Ha hallottál már az A és B típusú személyiségről, valószínűleg van egy nagyjából kialakult képed arról, melyik mit jelent. Az A típusú ember általában céltudatos, szervezett, pontos és szeret mindent kézben tartani, míg a B típusú könnyedebb, rugalmasabb, és kevésbé zavarja, ha az élet időnként eltér az előre eltervezett forgatókönyvtől.
De mi történik, ha ugyanezt a felosztást az anyaságra húzzuk rá? És vajon tényleg olyan rossz dolog B típusú anyának lenni? A válasz korántsem egyértelmű – és lehet, hogy éppen azok közül néhányat imád benned a gyereked, amit te néha a saját gyengeségednek gondolsz.
Sokkal lazábbak, mint az A típusok (Forrás: Getty Images)
Mi az a B típusú anya?
A B típusú anya lazább, könnyedebb személyiség, aki nem ragaszkodik görcsösen a szigorú napirendhez és a pontosan kialakított rutinokhoz. Spontánabb, rugalmasabb, és inkább menet közben oldja meg a felmerülő problémákat, mint hogy minden lehetséges forgatókönyvre előre felkészüljön – összegzi a Parents.com.
„Általánosságban véve a B típus olyan embert jelent, aki egy kicsit lazább. Lehet, hogy valamivel kevésbé lelkiismeretes bizonyos dolgokban, ami önmagában egyáltalán nem feltétlenül rossz. Egyszerűen úgy érzi, hogy a dolgok végül mindig megoldódnak” – mondja Elisabeth Conradt PhD klinikai és fejlődéspszichológus, a Duke Egyetem Gyermek- és Családpolitikai Központjának munkatársa.
A B típusú anya spontán, könnyed és rugalmas. Előfordul, hogy elfelejt dolgokat, nem mindig jó az időbeosztása, nem követ szigorú napirendet, és sokszor menet közben talál ki megoldásokat. Nem feltétlenül zavarja a rendetlenség, és vendégség előtt sem érzi úgy, hogy a lakásnak tökéletesnek kell lennie.
A gyerekei pedig akár a mókásabb, játékosabb szülőnek is tarthatják. Ezzel szemben az A típusú anya jellemzően pontosabb és szervezettebb, szereti előre megtervezni a dolgokat, fontos számára a felkészültség, a kontroll és a szigorúbb rutin.
De mielőtt bárki megpróbálná eldönteni, melyik kategóriába tartozik: Conradt szerint valójában nem vagyunk kizárólag A vagy B típusúak.
12 jel, hogy te is B típusú anya vagy
Ha az alábbiak közül több ismerősen hangzik, könnyen lehet, hogy te is B típusú anya vagy. És igen, valószínűleg lesz közöttük néhány olyan, amelyiknél kínosan magadra ismersz.
1. A hűtődet nem mágnesek, hanem gyerekrajzok díszítik
Nem feltétlenül azért, mert gondosan rendszerezed és időről időre lecseréled őket. Egyszerűen csak folyamatosan kerülnek fel az újabb alkotások, és már azt sem tudod, mi van a legalsó rétegben.
2. Ott esztek, ahol éppen a legkevesebb a stressz
Az étkezőasztal természetesen tökéletes hely a vacsorához. De ha a gyerek inkább a kanapén, esetleg a földön hajlandó enni, nem feltétlenül csinálsz belőle ügyet. A lényeg, hogy mindenki egyen.
3. Folyamatosan keresel valamit
Valami szinte mindig eltűnik. A telefon, a kulcs, a szemüveged, a pénztárcád. Leggyakrabban persze pont az, amire abban a pillanatban szükséged lenne.
4. Nem zavar, ha felgyűlik a szennyes
A mosás elindítása még csak-csak megy, de a tiszta ruhák összehajtogatása és elpakolása könnyen átcsúszik másnapra. Vagy azutánra. A gyerekek pedig végül egyszerűen kihalásszák a ruháskosárból, amit fel szeretnének venni.
5. Nincs kőbe vésett esti rutin
Nem feltétlenül ugyanabban a percben történik minden este a fürdés, a mese és a lefekvés. Ha olykor kicsit később kerül ágyba a gyerek, nem érzed úgy, hogy összeomlott a családi rendszer.
