Gyakori gyereknevelési hiba: magyarázkodás

gyereknevelés hiba érzelmek hiszti kapcsolódó nevelés konfliktuskezelés

Kislány hisztizik, hiszti, gyereknevelés

Fotó: Getty Images

Egyikünk sem szeretne „erőből” gyereket nevelni, és sokan megfogadtuk, hogy a mi szánkat ugyan sosem hagyja el a „csak csináld, mert azt mondtam” kifejezés. De ez nem jelenti azt, hogy néha nem érezzük, hogy bárcsak így lenne: a gyerekek egyszerűen megcsinálnák, amit kérünk, és nem alkudoznának, nem kérdezősködnének, nem hisztiznének, nem próbálnának meg mindent, hogy inkább úgy lehessen, ahogy ők szeretnék. Mert bizony a gyerekek nem szeretik, ha megmondják nekik, mit csináljanak – kivéve persze, ha ez valami számukra kellemes vagy szórakoztató dolog. Ha olyasmiről van szó, ami nemszeretem kötelesség, ott bizony jönnek a kérdések, kifogások, alkudozások. És mi először türelmesen magyarázunk, megvilágítunk, szelíden és logikusan érvelünk – amíg el nem szakad a cérna. Ha érezted már valaha azt, hogy nem akarod megmagyarázni vagy elmagyarázni, miért kell fogat mosni, aludni menni, összepakolni a játékokat, megírni a leckét, elpakolni magunk után (vagy bármi hasonlót), akkor hallgasd meg dr. Siggie Cohen pHD gyermeknevelési tanácsadó tippjeit, hogyan érdemes kezelni az ilyen helyzeteket, és hogyan ne forduljon részedről magyarázkodásba a gyerek ellenállása.

Te vagy a felnőtt!

Sok szülő kerül olyan helyzetben a gyerekével kapcsolatban, hogy mikor megkéri vagy utasítja valamire, annak a vége magyarázkodás, esetleg túlmagyarázás, saját maga mentegetése, az okok magyarázatába való belebonyolódás lesz. Pedig erre valójában nincs szükség. Ha úgy érzed, magyarázkodsz, győzködsz, egyszerűen hagyd abba. Emlékeztesd magad arra, hogy te vagy a szülő, és te vagy ezeknek a helyzeteknek az irányítója, te vagy abban a helyzetben, hogy eldöntsd, mire van szükség. És nem feladatod, hogy ezt bebizonyítsd a gyerekednek. Sokkal inkább az a feladatod, hogy bízz ebben: bízz magadban, a szülői döntéseidben. Ha észszerű és indokolt döntéseket hozol, ilyen dolgokat kérsz, akkor ne menj bele abba, hogy ezek miatt magyarázkodnod kelljen – ne hagyd magad elbizonytalanítani saját magadban és a döntéseidben. Nemet mondasz valamire, és ezzel a gyermeked nem ért egyet? Ez teljesen rendben van. Vannak helyzetek, amikor egyáltalán nem kell meggyőznöd az igazadról – egyszerűen az, hogy szülőként megvan a szükséges rálátásod és felelősségérzeted, észszerűvé teszi a döntést, ami miatt nem kell magyarázkodnod.

Magyarázz, ne magyarázkodj

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a gyerek nem tehet fel kérdéseket, és mindent szó nélkül meg kell csinálnia, amit mondasz. De ne téveszd össze a magyarázatot a magyarázkodással, a gyerek érzéseinek és véleményének tiszteletben tartását azzal, hogy átadod neki az irányítást.

Vagyis egy rövid magyarázat arról, miért kell rendet rakni természetesen rendben van és szükséges lehet, de hosszas fejtegetésre és mentegetőzésre nincs szükség.
Mondd el az érvedet, ha megkérdezi, miért pont ezt a kabátot kell felvennie, de ne érezd azt, hogy visszakoznod kell, csak mert ő egy másikat szeretne.
Fogadd el, ha rosszul érzi magát a döntésed miatt, és legyél empatikus vele, de ne magyarázkodj vagy kérj bocsánatot mondjuk amiatt, mert már besötétedett, és nem maradhattok tovább a játszótéren.
Ne várd el, hogy lelkesen egyetértsen azzal, hogy naponta vagy kétnaponta csak egyszer lehet édességet enni, de miután röviden és érthetően elmondtad neki, miért nem jó a sok édesség, további győzködésre nincs szükség – ebben a döntésben ő nem kompetens, nem lehet ezt átadni neki.

Nem azzal mutatsz tiszteletet a gyereked felé, hogy mindenben engedsz neki, hanem hogy meghallgatod a véleményét, elfogadod az érzéseit, és közben tartod a határokat.

A határozottság nem jelent hajlíthatatlanságot

Az, hogy bízol saját magadban és a szülői döntéseidben, természetesen nem kell, hogy azt jelentse, hogy sosem változtathatod meg a véleményedet, sosem engedhetsz, vagy sosem kérdőjelezheted meg magadat. De ez ne azért történjen, mert a gyerek erősködik, követelőzik, alkudozik. Ha kérdez, és a válaszadás arra sarkall, hogy átgondold a döntésedet, és felelősségteljesen arra jutsz, hogy változtatásra van szükség vagy lehetőség, akkor változtass – de mindezt szülői minőséged és felelősséged tudatában.

Az, hogy bízol a döntéseid helyességében és nem engeded át az irányítást a gyereknek olyan kérdésekben, amelyekben szülői kompetenciára van szükség nem makacsság vagy hajlíthatatlanság, hanem szükséges határozottság. Ahogy a változtatásra való képesség sem gyengeség, hanem szükséges rugalmasság.

Bízz a gyerekedben is

Sokat segíthet, ha észben tartod, hogy nem az a feladatod, hogy úgy irányítsd az életedet, hogy a gyereked minden egyes pillanatban elégedett legyen. Ez egyrészt nem lehetséges, másrészt nem is túl hatékony ahhoz, hogy boldog, érzelmileg intelligens gyerek majd felnőtt legyen belőle. A határokra nagyobb szükségük van a gyerekeknek, mint gondolnánk, és az érthető, következetes határhúzással nagyon sokat segíthetünk nekik abba, hogy eligazodjanak a mindennapokban. Igen, lesz olyan, hogy a meghúzott határok miatt rosszul fogja érezni magát, dühös lesz, szomorú vagy csalódott. És ez rendben van, természetes, hogy így érez. Nem kell mindenáron megakadályoznod, hogy így érezzen. Ami sokkal fontosabb, az az, hogy megtanulja, mit tehet olyankor, ha nehéz érzéseket él át.

Hogy tudja: mindenkinek vannak időnként nehéz érzései
De ezek a nehéz érzések elmúlnak
Ha egyszerűen csak megéljük ezeket ahelyett, hogy igyekeznénk elfojtani őket, sokkal könnyebb lesz kezelni őket
És ő maga is tehet azért, hogy a nehéz érzések elmúljanak

Ebben a cikkben hasznos tippeket találsz ahhoz, hogyan segíts kezelni a gyerekednek a nehéz érzéseit, íme néhány példa közülük: