Gyerek

5 retró szabadtéri játék a szünetre

Alsó tagozatos lányom egy nap szomorúan mesélte, hogy senkivel nem tudott játszani a szünetben, mert mindenki a telefonját, és egyéb kütyüjét nyomkodta.

“Nem szoktatok játszani?” “De, néha szoktunk, a fiúk fociznak, a lányok beszélgetnek, fogócskáznak”. „És gumizni, labdaiskolázni?” „Az meg micsoda?”

Hihetetlen, hogy eltűntek ezek a játékok, hiszen ezek olyanok voltak, mint a népmesék, szájról szájra terjedtek, valahogy megtanultuk, aztán minden időt kihasználva vadul játszottuk ezeket.

Alig vártuk, hogy szünet legyen és folytathassuk a gumizást, hónapokig csak azt játszottuk, még otthon is, bevonva a kistesót és a széklábat a játékba. ” …titi neo neo tititi óbendzsófix” tapsoltuk szüntelenül.

Csokorba szedtem pár retró játékot, ezek ma is megállják a helyüket, hiszen szórakoztatók, és nem kell hozzájuk más, csak napsütés, vidámság és pár jó barát.

Spormozás

2 személyes játék

Kellékek: űrhajós affinitás, egyensúly, jó barátok

Csirizés, simizés, sporomozás, huszi, simi, csiriga, recse, kocsi, sporm – ki hogy hívta ezt a játékot régebben. Zseniális, egyszerű, és közben stimulálja a gyerek idegrendszerét!

Ketten állnak egymással szemben, és keresztezve a karjukat, megfogják egymás kezét. Úgy forognak, hogy az egyik lábfejet egy helyben tartják.

A cipőt fogd

körjáték, legalább hárman kellenek hozzá

Kellékek: fél pár cipők, vagy papucsok

A játékosok körbe rendeződnek guggolva, fejjel a kör közepe felé. A jobb kezükben egy cipőt vagy papucsot tartanak. A lábbelit körbe adják balra indítva a következő énekkel:

„A cipőt fogd, hamar ide tedd elém, ugyeszól ki tudja, hol van az enyém?”

A dal ritmusára kell a cipőt továbbadni az óramutató járásával ellenkező irányban.Az utolsó 3 cipőrakás a következőképpen alakul:

„hol van” : balra a cipőt, de nem engedem el

„az e-„: jobbra a cipőt, de nem engedem el

„-nyém”: balra a cipőt a társ elé teszem.

Közben a ritmus egyre gyorsul. Aki előtt feltorlódik a cipőhalmaz, az kiesik a játékból.

Kelj fel, Jancsi!

Csapatjáték

Kellékek: kréta vagy tégladarab, amellyel rajzolni lehet (nem kötelező), jókedv (kötelező)

Húzzunk meg krétával a játéktérre egy induló illetve és egy érkező vonalat, kb. 10 méternyire egymástól. Mi legtöbbször valamilyen falnál játszottuk, az volt a cél.

A játékosok az indulóvonalnál állnak, egy gyerek (vezető) az érkező vonalnál, háttal a többieknek, és elkezdi a kérdezést:

– Kelj fel, Jancsi!

– Hány órára? (a többiek)

– Öt bolhaugrásra.

A vezető bármilyen számot mondhat 1 és tíz között, majd megnevezi a mozdulatot is, majd elszámol addig, amilyen számot kért. A számolás befejeztével hirtelen hátrafordul, és akit még mozogni lát, azt visszaküldi a kiindulási pontra. Amíg a vezető háttal áll, addig a játékosok annyi és olyan mozdulattal haladnak előre, amennyit és amilyent a vezető megjelölt.

Az nyer, aki a legelőször beér a célba. Nálunk még ilyenek voltak, legalábbis ezekre emlékszem:

– óriáslépés: egy jó nagyot kellett előre lépni,

– tyúklépés: egy talpnyi hosszal kellett haladni,

– békaugrás: guggolva jó nagyot ugrani,

– citromfacsarás: ugrás közben forgás.

Ezekkel lehetett előre haladni.

Labdaiskola:

Két vagy több személy játszhatja.

Kellékek: labda, jó pattogós

A labdaiskolát fal mellett játszottuk, a következő, egyre nehezedő feladatokat kellett elvégezni:

Először két kézzel a falhoz dobtuk, majd elkaptuk.

Falhoz dobás közben tapsoltunk egyet.

Falhoz dobás közben elöl – hátul tapsoltunk, majd elkaptuk a labdát.

Falhoz dobás közben gombolygattunk a kezünkkel.

Falhoz dobtuk a labdát, majd pattant egyet a földön és elkaptuk.

Egyik lábunkat megemelve, az alatt falhoz dobtuk a labdát, majd elkaptuk.

Pofozós: gyorsan egyszer, majd kétszer, stb. a falhoz ütöttük a labdát, majd elkaptuk.

Ha valakinek nem sikerült valamilyen feladat, akkor a másik gyerek következett. Mindig onnan folytattuk, ahol félbe maradt a játék.

Mindegyikből 8 osztály volt, vagyis először egyszer, majd egymás után kétszer, majd háromszor, stb. kellett az egyes feladatokat megcsinálni.

Hipi-hopi

A hipi-hopit ismered? Nagyon jó kis ugrálós játék, az egyik lábra fel kell tenni a kötélen lógó labdát, amit a másikkal kell átugrálnod. Otthon is könnyen elkészíthető, házi verzióját itt találod.

Ezeket játszottuk a szünetekben, a napköziben, a táborokban, és nyáron, az utcán. Nosztalgiázni ér! Vidám közös játékot!

A szerző “A napfény illata” címmel népszerű blogot vezet, de megtalálod a Facebookon is

Kapcsolódó cikkeink:

Nyári tippek, ha már kifogytál az ötletekből

Gurul, gurul, elgurult – Íme a legszuperebb labdajátékok!

Mit játsszunk odakint?