8 hiba, amit az ovis korú gyerekek nevelésében elkövetünk
A 3-5 éves kor az egyik legfrusztrálóbb és legnehezebb időszak a szülők számára, hiszen a gyerekek ilyenkor egyszerre szeretnék a frissen felfedezett szabadságuk minden aspektusát megtapasztalni, és a figyelmünket és szeretetünket élvezni.
Összegyűjtöttünk néhány tipikus szülői hibát, melyekre megoldást is javaslunk.
1. Nem vesszük komolyan a napi rutint
“A kiszámíthatóság kulcsfontosságú az óvodás korú gyerekek életében” – mondja Tanya Remer Altmann, gyermekorvos. Ha nem vagyunk következetesek a naprenddel, a kicsik összezavarodnak és hajlamosabbak többet hisztizni. “Ha néha megengedünk nekik valamit, néha meg nem, azt egy 3-5 éves gyerek nem érti.” Ha például egyik nap hagyjuk, hogy ovi után a játszótéren játsszon egy órát, másnap viszont azt szeretnénk, ha azonnal beszállna az autóba, akkor a gyerek nyilván ellenkezni fog. Ugyanígy garantált a hiszti, ha egyszer hagyjuk, hogy velünk aludjon egy ágyban, máskor pedig azt mondjuk, hogy most nem lehet.
Megoldás: Légy következetes a legfontosabb dolgokban: evés, alvás és magaviselet. Altmann szerint, ha a napi rutin 90%-ban kiszámítható és a gyerek jól viselkedik, akkor néha egy-egy kilengés nem fog gondot okozni.
2. A negatív dolgokra koncentrálunk
Könnyű a gyerek negatív viselkedésén fennakadnunk (pl. mikor kiabál vagy ordít), közben pedig tudomást sem venni a pozitívokról. A gyermekorvos szerint a szülők hajlamosak arra fókuszálni, hogy hogyan nem szeretnék, ha a gyerekük viselkedne. “Ezért gyakran hagyják el a szájukat olyan felszólítások, hogy Ne üsd meg! Ne dobálj! vagy Ne mondd, hogy kaki.”
Megoldás: Vegyük észre azt is, ha a gyermekünk valami jót csinál, és dicsérjük meg érte. Öleljük meg és/vagy adjunk neki puszit. “Ezek a visszajelzések nagyon jól esnek a kisgyerekeknek” – mondja Altmann. Mondhatjuk például ezt: “Nagyon ügyes voltál, hogy végig szépen csendben ültél” vagy “Büszke vagyok rád, hogy ilyen kedves voltál azzal a kisfiúval a játszótéren.”
3. Nem vesszük észre a figyelmeztető jeleket
Már amik a hiszti kitörését megelőzik. Sokszor csak akkor próbálunk érvelni és fegyelmezni, amikor a gyerek már a földre vetette magát és torka szakadtából üvölt. Pedig ez pont annyit ér, mintha egy aranyhalnak tartanánk prezentációt a jó magaviseletről. “A hiszti előtt viszont egész sokáig megvan a lehetőségünk arra, hogy eltereljük a gyerek figyelmét, és valahogyan megelőzzük a bajt. Azonban, ha már tombol a hiszti, sajnos elvesztettük a meccset. A gyerek nem fog meghallani minket.”
Megoldás: “Figyeljük meg és próbáljuk rájönni, hogy milyen jelek előzik meg a gyermekünk hisztijeit. A legtipikusabbak: az éhség, a fáradtság és az unalom.” Magyarán ne induljunk el a gyerekkel nagybevásárolni közvetlenül a délutáni alvása előtt, és úgy sem, hogy nincs a táskánkban valami egészséges harapnivaló.
4. Nyafogásra biztatjuk
Minden szülőt az őrületbe tud kergetni, ha a gyereke fejhangon nyafog valamiért. Például épp mikor nekiállunk vacsorát főzni, ő azért nyúz minket, mert a játszótérre akar menni. A gyerekorvos szerint sokan ilyenkor – csak hogy hagyja már abba a kicsi a nyavalygást – beadják a derekukat, és engednek. Ezzel csak az a baj, hogy előbb-utóbb ki fogja tapasztalni a kis furfangos, hogy melyik gombot kell nyomogatnia rajtunk, és máris megkapja, amit akar.