6. Már vettél határidőnaplót – csak épp nem használod
Nagyon tetszett az ötlet, hogy végre minden programot, időpontot és teendőt feljegyzel. Aztán a határidőnapló valahogy egy fiókban végezte. Talán még mindig ott van.
7. A táskád egy komplett túlélőkészlet
Papírzsebkendő, ragtapasz, nasi, egy játék, fertőtlenítő, egy fél szendvics és ki tudja, még mi minden lapul benne. Nem azért, mert gondosan összeállítottad a szükséges kellékek listáját, hanem mert a napok során mindenből került bele egy kicsi.
8. Az autó padlója ritkán makulátlan
Morzsa, homok, csokipapír, játékok – úgy gondolod, pontosan így néz ki egy gyerekes autó. És nem is szerepel a napi prioritásaid között, hogy kitakarítsd.
9. A kamrád tele van élelemmel, de nem túl rendezett
Mindenből van otthon valamennyi: tészta, konzerv, gabonapehely, keksz, nassolnivaló. Csak éppen nem feltétlenül katonás rendben sorakoznak a dobozok és persze mindig az kell (és azonnal), ami hátul van.
10. Az ágyakat nem mindig vetitek be
És ettől még nem érzed úgy, hogy valami komoly mulasztást követtél el. Ha később lesz rá idő, megcsinálod. Ha nem, majd holnap.
11. Induláskor szinte mindig rohanás van
Még akkor is, ha előző este elhatároztad, hogy ezúttal mindenki időben elkészül. Az utolsó pillanatban még hiányzik egy cipő, egy kulacs – na meg ugye a kulcs…
12. Simán rendelsz főzés helyett
Nem érzed kötelességednek, hogy minden egyes este friss, házi készítésű vacsora kerüljön az asztalra. Ha aznap mindenki fáradt, teljesen jó megoldásnak tűnik a házhozszállítás is.
Meglepően sok előnye lehet
A B típusú anyaság a valóságban gyakran sokkal viccesebb és szerethetőbb, mint ahogy egy tökéletességre törekvő világban elsőre hangzik.
Bár sok szülő szeretné magát A vagy B típusba sorolni, Conradt szerint teljesen normális, ha valaki mindkettőből hordoz magában bizonyos tulajdonságokat.
„Őszintén azt gondolom, hogy minden szülő az ábécé összes betűje egyszerre.”
Lehet, hogy valaki kifejezetten A típusúvá válik, amikor a gyereke iskolai jegyeiről van szó, vagy amikor azt figyeli, hogyan játszik a gyereke a játszótéren. Máskor viszont, amikor stresszes, túlterhelt, és egyszerűen szüksége van egy kis szünetre, sokkal inkább a B típusú oldalát mutatja.
A B típusú működésnek pedig vannak kifejezetten pozitív oldalai.
Kevesebb stressz
A szigorú időbeosztás hiánya és a „majd megoldjuk, amikor odaérünk” hozzáállás csökkentheti az egész családra nehezedő nyomást. Nem kell mindenáron ragaszkodni egy merev napirendhez, és nem okoz pánikot, ha valami váratlanul közbejön. A gyerekek pedig azt is megtapasztalhatják, hogy egy terv megváltoztatása nem feltétlenül jelent problémát.
Hibázni nem tragédia
A spontaneitás természetesen azzal jár, hogy időnként becsúszik egy-egy hiba. Elfelejted elvinni a gyerek kedvenc játékát egy ottalvós buliba, vagy egy túlterhelt napon ingerültebben szólsz rá, mint szerettél volna.
Ilyenkor érdemes vállalni a felelősséget, bocsánatot kérni, helyrehozni, amit lehet, és továbblépni.
„A szülők állandóan hibáznak. A gyerekek pedig nagyon rugalmasak és megértőek ezekkel a hibákkal kapcsolatban, különösen akkor, ha beszélünk velük, és megpróbáljuk helyrehozni, ami történt” – mondja Conradt.
