Hogy mennyi idő bölcsődébe szoktatni a gyereket, az másodlagos kérdés. A lényeg az, hogy ez az idő megfelelő, elegendő legyen. Vagyis az fontos az, hogy hogyan történik az elválás. Ehhez pedig azt kell, hogy – ha csak tehetjük – abban az egy-két hónapban, amikor a gyermek először megy közösségbe, lehetőleg csak erre a feladatra koncentráljunk. Próbáljuk a munkába állást is későbbre időzíteni, hiszen nehéz megjósolni, hogy mennyi ideig lesz szükség ránk napközben. Nem beszélve a menetrendszerűen megérkező betegségekről.
Egykor a bölcsődék sajnos “gyerekmegőrzőként” működtek, a szülő egyszerűen beadta őket, aztán ha sírtak, ha nem sírtak, maradniuk kellett, a szülőnek pedig mielőbb távozni a zavartalan gondozói munkavégzés érdekében. Mindez azonban komoly traumákat okozott a kicsiknek, szerencsére ma már nem így működik.
Bár vannak különbségek, az alapok ugyanazok az állami intézményekben és a magánfenntartásúakban. Vagyis a beszoktatás mindig a szülővel együttműködésben történik, és mindenképpen fokozatosan. A folyamat lényege, hogy a kicsi el tudjon válni a szüleitől, ugyanakkor kötődni kezdjen gondozóihoz. Ez pedig úgy megy jól, ha van egy átmenet, amikor mindketten jelen vannak – a szülő (vagy nagyszülő) mintegy átörökíti a biztonságérzetet a bölcsődei gondozóra. Vagyis mára az intézményvezetők is rájöttek, hogy nekik is könnyebb lesz a munkájuk, ha az elején együttműködnek a családdal.
A kicsinek nemcsak új embereket kell megszoknia, de új környezetet és napirendet is. Hogy ez mennyire sikerül, az nagyban függ az anya, apa hozzáállásától. Ilyen korban ugyanis egy kisgyerek még erőteljesen átveszi a szülője érzelmeit. Ezért elsősorban nekünk kell törekednünk arra, hogy elfogadjuk az új helyzetet. A helyes hozzáállás: türelmes, biztató, támogató, pozitív. Tudjuk, könnyű mondani, de nehéz megvalósítani.
De ahogy egy kisgyermeknevelő mondta nekem egyszer: valójában nem a gyereknek kell beszoknia, hanem a szülőnek… Vagyis ha a szülő nincs pánikban és biztos abban, hogy gyermeke jó kezekben lesz, akkor a kicsi is megnyugszik. Ilyen esetben a beszoktatás időtartama valóban két hét lehet.
Az átmeneti időt megkönnyíti, ha a gyerek visz magával valamilyen otthoni játékot, babát, kedves tárgyat. A gondozó lépésről lépésre veszi át a funkciókat a szülőtől, leggyakrabban az édesanyától. Ehhez az kell, hogy az első néhány napban még háttérben maradjon, és a gondozási feladatokat az anya végezze. Igen, az anya is ott ül a csoportszobában és játszik a gyerekek között. Később egyre hamarabb hagyja el a szobát, de még sokáig elérhető marad a folyosón. A második héten általában már nem kell, hogy mindig jelen legyen, egyre hosszabb időre adhatja át a kicsit, míg végül elérik a teljes gondozási időt és a gyermek bent is alhat.
Bár bizonyára hallottatok már a jelenetről (vagy akár láttátok is), amikor a kicsi bent sír, az anya meg kint a folyosón, el kell mondani, hogy tévhit, hogy nincs beszoktatás sírás nélkül. Másfelől viszont a sírástól sem szabad nagyon megijedni, sőt, ez jelzi az egészséges kötődést, szeretetet anya és gyermek között.
Amire biztosan számíthatunk, az a változás: ha eddig könnyen kezelhető gyermekünk volt, elképzelhető, hogy nyűgösebbé, nyugtalanabbá válik. Gondoljuk el: egész nap alkalmazkodnia kell a közösséghez, érthető, ha otthon megpróbál “kiengedni”:
Ami segíthet: a beszoktatás időszakában:
- semmiképp ne terheljük egyéb változásokkal a kicsiket.
- ne ekkor költöztessük másik szobába vagy szoktassuk le az anyatejről – utóbbit egyébként célszerű még az intézménybe kerülés előtt megtenni, hogy a pici táplálása ne függjön az anya jelenlététől.
- fontos még a felkészülés és a levezetés: ideális esetben a reggeli indulás nem kapkodós, van idő összebújni,
- délután pedig nincsenek pörgős programok, inkább csak pihentető otthoni lét.
- Kapcsolódó: Te leszel a legjobb fej szülő
“Tudjuk, hogy a gyermek élete első éveiben nagymértékben rá van utalva a róla gondoskodó felnőttekre – írja Verdes Dóra szülőkonzulens. – Veleszületett késztetése, hogy a közeli felnőttekkel kapcsolódjon, és veszély vagy stressz esetén hozzájuk forduljon védelemért és megnyugvásért. (…) Ebben az életkorban a gyermeknek a szülői fizikai jelenlétének hiányában még szüksége van úgynevezett másodlagos kötődési személyre. Ennek hiányában nagymértékű stresszt él át.”
Ugyanakkor tudnunk kell, hogy bizonyos mértékű stressz teljesen normális: a szülőtől való elválás mindig tartalmaz ilyesmit. A fontos inkább az, hogy ez a feszült állapot ne legyen tartós, a gyermek mielőbb nyugodjon meg, amikor már a gondozóival van. “Ne aggódjon, anyuka, öt perc múlva már nem is fog sírni” – nyugtattak engem egykor a bölcsődei szakemberek, és ez a tudat valóban megnyugtató volt. “A szülő akkor tud biztonságot közvetíteni a gyermek felé a beszoktatás ideje alatt, ha ő maga biztonságban érzi a gyermekét. Ehhez olyan intézményt és olyan gondozókat kell találnia, akikben megbízik” – teszi hozzá Verdes Dóra.
Mennyi idő a teljes beszokás?
Egyes szakmai vélekedések szerint a teljes beszokás nem pár hét. A teljes első év az új intézmény, társak, gondozók, szabályok megszokásáról szól. És azt is számításba kell venni, hogy ha a gyerek beteg lesz, akkor szinte előről kell kezdeni a betegség után közösségbe való visszatéréskor a beszoktatást. A bizalom kiépülése, új szabályok, társak elfogadása nem néhány nap. Egy felnőttnél sem!
Kapcsolódó cikkek
