Bár nem özönlöttek százával a hozzászólások a bejegyzés alatt, az gyorsan kiderült, hogy a téma igen megosztó és az emberek nagyon nem gondolkodnak egyformán a kérdésről. Többen is azt tanácsolták az édesanyának – aki rögtön az elején leírta, hogy nem emberölés vagy rablás miatt kerül hamarosan börtönbe a szíve választottja –, hogy mielőbb tegyen pontot a kapcsolatuk végére, és a kisfiát semmiképp se avassa be a történtekbe.
Egész nap nem ment ki a fejemből ez a „jótanács”… Tényleg az lenne a helyes, ha kiadná az útját az amúgy is nehéz helyzetben lévő párjának, a gyereke elől pedig elhallgatná az igazságot? Hogy teljes képet kaphassunk ezzel a nem mindennapos kérdéssel kapcsolatban, Végh József kriminálpszichológussal beszélgettünk, aki munkájából kifolyólag jól ismeri mind a rácsok mögött lévők, mind a kívül várakozók lelki problémáit.
Végh József kriminálpszichológus (Fotó: Facebook)
Nem csak a rabok bünhődnek
„Amikor az anya vagy az apa börtönbe kerül, az a gyerek számára olyan, mintha elhagyná őt, ami nagyon nagy érzelmi terhet ró rá, ugyanakkor a távol lévő felnőtt is szenved a hiánytól. A börtönt a maga zárt rendszerével és korlátozott kapcsolattartási lehetőségeivel totális intézménynek is nevezik, ami komoly lelki próbatétel elé állít minden érintettet” – kezdi Végh József, hozzátéve, hogy a látogatásokat egyáltalán nem meghitt együttléteknek kell elképzelnünk, sokszor ugyanis felügyelet mellett, nagyobb csoportokban találkozhatnak a családtagok.
„A rácsok mögött lévő felnőttek nehezen dolgozzák fel a gyerekekhez fűződő érzelmeiket, és fokozottabban élik meg azokat, mintha szabadlábon lennének. Ahhoz, hogy a büntetés lejárta után helyrehozhassák a lelki törést, nagyon sokat kell dolgozniuk, és nagyon kell egymást szeretniük” – mondja kertelés nélkül a szakember. Azt, hogy érzelmi téren miként alakul a jövőjük, a kriminálpszichológus szerint nagyban meghatározza, hogy kötődő kapcsolatban állnak-e egymással vagy függő viszony alakult-e ki közöttük.
Lazulnak a kötelékek
„A távolság miatt a kötődés óhatatlanul lazul a szülő és a gyerek között, ezért is fontos lenne lehetővé tenni számukra, hogy legalább másfél-kéthetente találkozhassanak egymással. Nem véletlen az sem, hogy az elítéltek gyakran kérik, hogy a lakóhelyükhöz legközelebb eső intézményben tölthessék le a büntetésüket, aminek az illetékesek az esetek többségében eleget is tesznek. Ennek ellenére a hazai börtönrendszer nincs felkészülve arra, hogy olyan találkozási lehetőséget adjon a börtönben lévők és családtagjaik számára, melynek során legalább egy kis időre elfelejthetnék, hogy a mindennapokban el vannak zárva egymástól” – emeli ki Végh József.
Azoknak a fogvatartottaknak, akiknek fontos a gyerekeikkel való kapcsolattartás, óriási motiváció lehet a jó magaviseletre az, hogy az alkalmankénti személyes találkozás mellett időnként telefonon is beszélhetnek. „Egy gyerek sem tehet arról, hogy a családtagja olyan bűnt követ el, ami miatt börtönbe kell vonulnia, mégis ő az, aki a legnagyobb büntetést kapja azzal, hogy elszakítják őket egymástól. Sajnálatos tény, hogy ahogy nő a szegénység Magyarországon, úgy válik egyre gyakoribbá a megélhetési bűnözés, ami miatt egyre több gyerek tapasztalja meg a saját bőrén, hogy milyen az, amikor egy családtagja börtönben ül” – vázolja a nem túl szívderítő helyzetet a szakértő.