A szakértő szerint kutatások egész sora mutatja, hogy éppen ezek a helyreállító pillanatok segítik a gyerekek ellenálló képességének és érzelmi jóllétének fejlődését. Vagyis nem az a cél, hogy a szülő soha ne hibázzon. Sokkal fontosabb, hogy megmutassa a gyerekének: ha valami elromlik, azt meg lehet beszélni, és lehet tenni azért, hogy jobb legyen.
A gyerek is rugalmasabbá válhat
Ha nincs minden helyzetre előre kidolgozott forgatókönyv, kénytelen vagy menet közben megoldásokat keresni. Éhesek a gyerekek az autóban? A táskádban ugye ott a fél szendvics… Nem vittél pelenkát? Pár papírzsepi kitart a legközelbbi boltig. Nem mindig elegáns, de működik.
Közben pedig a gyerek is megtanulhatja, hogy egy váratlan helyzet nem feltétlenül jelent katasztrófát. Lehet gondolkodni, rögtönözni és alkalmazkodni. Ez pedig olyan készség, amelynek felnőttként is nagy hasznát veszi majd.
Az önállóságának is jót tehet
A szigorú napirend hiányának természetesen lehetnek hátrányai is. Néha senki sem tudja pontosan, mikor és hová kellene mennie, és könnyen előfordulhat, hogy valami kimarad. Ugyanakkor a szabadabb időbeosztás lehetőséget adhat arra is, hogy a gyerek megtanulja elfoglalni magát, felelősséget vállaljon bizonyos dolgokért, elvégezzen néhány feladatot, és maga fedezze fel, milyen hobbi vagy tevékenység érdekli.
Conradt erre egy felső tagozatos gyerek példáját hozza, aki már maga emlékezteti a szüleit arra, melyik napon milyen iskolai programja van. „Szerintem ez nagyszerű készség, mert így a gyereknek az önállóság és a vezetői képesség érzését adjuk” – teszi hozzá a szakember.
Persze ez nem azt jelenti, hogy a gyereknek kell irányítania az egész családot. De ha lehetőséget kap arra, hogy besegítsen, kezdeményezzen és bizonyos dolgokat maga intézzen, olyan megküzdési készségeket sajátíthat el, amelyek később, felnőttként is fontosak lesznek.
Akkor most az A vagy a B típus a jobb?
Egyik sem! És talán éppen ez a legfontosabb része az egésznek. Nem kell eldöntened, hogy A vagy B típusú anya vagy, és főleg nem kell megpróbálnod olyan anyává válni, amilyen nem vagy. Conradt szerint teljesen természetes, hogy ugyanaz a szülő egyik helyzetben szervezett és szabálykövető, máskor pedig spontán és rugalmas.
Ami igazán számít, az nem az, hogy van-e színkódolt családi naptárad, pontosan betartjátok-e az esti rutint, vagy hogy makulátlan-e a nappali.
„Inkább a gyerek jóllétére figyeljünk. Boldog? Jól van? Eleget alszik? Ha ezekre igen a válasz, akkor nagyszerűen csinálod” – mondja Conradt.
A közösségi média könnyen azt az érzést keltheti, hogy más anyák mindent jobban csinálnak. Csakhogy az állandó összehasonlítás könnyen irreális elvárásokat teremthet.
„Vissza kell térnünk ahhoz, hogy a megérzéseinkre hallgatunk. A szülők elképesztőek, nagyszerű ösztöneik vannak, és ők ismerik a legjobban a gyerekeiket”
– javasolja Conradt.
Szóval ha A típusú anya vagy, ne érezd úgy, hogy túl szigorú vagy. Ha B típusú, ne gondold, hogy szétszórt vagy és ezért rosszabb szülő lennél. Lehet, hogy pont az a tulajdonságod ad a gyerekednek valami fontosat, amit te magad hibának látsz.
A lényeg nem az, hogy tökéletesen működj, hanem hogy olyan jól csináld, ahogy az adott helyzetben tőled telik. Mert lehet, hogy A vagy. Lehet, hogy B. És az is lehet, hogy hétfőn A, pénteken pedig határozottan B.
Kapcsolódó cikkek
