Csupa pozitív véleményt hallasz a gyermeked iskolai viselkedéséről. A tanára szerint egy igazi kisangyal volt, jól dolgozott és csendben maradt. Te viszont ezt nem tudod elhinni, mert iskola után, otthon kitör a káosz, tombolni kezd, dühös, kiabál… Mi lehet ennek az oka?
Ez a jelenség valós, a korlátok összeomlása iskola után a neve. „Ez azért történik, mert a gyerekeknek egész nap tartaniuk kell magukat az iskolában, és csak akkor engednek utat a valódi érzelmeiknek, amikor biztonságos helyre kerülnek” – mondta el a Today’s Parent portálnak Andrea Loewen Nair tanácsadó és gyermeknevelési oktató, aki a kifejezést megalkotta. Néhány gyerek sír, míg mások sikoltoznak, dolgokat hajigálnak, vagy csak egyszerűen ésszerűtlen dolgokat tesznek. Az idősebb gyerekek tiszteletlenül viselkedhetnek, sértegetve a szüleiket és a testvéreiket.
Egyes gyerekek hajlamosabbak erre, mint mások. „Az érzékenyebb és hevesebb gyerekek, valamint azok, akik küszködnek a tanulási és szociális készségekkel, nagyobb valószínűséggel lesznek érintettek” – mondta el a portálnak Vanessa Lapointe, gyereknevelési oktató és pszichológus, aki szerint a nyugodtabb gyerekeknek is lehet hasonló napjuk, ha az egy különösen nehéz nap volt, vagy ha fokozottan fáradtak, illetve betegek. A korlátok összeomlása iskola után eltarthat az egész tanévben, de gyakoribb az első néhány hónapban, és Lapointe szerint általában elmúlik, ahogy a gyerekek teljesen alkalmazkodnak a környezet és az időbeosztás változásaihoz, és kevésbé érzik magukat fizikailag és érzelmileg kimerültnek a nap végén.
Mi az oka az összeomlásnak?
Nair szerint az iskolában „a gyerekek azt teszik, amit ahhoz kell, hogy »jól viselkedjenek« vagy békében legyenek”. „Miután egész nap ezt tették, eljutnak arra a pontra, ahol egyszerűen nincs energiájuk tovább tartani a visszafogottságot, és olyan, mintha egy nagy buboréknak ki kellene pukkadnia.”
Lapointe szerint pedig: „A gyerekeknek egész nap ki kell tartaniuk az iskolában. Mindenféle elvárásnak, csalódásnak és kihívásnak kell megfelelniük, és mindezt a szeretetteljes jelenléted nélkül. Ez kimerítő lehet”.
Hozzátette, hogy egyes gyerekeknek egyszerűen azért van összeomlása, mert fáradtak vagy túl sok inger érte őket, különösen akkor, ha éppen áttérnek a teljes iskolai napokra.
Az iskola utáni korlátok összeomlása azonban gyakran szól többről, mint puszta fáradtságról, egy olyan dolog miatt, amit a pszichológusok ”védekező elszakadásnak” neveznek. „A gyermekednek valójában szüksége volt rád, és te nem voltál ott” – magyarázta a portálnak Lapointe. „Most már ott vagy, de a megkönnyebbülés kezdeti özönét gyorsan elnyomja a védekező elszakadás hulláma – dühösek és eltaszítanak. Ez olyan, mint amikor a szülő és a gyermek újra találkozik, miután a gyerek elkeveredett egy élelmiszerboltban. A szülő néhány pillanatra megkönnyebbül, miközben átöleli a gyermekét, majd bumm! A védekező elszakadás haraggal csap le, ahogy megszidják az épp előkerült gyermeküket” – hozott rá példát a szakember.
Azt érdemes észben tartani, hogy ezek nem olyan kitörések vagy dührohamok, amelyekkel a gyermek a határokat feszegeti, vagy érvényesíteni szeretné az akaratát. Ez olyan összeomlás, amit azért tapasztal a gyermek, mert érzelmileg annyira túlterhelt, hogy már nem tudja magát egyben tartani.
