Már egy éve tart a pandémia, a gyerekek többségénél ez valamilyen hosszabb-rövidebb vagy időszakos változást hozott. A középiskolások nem járnak iskolába, otthon tanulnak, nem találkoznak a barátaikkal, ami különösen fontos lenne számukra kamasz korban. A kisebbek hol járnak iskolába, hol a korlátozások miatt nem. Minden fenekestől felfordult: azok a rutinok, szokások, programok, amelyek eddig biztosak voltak, most bizonytalanok vagy éppen megváltoztak. Máshogy épülnek fel a napjaik, máshogy és másként tudnak kapcsolódni másokhoz. Mindez biztosan hatással van rájuk és valamilyen hatással lesz a jövőjükre is. Ha nem is minden részletben, de abban egyetértenek a kutatók, hogy a gyerekek nem ugyanazok lesznek a világjárvány után, mint előtte voltak.
A HuffPost szülőket és olyan elsősorban iskolai dolgozókat (szociális munkásokat, tanárokat, tanácsadókat) kérdezett arról, hogy mit látnak, mit tapasztalnak a gyerekeikkel kapcsolatban és mire számítanak a világjárvány után. Bár a válaszadók amerikaiak, számunkra is tanulsággal szolgálhatnak a tapasztalatik. Ezekből szemezgetünk most.
“Nagyon sok család túlélési üzemmódban van. Elvesztették a munkahelyeiket, felélték a megtakarításaikat és ennek összetett hatása van. Mindez stresszel jár, a gyerekek pedig érzik ezt” – mondta a lapnak Nina Essel, egy New Jersey-i iskola szociális munkása. “Nincsenek egyszerű megoldások” – folytatta Essel. Úgy véli azonban, hogy a szülők, a tanárok, a tanácsadók, az iskolák számára kulcsfontosságú, hogy ezt a kérdést középpontban tartsák az elméjükben és a terveikben, amikor majd kikeveredünk a világjárványból. Minden gyermeknek szüksége lesz támogatásra, de egyeseknek nagyobb szüksége lesz rá, mint másoknak. Előfordulhat, hogy a gyerekeknek újra meg kell tanulniuk, hogyan legyenek valóban jelen a pillanatban.
Alicia Oglesby, egy Maryland-i katolikus középiskola igazgatója elmondta, hogy hallgatói minden bizonnyal több szorongással küzdenek, miután az elmúlt év ennyire bizonytalan volt. És nemcsak a világjárvány következtében, hanem a 2020-ban bekövetkező sok, egymást átfedő vészhelyzet miatt is. Oglesby aggódik amiatt, hogy a szorongás egy részét tovább viszik a gyerekek.
- Kapcsolódó: Így beszéljünk a gyerekkel a koronavírusról
“A középiskolások és a főiskolás korú fiatalok is hatalmas mennyiségű hirtelen változást és kiszámíthatatlanságot élnek meg, ami úgy általában is aggasztó” – mondta Oglesby. “Attól tartok, hogy ez hatással lesz arra, hogy képesek legyenek csak a pillanatban lenni és élvezni az életet, úgy ahogy van, anélkül, hogy úgy éreznék, aggódniuk kell.”
Amikor a gyerekek visszatérnek a normál oktatási formához, akkor persze foglalkozni kell azzal, hogy ki hol tart a kötelezőkkel, a tananyaggal, de a gyerekek szociális és érzelmi életével még ennél is fontosabb lesz foglalkozni.
“Ez a trauma egyik formája. Nem csak azoknak a gyerekeknek, akiknek veszteségeik vannak, akik elvesztettek valakit a járvány következtében; ott van az a veszteség is, hogy nem jártak iskolába. Ezek mind a bánat különböző fajtái”- mondta Essel. “Amikor az iskolák újra megnyílnak, nem mehetünk vissza úgy, mintha mi sem történt volna.”
Vannak iskolák és államok, ahol már felismerték, hogy stratégiákat kell kidolgozni annak érdekében, hogy a gyermekek könnyebben megbirkózzanak a nehézségekkel, bármi legyen is az. New York City, amely a világjárvány egyik epicentruma volt, megpróbálta az állami iskolák oktatóinak ezreit trauma feldolgozásra képezni, hogy segíteni tudják a diákjaikat.
A tanácsadók azt remélik, hogy ez a gyakorlati, szociális és érzelmi alapú tanulás még inkább hangsúlyossá válik oktatási rendszerükben.
“Olyan órákra van szükségünk, amelyek az érzelmekre összpontosítanak. Például: Mi az a megküzdési készség? Hogyan ismerjük fel, ha segítségre van szükségünk? Hogyan kérsz segítséget?” – mondta Essel.
Összességében a szakértők úgy gondolják, hogy a gyerekek ellenállók és hogy több olyan képességet fejlesztettek ki, amelyek segítenek majd nekik a visszarendeződésben.
Kapcsolódó cikkek
