V. Komlósi Annamáriával, a Magyar Pszichológiai Társaság (MPT) Katasztrófapszichológiai Szekciójának elnökével készített interjút a Magyar Nemzet. Ahogy a katasztrófapszichológus elmondta, a világjárvány katasztrófának minősül, s a pandémia óriási változást hozott mindenki életébe, nagyfokú alkalmazkodást igényel. Nem mozoghatunk szabadon, sokan nem tudják úgy végezni a munkájukat, esetleg el is vesztik azt. Egzisztenciális problémák zúdulhatnak a nyakunkba, a saját és családunk egészségét is veszélyben érezhetjük. Elszigetelődünk, hatalmas a bizonytalanság. Egy láthatatlan ellenség ellen kell harcolni, s ami a legrosszabb, nem látni a harc és a vészhelyzet végét.
A stressz agressziót, frusztrációt, félelmet generálhat. “A katasztrófahelyzetek első időszakában, amikor hirtelen fenyegetve érezzük az életünket és elveszítjük a kontrollt az életünk felett, jellemzően érzelmileg és nem racionálisan reagálunk. Ilyenkor csökken az emberek tudatossági szintje és önkontrollja” – fejti ki a szakértő. A rendkívüli helyzet elhúzódása a tudatos ént még rosszabb helyzetbe hozza, növelheti a stresszt.
Ahol már eleve probléma volt, például nem volt jó a viszony a családtagok között, ott még jobban elfajul a helyzet, akár erőszak is lehet a vége. Az egyedülélőkön a magány érzése hatalmasodhat el, ami mellett halálfélelem is jelentkezhet.
V. Komlósi Annamária véleménye szerint az, hogy mindenhol szinte csak a koronavírusról olvasni veszélyes, mivel kétfajta negatív hatása is lehet. Az eleve szorongó személyiségeknél oly mértékben növelheti a szorongást, hogy az testi tünetetekben is testet ölt. Míg mások annyira immunissá válhatnak a témára, hogy nem veszik majd komolyan a figyelmeztetéseket.
- Kapcsolódó: A koronavírus-fertőzés korai tünete lehet
A kialakult “karanténfáradtság” jelenség miatt lazulhat a “fegyelem”, és sokan fittyet hányhatnak a korlátozásra, annak dacára, hogy ezzel veszélybe sodorhatnak rengeteg veszélyeztetett embert, köztük a szeretteiket is. Bármilyen hosszan tartó megterhelésnél jelentkezhet kimerülés, ez ebben a helyzetben is igaz. “Ez fakadhat abból, hogy egyszerűen kimerül a cselekvésirányító rendszerünk: az önfegyelem, amit a vírus miatt félelem, szorongás váltott ki, nem tartható fenn a végtelenségig” – magyarázza a katasztrófaszakértő. Ehhez hozzájön az is, hogy amennyiben még a közvetlen környezetünkben nincs érintett, úgy könnyen megkérdőjelezzük és elbagatellizáljuk a veszélyt.
A karanténfáradtságból csak az ránthatja vissza az emberek egy részét – ismét növelve ezzel az önfegyelmet -, ha látják “hogy a fertőzöttek és halálesetek száma növekszik, másoknál viszont sajnos csak az élesztheti újra a veszélyérzetet, ha a közvetlen környezetében betegszik meg valaki” – mondja V. Komlósi Annamária.
Kapcsolódó cikkek
