tudtam meg, hogy rákos vagyok, majd az altatószer hatására még egy kis időre álomba zuhantam. A szövettani vizsgálatot követően, két héttel később hivatalosan is megerősítették a diagnózist, január másodikán pedig meg is műtöttek nagy kiterjedésű, hármas stádiumú vastagbél-daganattal” – folytatja Ági, aki az operáció után Katalin hercegnéhez hasonlóan preventív kemoterápiát kapott.
„A műtétből, aminek során egy húszcentis szakaszt vágtak ki a vastagbelemből, nagyon gyorsan felépültem, nyolc nap elteltével gyógyultnak tekintettek – na nem a rákból, hanem a nagy hasi műtétből. Február végén kezdtem a kemoterápiát, amiből »csak« hatot kaptam, mert nem bírt többet a szervezetem. A kezelésekre kéthetente került sor, és három napig tartottak. Az infúziót mindig oda szúrták, ahol épp nem robbantak szét a vénáim. Szörnyű volt a nyakamba lógatott kemoterápiás infúzióval aludni. Az utolsó kettőt gyógyszeres kezelésként kaptam meg, 30-30 napon át” – mondja Ági, akinek nemcsak a rövid, de a hosszútávú mellékhatásokból is bőven kijutott.
Bár a haja nem hullott ki, sokat ritkult, és a bőre is kárát látta a betegségnek. Amióta túlesett a kemoterápián, az arca egy-két órán belül egyszerűen ledobja a sminket, még azt is, amit gyakorlott kezek, professzionális termékekkkel készítenek. Mint meséli, korábban sosem volt beteges, amióta viszont szembenézett a rákkal, minden létező fertőzést elkap. Ahogy a többi nehézséghez, ehhez is próbál pozitívan állni, nevetve sorolja a többszöri Covidot, a Long Covidot, az övsömört és az arcüreggyulladást, ami csak néhány az elmúlt évek „kalandjaiból”.
„Az orvosom az operáció után azt mondta, tekintsek magamra egészséges, tünetmentes emberként, én pedig megfogadtam a tanácsát, és már a kemoterápia alatt így tettem. A napokban hallgattam végig Friderikusz Sándor Dr. Schwab Richárddal készült podcastjét, amiben nagyon sok szó esik a táplálkozás és a daganatos betegségek közti összefüggésekről, szerintem erről mindenkinek tudnia kellene.”
Ági és Zalán egy évvel a rákműtét és egy hónappal az utolsó kemoterápia után – Ági haja nem hullott ki a kezelés hatására, de jelentősen megritkult (Fotó: Polgár Ági magánarchívum)
Játszótér az erkélyen
Zalán az anyukája kemoterápiás kezelése alatt ünnepelte a második születésnapját. Kicsi kor ide vagy oda, az anyukája mindenbe beavatta őt. „Már akkor beszéltem neki a fájdalmamról, és arról, hogy valami miatt egyre kevesebbet bírok, amikor még fogalmunk sem volt róla, hogy rákkal állunk szemben. Működött a közelünkben egy családi napközi, ahova többször is elvittem, mert az apukája napközben dolgozott, én pedig nem tudtam kire hagyni őt. Az ott lévő anyukák nagyon aranyosak voltak, sokat segítettek abban az időszakban.”
Amikor kiderült, hogy nagy a baj, Ági arról is beszélt a maga szintjén Zalánnak. „Miután megműtöttek, behozták hozzám a kórházba, de csak akkor, amikor már vállalhatóan kevés cső lógott ki belőlem. Onnantól kezdve nem emelhettem fel, és nem is hajolgathattam. Emiatt aztán költöznünk is kellett egy földszinti lakásba, ahonnan elég volt csak kigurítani a babakocsit, cipekedés nélkül. A másik fontos változás, ami a kisfiamat érintette a betegségemből adódóan, az az, hogy bölcsődébe került. A kemoterápiától mindig nagyon legyengültem, és nem igazán érhettem hozzá Zalánhoz, mert azt vettük észre, hogy ezeken a napokon öklendezni kezdett, ha felvettem, valószínűleg a bőrömön keresztül ő is kapcsolatba került a gyógyszerekkel.”
