1. Használd a józan eszed!
Szögezzük le gyorsan: ahhoz, hogy jó anya legyél, egyáltalán nem kell másokat utánoznod. Mindenki másféle, a gyerekek is különbözőek, az élethelyzetek is. Ebből következik, hogy nincsenek egységesen mindenkire alkalmazható tuti megoldások. Ha azt hallod, hogy valaki az egységes igaz útról beszél, amit neked is követned kell, különben nem jó úton jársz, az illető biztosan hittérítő. De ami a vallásban üdvözítő, a családban nem működik. Sőt, szinte biztos, hogy mellényúlsz, ha utánamész.
A gyereknevelés ugyanis olyasvalami, amit az ember ösztönösen jól csinál. Ha saját észérveid ellenére mások tanácsait követed, szinte biztos, hogy rosszul fogod magad érezni és ettől kicsit sem leszel jobb anya.
Persze ez nem azt jelenti, hogy másnak nem lehetnek olyan trükkjei, tippjei, amiket érdemes meghallgatni. De gondolj csak bele, hányféle megoldás létezik még egy olyan mindennapi problémára is, mint amikor nem alszik egy gyerek. Nem csoda, hogy az ember könnyen összezavarodik az irányzatok között.
A legfontosabb, hogy használd a józan ész szűrőjét, és fogadd el, hogy néha a nagynevű szakértő tanácsa nem neked szól. Ne próbálj mindenkinek megfelelni – hallgass meg mindenkit, de amellett dönts, ami neked tetszik. Ha nincs benned rossz érzés miatta, akkor ez való neked és kész. Még akkor is, ha az anyukád, a szomszédasszony vagy a védőnő nem így csinálta.
2. Okosan használd az erőt!
A szülők sokat aggódnak a gyerekeik viselkedése miatt, és állandóan terelgetni próbálják őket a helyes úton. Az állandó fegyelmezés azonban teljesen megmérgezheti a család hangulatát. Ha úgy érzed, hogy te vagy a család rendőre és állandóan fegyelmezned kell, hogy a család működjön, itt az idő, hogy átgondold, jó úton jársz-e.
Logikátlannak tűnhet, de arra biztatunk, igyekezz minél kevésbé kontrollálni a gyereket és kevesebbet használni a tekintélyed a konfliktusok megoldására. Ha ugyanis a gyereknek nincs kivel harcolnia, akkor a harcok szép lassan maguktól is megszűnnek.
Ha viszont minden konfliktust felvállalsz és erőből akarsz megoldani, előbb-utóbb azt veszed észre, hogy minden egyes apróságért meg kell majd küzdened. Ráadásul ez olyan harc, amiben te soha nem győzhetsz. Amikor a hároméves ellened feszül, neki csak a győzelem jár az eszében, és a végsőkig ki fog tartani, nem törődve a következményekkel.
Lepd meg most azzal, hogy taktikát váltasz: dicsérd meg többször, és vedd rá, hogy kivívja az elismerésed. Ha azt hiszed, hogy a későbbi bajoktól a vasszigor fogja megvédeni, nagyot tévedsz! Egy brit felmérés szerint azok a tinik kerülnek legtöbbször bajba, akiknek a szülei a legszigorúbbak voltak. Nekik kell ugyanis a legerősebben lázadniuk. Ne feledd, a szülők igazi erejének titka nem a tekintély, hanem a szeretet!
3. Ne akarj tökéletes lenni!
Hallottad már azt a kifejezést, hogy “elég jó szülő”? Bruno Bettelheim vezette be ezt a fogalmat, mert látta, mennyi anya és apa szenved attól, hogy a legjobbat akarja adni a gyerekének, és minden pillanatban tökéletességet vár el magától.
A tapasztalat azonban az, hogy aki nagyra tör, az különösen magasról képes pofára esni. Jobban jársz, ha elfogadod, hogy nincsenek se szentek, se bűnösök egy családban. Tökéletes szülők pedig végképp nincsenek. Fogadd el, hogy néha tévedsz, mert így könnyebb lesz elfogadnod, hogy a gyerekeid is hibázhatnak. Természetes, hiszen emberek vagyunk.
