Létezik tökéletes anya?
Vajon lehetséges ez? Nézd meg, mit ír erről Dr. Azine Neiman pszichológus, édesanya a mother.ly-n!
Épp a szokásos esti rutin közepén tartottunk a lányommal, lefekvéshez készülődtünk. De ő nem érezte jól magát, nyűgösködött, visítozott. Tudtam, hogy épp úton van egy újabb foga, ahogyan azt is, hogy bármit is csinálok, most semmi nem lesz neki jó emiatt. Reggel nagyon korán keltem, hosszú nap állt mögöttünk, a türelmem már fogytán volt. A fejemben ezt ismételtem egyre hangosabban és dühösebben: “aludj már el, aludj már el!” Aztán elszégyelltem magam: hát milyen anya vagyok én? Mindig is békés, nyugodt, tökéletes édesanya akartam lenni, nos, ettől nagyon távol álltam abban a percben.
Édesanyaként az érzelmek széles skáláját éljük meg nap, mint nap. Vannak közöttük nagyon csodálatosak és édesek, és vannak bizony olyanok is, melyek korántsem felemelőek, a hormonoknak és az alváshiánynak köszönhetően. Egy tökéletes anya békés, és nincsenek negatív érzései – gondoltam én. Ő az, aki mindig a legjobb formáját hozza, aki felülkerekedik a negatív gondolatain és nem adja át azt a gyerekeinek vagy másoknak.
A gyermekeinknek mindannyian azt tanítjuk, hogy a negatív érzésekkel nincs baj, csak a negatív viselkedéssel. Ez vajon nem vonatkozna ugyanúgy a kimerült édesanyákra, akik azért várják kétségbeesve, hogy végre elaludjon a kisbabájuk, hogy befejezhessék a házimunkát, válaszoljanak az e-mailekre, vagy esetleg 20 percig tornázzanak, fussanak egyet, hogy levezessék a feszültségeiket? Én azt mondom, hogy nincs olyan, hogy tökéletes anya!
Minden anyának jár, hogy kiadja az érzéseit, akkor is, ha azok negatívak. Ha máson töltjük ki a haragunkat, akkor természetesen elnézést kell kérnünk, és meg kell találnunk a módját, hogy másképp vezessük le a felgyülemlett feszültséget. Ha máshogy nem megy, akkor szorítsunk egy párnát a fejünkhöz és üvöltsünk bele teli torkunkból.
Minden érzést át kell élnünk, a jókat és a rosszakat is. A jókat élvezzük ki, a rosszakkal viszont vegyük fel a harcot. Csak úgy válhatunk jó anyává, ha megküzdünk a szégyenérzettel, a bűntudattal és a dühvel, melyek bennünk élnek. Van, akinek segít, ha egy párnába sikíthat. Van, aki egy rövid edzéssel vagy pár perc magánnyal és befelé fordulással adja ki magából a feszültséget. Van, akinek néhány mély lélegzetvétel is elég, de van, akinek muszáj kiszakadnia az otthoni monotonitásból. Kérd meg a párodat vagy a nagyszülőket, hogy vigyázzanak egy kicsit a gyermekedre, sétálj egyet, menj vásárolni, töltődj fel egy kicsit.
Nektek mi szokott segíteni? Írjátok meg kommentben!
Kapcsolódó cikkek anyaság témában:
- Amit Tökéletesanyu sose tenne
- Anyaparák: így védd ki a stresszes szitukat
- Nyugi, Anya, jól csinálod!
Kapcsolódó cikkek