Megoldás: Ne adjuk meg magunkat! A kisebb nyafogásra, duzzogásra a legjobb, ha oda sem figyelünk. Ha ebben rendíthetetlenek vagyunk, akkor a gyerek azt fogja gondolni “hm, hát ez nem működött.”
5. Túl sok programot szervezünk neki
Ovi után tánc, balett, foci, angol- és zenetanulás – hajlamosak vagyunk ilyen és ezekhez hasonló programokkal telezsúfolni a gyerek hétköznapjait, aztán meg csodálkozunk, hogy az elvileg fárasztó események után a kicsi mégsem akar elaludni. Altmann szerint a probléma, hogy a gyerekek ilyenkor nagyon fel vannak pörögve. Idő kell nekik, hogy lenyugodjanak.
Megoldás: Ne csináljunk túl sok programot. Óvoda után, mikor hazaérünk, mindig legyen idejük szabadon játszani, elcsendesedni.
6. Alábecsüljük a játék jelentőségét
Azt hisszük, hogy a gyermekünk akkor lesz okos és akkor fog megfelelően fejlődni, ha teletűzdeljük a napjait fejlesztő programokkal. “Pedig, amiből a legtöbbet tanulnak ebben a korban, az a szabad játék” – mondja Lawrence J. Cohen, pszichológus. Ide tartoznak a szerepjátékok, a futkározás és a bohóckodás is. “Szabad játék közben fejlődik a legjobban a gyermekek agya” – mondja. “Eközben pont akkora kihívás elé állítják saját magukat, ami se nem túl sok, se nem túl kevés.”
Megoldás: Hagyjuk a gyerekeket kedvükre játszani minden nap. Ilyenkor fontos, hogy tényleg rájuk bízzuk, hogy mit játszanak, és ne mi hozakodjunk elő jobbnál jobb ötletekkel.
7. Sosem játszunk vele
Lehet, hogy a gyerekünk jól eljátszik egyedül a szőnyegen, de ez nem jelenti azt, hogy nem vágyik a figyelmünkre. “Valamiből kimarad az a kicsi, akivel a szülei soha nem ülnek le játszani” – mondja Cohen. A szülők gyakran, ahelyett, hogy fél órát csak a gyerekre koncentrálnának, “közös játék” közben a telefonjukon pötyögnek vagy valamilyen elmaradt házimunkát próbálnak behozni. “A gyerekek nem hülyék, pontosan tudják, ha nem figyelünk rájuk teljes mértékben.”
Megoldás: Állítsunk be egy időzítőt, és vessük bele magunkat a játékba! “Mindössze fél óra kizárólagos figyelem, amit a gyerekünkre fordítunk többet ér, mintha egész nap vele lennénk, de csak félig-meddig figyelnénk rá.”
8. Véresen komolyan vesszük a hazugságot
Amikor a gyereket először kapjuk hazugságon, az egyszerre meglepő és ijesztő. “A szülők szeme előtt rögtön lepereg a legrosszabb forgatókönyv, ahogy szemük fénye börtönbe kerül, ezért minden egyes hasonló alkalommal feszültek és idegesek lesznek” – mondja Cohen.
Megoldás: Ne reagáljuk túl a dolgot! Egy-két füllentés még nem a világ vége. Ez is a gyermek fejlődésének természetes velejárója. “Ne ragadjunk le egy apró hazugságnál. Például, ha az ovis gyerekünk azt mondja, hogy nem ő öntötte ki a vizet a földre, mondjuk például egyszerűen azt, hogy “Megértem, hogy rosszul érzed magad miatta.”
Kapcsolódó cikkeink gyermeknevelés témában:
- Így neveld, hogy ne legyen mit megbánnod
- Miért stresszesebbek az anyák a gyermeknevelésben?
- A célirányos szülő
Kapcsolódó cikkek
