Gyerek

A homeopátia orvosszemmel

Ha azt mondom, hogy használom a homeopátiát és látom az eredményét, elég indok ez a kétkedőknek? Homeopátiáról beszélni, főleg orvosként nagy felelősség, a bőrömet viszem a vásárra.
2016. December 20.

Mert jönnek a kérdések… milyen bizonyítékot tudok adni, említeni, mások által leírt vizsgálatokat felsorakoztatni, hogy valóban hat. Vannak ilyen tanulmányok. Sok, sokféle. Igaz, hogy ezek a vizsgálatok nem követik teljesen a hagyományos, allopátiás gyógyszerekkel kapcsolatos vizsgálatok menetét.

De most nem erről szeretnék írni. Azok az írások megtalálhatók a neten, lekérhetők a nagy homeopátiás gyárak adatbázisaiból. De mégiscsak legyen néhány gondolat, csak néhány kérdés erejéig: attól, hogy esetlegesen még nincsenek megfelelő vizsgálómódszereink a hatás vizsgálatára, az azt jelenti, hogy el kell vetni a terápiás módszer létjogosultságát? Miképpen értékeljük a gyógyult esetek valódi gyógyulását?

A gyereken, főleg a pici gyereken nem lehet a placebo hatást “megcsinálni”, és a homeopátiával kezelt, gyógyult állatokon és növényeken sem. Ha az állapotuknak megfelelő homeopátiás gyógyszert kapják, gyógyulnak.

Ha nem azt, akkor nem változik, vagy megy előre a folyamat. A homeopátiás gyógyszer keresésének nyitja a szubjektív tünetek, és azok közül is a különös, egyedi és sajátságos, a betegre specifikusan jellemző tünetek megfigyelése, és ennek alapján a megfelelő homeoszer kiválasztása. Csak a diagnózis a megfelelő kezeléshez nem elég. Azt kell kideríteni, hogy annál az élőlénynél, abban a betegségben milyen egyénre jellemző sajátossága van a betegségnek. Így lesz teljes a kép. Ehhez látni, megfigyelni és megvizsgálni kell azt, akinek panasza van.

Éppen ezért nem lehet homeopátiás terápiát javasolni “távban”. Nem működik az a módszer, hogy ismeretlenül felhívják a homeopátiás tanácsadó szolgálatot vagy a doktort, vagy akár írnak neki egy levelet, benne a panaszjegyzékkel, és attól kérik a tökéletes megoldást, aki sose látta, nem ismeri a beteget. Tudni kell, meddig lehet homeopátiában gondolkodni, és mikor lehet a homeopátiát és az allopátiát együttesen használni – mert lehet – és mikor csak allopátiás gyógyszereket. Ehhez elengedhetetlen a beteg, a betegség természetének az ismerete.

A homeoterápiában nem kell hinni. Használni lehet, és megtapasztalni a jól választott homeopátiás gyógyszer hatását. A mások tapasztalata mindig csak elmondott, “a mások története” marad. A saját tapasztalatszerzés belső utazás. A tüneteken túli utazás. Végül is ha allopátia, ha homeopátia, mindenképp a régi-új irány szabja meg a gondolkodást: a pszichoneuroimmunologia, az epigenetika, a hormonális imprinting. Ezeket itt a végén azért említem, hogy nézzenek utána ezeknek is. Mert ez is érdekes utazásnak ígérkezik.