Egyetlen rossz döntés is elég a bajhoz
Azt, hogy a baj tulajdonképpen bármelyikünk családjában megtörténhet, jól példázza annak az apukának az esete, akit Végh József személyesen is megismert a rácsok mögött. Alapvetően józan életet élt, ittasan pedig pláne nem ült a volán mögé, egyetlen alkalomtól eltekintve. Akkor azonban egy olyan visszafordíthatatlan tragédia történt, ami örökre megváltoztatta több család életét is. Súlyos közlekedési balesetet okozott, amiben két gyerek is életét veszítette, így nem is volt kérdés, hogy a meggondolatlansága miatt börtönbe kerül.
A történtek miatt a büntetését töltő férfi gyerekeit kikezdték az iskolában, ujjal mutogattak rájuk és „a gyilkos gyerekei”-ként emlegették őket. Az édesapa tudomást szerzett róla, hogy min kell keresztülmennie vétlen gyerekeinek az ő felelőtlensége miatt, ami annyira megviselte, hogy a borzalmas baleset első évfordulóján öngyilkosságot kísérelt meg. „Ez az apuka nem bűnöző, de olyan dolgot követett el, ami bűncselekménynek minősül és jogi következményeket von maga után, a gyerekeinek pedig komoly megbélyegzés járt érte” – foglalja össze a szakember, aki szerint a kirekesztéshez sokan nagyon jól értenek hazánkban.
Azok, akik előszeretettel gúnyolnak vagy közösítenek ki másokat, Végh József szerint felülértékelik magukat a kiszemeltjeikhez képest, és ez sajnos már a gyerekek körében is megfigyelhető. A címkézés nagy veszélye, hogy ha az illető sokszor hallja a ráaggatott jelzőket, végül tényleg azzá válik, aminek kikiáltják.
Minél hosszabb, annál nehezebb
A családtól való elszakadás nemcsak a rácsok mögött okoz nehézséget az elítélteknek, hanem a szabadulásukat követően is komoly kihívásokat gördít eléjük és nem mellesleg a családtagjaik elé is. Végh József azt mesélte, hogy hosszú ideig dolgozott együtt misszióba járó rendőrökkel, akik ugyan nem büntetésüket töltötték, mégis hosszabb időre távol kerültek a családjuktól és a visszatérésük gyakran nem volt zökkenőmentes.
„Amíg az apukák távol voltak, az anyukák magukra vállalták az ő szerepüket is, és miután hazatértek, a család egyszerűen már nem tudott a régi rendszer szerint működni. Ezzel cseppet sem volt könnyű megbirkózniuk, ezért nem volt ritka, hogy inkább újabb és újabb misszióra vállalkoztak, hiszen a munkájukban nem kellett a helyüket keresniük” – magyarázza a kriminálpszichológus, aki szerint ugyanez érvényesül a bebörtönzés miatt távol kerülő családtagok esetében is. Kapacitás sajnos nincs rá itthon, pedig nagy szükség lenne arra, hogy a családsegítők vagy szociális munkások támogassák a börtönből szabadult embereket és családtagjaikat abban, hogy a szó szoros és átvitt értelmében is ismét egymásra találhassanak.
Így lehet könnyebb a kintieknek
Ahhoz, hogy a gyerek könnyebben vészelje át a börtönbüntetés idejét és a lehető legkevésbé sérüljön a távollét miatt, a kint maradt családtagoknak Végh József szerint mindig szépen kellene beszélni az elítéltről, és amikor csak lehet, élni kellene a látogatás, kapcsolattartás lehetőségével. Mint mondja, a gyerekeknek nagyobb törést okoz az, ha hosszú ideig nem találkozhatnak az édesanyjukkal vagy édesapjukkal, mintha csak a rácsok mögött láthatják őket.
Fotó: Getty Images
Kapcsolódó cikkek