4. Keress támogató társakat magad mellé!
Senki nem mondta, hogy a szülőség hosszú útján mindig mindent egyedül kell megoldanod! Nagyon is okos dolog, ha összebarátkozol olyan szülőkkel, akiknek adsz a véleményére és akiktől támogatást kaphatsz nehéz helyzetekben. Ne félj tanácsot kérni, ha szükséged van rá! Annyi sokféle forrás van! Olvass könyveket, menj el tanfolyamra, kérdezz meg egy szakértőt – tegyél meg mindent, amire szükséged lehet, hiszen ismerjük el, szülőnek lenni gyakran fárasztó és frusztráló dolog. Igenis vannak durva, fárasztó és idegesítő napok.
Ilyenkor segíthet a legtöbbet egy olyan barát, akinek kicsit nagyobb gyerekei vannak. Mert ő még emlékszik rá, milyen nehéz volt ez az időszak, de azt is el tudja mondani, hogy bármi is hozott ki a sodrodból, múlandó. Igenis, egyszer majd átalussza a csemete az éjszakákat, vége lesz a dackorszaknak, és sírás nélkül megy oviba.
Szerencsére szülőnek lenni nem állapot, hanem fejlődési folyamat. Ahol nemcsak a gyerek, hanem a szülői is nagyon sokat változik. Fogd fel ezeket az éveket úgy, mint lehetőséget arra, hogy megismerd korlátaidat, és akár túl is lépj rajtuk. Türelmesebbé, elfogadóbbá, megértőbbé, jobb emberré válhatsz – épp a gyerek által.
5.Légy optimista!
Néha nehéz, de sokat segít, ha sikerül nevetned a legnehezebb pillanatokban is. Amint kineveted a gondokat, rögtön könnyebbnek tűnik majd elviselni őket. Igen, nehéz, amikor betegek, nyűgösek és hisztisek a gyerekek, ám ha kívülről nézed, ezeknek a pillanatoknak is megvan a maguk morbid humora, amin ha képes vagy nevetni, máris túl vagy a legnehezebb pillanatokon.
Ne felejtsd el – az anyaság voltaképp a világ legélvezetesebb dolga. Annak ellenére, hogy a legnehezebb is. Hiszen a gyerekek még a legrosszabb pillanatokban is képesek arra, hogy elbűvöljenek egy kis mosollyal, simogatással vagy öleléssel.
Jó ötlet, ha minden nap leírod, mi volt a nap legjobb pillanata, ha egész nap erre koncentrálsz, nem a sok fárasztó, idegesítő apróságra. Tartsd észben, hogy az idősebbek szerint a kisgyerekes évek a legszebbek. És ha elmúlnak, örökké hiányozni fognak.
6. Fogadd el a gyereket!
Tanuld meg szeretni őt magát és nem azt a valakit, akinek látni akarod. Ez a jó tanács nem csak szerelmespároknak hasznos, de bizony szülőknek is. Hiszen már a bölcső fölött arról álmodozunk, hogy tűzoltó lesz vagy katona. Balerina vagy orvos. Más napokon merészebbek az álmaink. Mi lenne, ha kevésbé lenne nyávogós? Vagy hisztis? Esetleg heves… Hidd el, nem érdemes erre pazarolnod az időd! Fordítsd az energiád inkább arra, hogy elfogadod olyannak, amilyen. Néha agresszív, figyelmetlen és ügyetlen a sportban.
Ha nehéz ezzel megbarátkoznod, magadban keresd a hibát. Talán azért idegesítenek ezek a tulajdonságok, mert te is ilyen vagy és arról álmodoztál, hogy ő különb lesz? Talán azért nehéz elfogadni, mert annyira más, mint te.
Bármi is az ok – neked kell változnod, nem neki. Neked kell elfogadnod őt olyannak, amilyen. Ne akard a szégyenlőset szereplésre kényszeríteni, hogy kinője a buta félénkségét. Kísérd el, ha a könyvtárba szeretne menni, és ne lökdösd inkább a focipálya felé.
Ha nem tudod elfogadni olyannak, amilyen, csak csalódást okozol neki is, magadnak is. Koncentrálj inkább arra, hogy milyen egyéni, csodálatos teremtést kaptál. Hogyan tudnád segíteni, hogy elérhesse a maga céljait? Végül is ez a segítő és kreatív gondolkodás az anyaság legnagyszerűbb része, amely mindig új utak felé visz. Nem?
Kapcsolódó cikkeink:
Kapcsolódó cikkek