Ági anyukája és anyósa rengeteget segített nekik, amire szükségük is volt abban az időben. „Az anyósom a lakóparki lakás erkélyén homokozót rendezett be Zalánnak, hogy akkor se kelljen lemondania a játszóterezésről, ha én annyira vacakul vagyok, hogy még a parkig sem tudok vele elmenni.”
Így homokozott Zalán a teraszon, amikor Ágit elhagyta az ereje a kezelés miatt (Fotó: Polgár Ági magánarchívum)
A széltől is óvja a kisfia
Ági Zalánnal születésétől kezdve mindent megbeszélt, és a gyógyulása alatt sem volt számára kérdés, hogy beavassa őt a történtekbe: megosztotta vele, hogy anya beteg, nincs jól, kórházba kell mennie, ahol a doktor bácsik és doktor nénik segítenek neki. „Titkolózni vagy hazudni egy ilyen szituációban szerintem egy gyerek előtt sem lehet. Kicsi korában, és pár évvel ezelőtt is, amikor az arcomról szedték le a furcsa elváltozásokat, mindig tudott mindenről. A bőrrák kiderítésénél ő is ott volt: először vele mentünk bőrgyógyászhoz, amikor a biztonság kedvéért megkértem az orvost, hogy nézzen rá az arcomon lévő, pattanásra hasonlító, de hónapok óta nem múló kinövésekre. Nagyjából egyméteres távolságból vetett rám egy pillantást, és azt mondta, hogy szerinte ez el fog múlni.”
Ági azonban hiába várta, hogy így történjen, ezért saját magának is időpontot kért a bőrgyógyászatra, hogy utánajárjanak a dolgoknak. Így jutott el Dr. Bognár Péterhez, aki szintén egyméteres távolságból nézett rá az arcára, neki azonban ennyi is elég volt hozzá, hogy felismerje, mi a baj. „Az volt az első kérdése, hogy volt-e rákos megbetegedés a családban, én pedig elmondtam, hogy személyesen vagyok érintett. Innentől egészen más irányt vett a beszélgetésünk, elmondta, hogy akár a korábban kapott kemoterápia is okozhat rákos elváltozást a bőrben, de az sem kizárt, hogy ettől függetlenül indult el a folyamat a testemben.”
Ági 2021-ben, az első bőrrák műtétje után (Fotó: Polgár Ági magánarchívum)
Fontos volt, hogy Ágit minél hamarabb megműtsék. Az arcáról levett szövetekben több rákos sejtet is találtak, kemoterápiára azonban ezúttal nem volt szükség. A hamarosan 15. szülinapját ünneplő Zalán már ezt megelőzően is nagyon odafigyelt és vigyázott az anyukájára, azóta viszont még inkább óvja: „Nagyon kell vigyáznom, mert nem érheti nap a bőrömet, mindig 100 faktoros fényvédőt kell használnom és kendővel, kalappal árnyékolom házon kívül az arcomat. Ha netán mégis elfelejtem, Zalán szól, ahogy az evésnél is: pontosan tudja, hogy mit nem ehetek, és erre másokat is emlékeztet. A legszembetűnőbb a búzaallergiám és az azóta kialakult laktózintolerancia, ami az ő életének is a részévé vált. Ma már ő is jobban szereti a búzamentes sütiket a hagyományosnál.”
Ági a beszélgetés alatt többször is elmondta, hogy az, hogy legyőzte a rákot, nagyon nagy részben a kisfiának köszönhető: „Érte, vele, miatta gyógyultam meg. Egyszerűen nem volt más opció számomra. Ezt ő is tudja, és különleges módon becsüli meg azt, hogy itt vagyok. Szerintem ezért is fontos a gyerekekkel őszintének lenni: egy rákbetegség alatt kiszámíthatatlan, hogy mi történik, én ezért sem hazudnék vagy hallgatnék el dolgokat. A bizalom miatt és azért is, mert így felkészültebb lehet. Az unokaöcsém egyik napról a másikra veszítette el az apukáját rák miatt. Az ő esetükben különösen gyors lefolyású volt a betegség, így ott ezzel nem lehetett számolni, de ahol lehet, ott én maximálisan az őszinteség híve vagyok.”
Nyitókép: Polgár Ági magánarchívum
Kapcsolódó cikkek