Ez a fajta összeomlás a 12 éves kornál fiatalabb gyerekeknél gyakori, és csökken, ahogy fejlődik a gyerekek érzelmi ellenállóképessége.
Mit lehet tenni ilyen esetben?
Lapointe azt javasolja, hogy ahelyett, hogy megpróbálnák elnyomni a gyereknél, jobb, ha teret hagynak annak, hogy hangos és heves legyen, amikor szüksége van rá. Stacey Haynes-szel, egy családi szolgálat vezérigazgatójával és tanácsadó pszichológusával néhány olyan módszert javasoltak a Motherly portálon, amelyek segíthetik a gyerekeket az átmenetben.
Töltsd fel az ”érzelmi poharukat” az elszakadás előtt
Lapointe azt tanácsolja, hogy már reggel kezdjék meg a szülők a védekezést a délutáni összeomlásokkal szemben. „Próbáld meg minden nap 15 perccel korábbra állítani az ébresztőt, hogy legyen egy kis időd ténylegesen kapcsolódni a gyermekeddel, és valóban feltölteni a kapcsolódási poharát, mielőtt elindulna az iskolába.” Így könnyebben szakadhat el az iskolai napra, miközben erősebb kötődést érezhet a szülei iránt.
Küldj ”egy darabot magadból” az iskolába
Néha a gyerekeknek valami kézzelfoghatóra van szükségük, ami az anyukájukra vagy az apukájukra emlékezteti őket. Ilyen lehet egy üzenet az uzsonnásdobozban, vagy egy családi fotó, amit magával vihet. De ahogy Lapointe a saját és gyermeke példáját említi, a közös szív alakú kulcstartó is működhet: a gyermekkel van a szülő, a szülővel a gyermek szíve.
Segíts neki kiengedni a feszültséget
Van, hogy a reggeli minőségi idő és a szeretetteljes emlékeztetők sem tudják teljesen megakadályozni, hogy iskola után megtörténjen az összeomlás. Lapointe szerint a legjobb, ha ezt megpróbálod irányítani. „Az összeomlás elé lépve próbálj meg hasonlókat mondani: »Nagyon nehéz napod van ma. Megértem. Ha van benned néhány dolog, amit kikiabálnál, itt az ideje, hogy kiengedd.«” – tanácsolta, és hozzátette, hogy a gyermek így tudatalatti szinten azt hiszi, hogy a szülő irányítja az összeomlást.
A szakember szerint a gyermek, aki a határán van annak, hogy elveszítse az önuralmát, megkönnyebbül, ha rájön, hogy valaki más irányít. Azáltal, hogy proaktív módon szó szerint kérik az összeomlást, a szülők beszélhetnek a gyermekeikkel, miközben ők megértik őket. Ha megvárják, amíg kiborulnak a kontrolltól, ezt már nem tehetik meg. Ekkor a gyerekek már érzelmioldalról működnek, és nem tudnak gondolkodni vagy problémamegoldani.
Tehát ilyenkor fékezz le az autóval, vagy csinálj biztonságos, üres teret a nappaliban, hogy a gyermek hangos, heves érzései felszínre jöhessenek.
Lassítsatok le otthon
A tanítási nap végén a legtöbb szülő szívesen kérdezi a gyerekét arról, hogy milyen napja volt. De Haynes szerint lehetséges, hogy ez a legutolsó, amire a gyereknek szüksége van egy ideig. „Hagyj időt a gyereknek uzsonnázásra, és hogy pihentesse az elméjét. Ajánlj neki valamilyen fizikai tevékenységet közvetlenül az iskola után. A sport, a jóga vagy a séta nagyszerű elengedésnek, amelyek segítenek egyensúlyban tartani a testet és a lelket.”
A házi feladatok is várhatnak egy kicsit, valószínűleg jobban is sikerülnek majd egy kis szünet után. Érdemes arra is figyelni, hogy a szülő hogyan viselkedik hazaérkezés után, mert a gyerek ezt modellezi. Ha ingerlékeny, amint belép a házba, a gyerek is jó eséllyel követi a példáját.
Források: todaysparent.com, mother.ly
Nyitókép forrása: Getty Images
Kapcsolódó cikkek
