„Tíz évvel ezelőtt Bostonban láttam hasonlót, és most, hogy az ikrek után munkába akartam állni, be kellett látnom, három kisgyerekkel esélytelen a munkakeresés. Inkább megálmodtuk Zolival, a férjemmel ezt a játszóházat, mert itthon még senkinek sem jutott eszébe hasonló – meséli Ági.
A Gipszkorszak Játszóházban nincs belépődíj, se percalapú fizetés. A kis vendég (és persze a felnőtt kísérő, ha akar) kiszemel egyet a polcokon kiállított több száz, hófehér gipszfigurából, amiben segít neki a szakképzett munkatárs. Aztán leül az asztalkák egyikéhez, választ a speciális festékek tömegéből, és nekiáll a művészi munkának.
„Nem maga önti a formát, azt készen kapja, tehát garantáljuk a sikert. Már egy négyéves is gyönyörűen kifest egy kis szívet – amilyenre csak akarja, és itt a lényeg: a figurák láttán szárnyra kap a fantázia, keverednek a színek, a motívumok. Nincs két egyforma bagoly vagy balettcipő! Ahogy munkához látnak, még a hiperaktív gyerekek is megnyugszanak. Segít közben a halk, klasszikus zene is. A legszebb, hogy innen mindenki boldogan, elégedetten megy haza: egy tökéletesen egyéni, tarka gipszfigura tulajdonosaként.A figurák ára a polc színe szerint változik.
A gipszöntést egy rehabilitációs otthon gyógyult alkoholistái végzik. Ők szerzik be az anyagot, mi adjuk a formát. Büszkék rá, hogy végre valódi pénzkeresethez jutottak” – teszi hozzá a tulajdonos, aki körül – hacsak nincsenek éppen oviban vagy iskolában – állandóan ott nyüzsög a három kislány: Hanna, Eszter és Noémi.
Kapcsolódó cikkek
