Mi áll a gyerekek hazudozása mögött?

Amikor egy szülő azon kapja a gyerekét, hogy nem mondott igazat, sokszor valamiféle sértettséget érez, magára veszi a hazudozást. A gyerekek életkoruktól függően különböző okok miatt nem mondhatnak igazat, de egy közös eredője van: valamilyen belső küzdelem, érzelmi vihar vagy fájdalom áll legtöbb esetben a háttérben. Ha ezt nem vesszük figyelembe, és kizárólag morális síkon értelmezzük a gyerek cselekedetét, akkor azzal éppen az érzelmi biztonságot nem adjuk meg neki, ami pedig éppen ahhoz szükséges, hogy őszinte legyen velünk.

Az “A Guide for Families by the American Academy of Child and Adolescent Psychiatry” című kiadvány szerint a gyerekek, óvodáskorúak és tizenévesek különböző okokból hazudhatnak. Megpróbálják elkerülni, hogy bajba kerüljenek, megvédik egy barátjukat, akit kedvelnek, vagy azért hazudnak, mert túlságosan feldúltak ahhoz, hogy beszéljenek fájdalmas tapasztalataikról. A felzaklató helyzetek közé tartozhat egy rossz jegy, szociális problémák, valami, ami miatt szégyent éreznek.

Ez nem jelenti azt, hogy a hazugság elfogadható, de minél kevésbé csinálunk belőle személyes problémát, annál konstruktívabban tudunk segíteni a gyerekünknek. A szorongásra hajlamos gyerekek sokszor a hazugságot egyfajta megküzdési stratégiaként alkalmazzák, azaz minél inkább a szorongásra koncentrálunk, annál inkább eljutunk oda, hogy nyílt és őszinte legyen velünk a gyerekünk. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a hazugság sokszor csak egy tünet, a mögöttes okokat kell felderíteni és megoldani.

Az alábbiakban néhány példát mutatunk a kamaszkori hazudozásra.

“Folyamatosan hazudik nekem a lányom” – kiáltott fel Julia Ariannáról, aki a 17 éves lánya. “Hazudik arról, hogy kikkel találkozik, hogy moziban volt, hazudik a házi feladat elkészítéséről, és egyébként is, elegem van abból, hogy állandóan ellenőriznem kell mit csinál, kikkel lóg. És tudod mit, még abban sem bízom, hogy tényleg elmosogat-e. Ha most ilyen, hogyan fog önálló felnőttként boldogulni? És még amikor mesél nekem, akkor is azt veszem észre, hogy szépít! Egyszerűen nem értem. Gyerekkoromban én nem voltam ilyen, és sokkal könnyebb lenne, ha őszintén beszélne a dolgokról.”

Az egyik gyerek a praxisomban kitalált egy történetet arról, hogy elásott egy fegyvert az erdőben, amelyet állítólag a bandától kapott, amelyhez tartozott. Kiderült, hogy a történet csak egy átverés volt, de a háttérben meghúzódó elégtelenségi érzése komoly dolog volt. Ebben a példában a gyermek azért hazudott, hogy mások előtt erősebbnek tűnjön, hogy ne érezze láthatatlannak és magányosnak magát, és mert nem rendelkezett szociális és problémamegoldó készségekkel.

Nem mindegy, miről és mekkorát hazudik

Fontos, hogy tisztában legyünk a különbséggel a kockázatos viselkedést, köztük a kábítószer-fogyasztást fedező hazugságok és a kisebb, mindennapi hazugságok között. Az olyan hazugsággal, amely mögött nem biztonságos vagy illegális cselekedet húzódik meg, azzal közvetlenül kell foglalkozni. Ahelyett, hogy azon akadnál fenn, ha a tinédzsered nem mutat megbánást, és igen, tisztában vagyok vele, hogy ez fontos, ne feledd, hogy a legfontosabb az, milyen választ adsz. Ha a hazugság veszélyes viselkedésről szól, amely kábítószer- vagy alkoholfogyasztással, lopással vagy más kockázatos tevékenységgel jár, fordulj mentálhigiénés szakemberhez.Ahogy a fenti példákból láthatod, és ahogyan valószínűleg te is tudod, ha ezt a bejegyzést olvasod, a gyermekeink hazugsággal kapcsolatos viselkedése az őrületbe kergethet minket, ha hagyjuk. A legjobb, amit szülőként tehetsz, hogy visszatartod magad attól, hogy túlreagáld a gyermeked hazugságait. Ha túlreagálod, akkor csak még nagyobb gátat építesz magad és a gyermeked közé.

Kapcsolódó: Hogyan neveljünk őszinte gyereket?

Mit kell tenni szülőként?

Tartsuk szem előtt, hogy a hazugság kezelése egy folyamat, nem pedig egy gyors megoldás. Néhány gyereknek időbe telhet, mire biztonságban érzi magát, hogy őszinte legyen veled.Ha képes vagy arra, hogy ne ítélkezz, akkor nagyobb a valószínűsége annak, hogy a gyerek végül megnyílik. Bár rövid távon lehet, hogy csak egy vállrándítást kapsz, de ha nyugodt maradsz, hogy megteremtsd az érzelmi biztonság érzetét, az egész életükben segíteni fog nekik abban, hogy az igazság és a józan ész hangját hallják.Érdemes megvizsgálni – ahogy a fenti példákból is láthattuk -, hogy valójában miért hazudott. Nem mindegy az ok: másként is kezelni a helyzetet ennek függvényében. Egy dolog biztos, nem ellened irányul, nem téged akar megbántani, hanem valamivel nem tud megküzdeni, nem meri felvállalni, ezért a legfontosabb (és ez nem könnyű feladat), hogy arról biztosítsuk, biztonságban van. Mit tehetünk és mit ne tegyünk?

Beszélgessetek arról, hogy miért döntött úgy, hazudni fog, vagy hazudnia kell
Ne használj elítélő hangnemet, mert az általában csak a “na, ezért nem mondhatok el semmit a szüleimnek” reflexet táplálja a tizenéveseknél. Azt kell közvetítened, hogy létezik más út is, mint az őszintétlenség.
Ne akard megmutatni ki a főnök, ne példálózz és ne fegyelmezz, inkább az érzelmek felől közelíts
Beszélj arról, hogy az igazság kimondása ijesztő lehet, és hogy mindannyian félünk időnként, hogy az igazság kimondása rendben lesz-e.
Magyarázd el, hogy rövid távon lehet, hogy működik a hazugság, de hosszú távon biztos, hogy nem, nem csupán azért, mert előbb-utóbb minden kiderül, hanem legfőképpen azért, mert a hazugság hatalmas stresszel, elmagányosodással jár, érzelmileg iszonyú romboló.
Beszélj azokról a problémákról, amelyekkel a hazudozás következményeként szembesülünk, de ne használj megszégyenítő hangnemet.
Mindenekelőtt ne feledd, hogy nagyon nagy segítség, ha hangsúlyozod a gyerek értékeit. Például, ha gyermeked eltúloz egy történetet, megkérdezheted: “Amit elmeséltél, az nagyon érdekes volt, de úgy tűnt, hogy olyan dolgokat kezdtél hozzátenni a történethez, amelyek nem igazak. Semmi gond, de engem érdekelne, hogy miért gondoltad azt, hogy ki kell színezned ezt a történetet?”
A legfontosabb az elfogadás. Ne azonosítsuk a gyereket a cselekedeteivel, fejezzük ki, hogy ugyanúgy szeretjük és próbáljuk közösen megfejteni, mikor és miért csúsztak el a dolgaink.