Gyerek

Iskolafóbia is okozhatja a reggeli hasfájást, fejfájást

A hazai statisztikák szerint az iskoláskorú gyerekek közel öt százaléka küzd iskolával kapcsolatos klinika szintű szorongással.
2021. Október 04.

A Qubit kérdezte Bognár Emese, a Semmelweis Egyetem I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinikájának klinikai szakpszichológusát a témában.

A pszichológus a lapnak elmondta, hogy gyakori jelenség, hogy egy gyerek izgul az iskola miatt, ezt még nem tekintik kórosnak. A gond akkor van, ha a gyerek viselkedése megváltozik, például visszahúzódóbbá válik, sírós lesz, húzza az időt reggel, amikor iskolába kéne indulni. Kisebb gyerekeknél dühroham is előfordulhat, testi tünetek is megjelenhetnek: hasfájás, fejfájás. Ilyenkor már érdemes megnézni az okokat is.

Bognár Emese szerint nagyon összetett szorongástípusról van szó, ami életkoronként eltérő jelenség és eltérőek az okok is. Kisiskolás korban nagyon gyakran a szeparációs szorongás az alapvető ok, az, amikor a szülőktől történő elválás miatt aggódik a gyerek, és nem magától az iskolától fél. “10 éves kor után viszont ennek a szorongásnak az oka leggyakrabban a szociális szorongás, a kortársak megítélésétől, a kudarcoktól való félelem” – teszi hozzá a pszichológus. Ok lehet még iskolai bántalmazás, megalázás, azaz a bullying is.

Gyakran összekeverednek a szülő és a gyerek érzései, aggodalmai- teszi hozzá a pszichológus. “Fontos megismerni a gyermek szempontjából a számára nehezebb helyzeteket; próbáljunk meg egy nyugodtabb helyzetben beszélgetni a gyerekkel, megkérdezni, hogy bántják-e, piszkálják-e az iskolában.”

Ha a családban nehéz helyzet, konfliktusok vannak, akkor az érzelmi problémák kezelése sokszor külső segítséget igényel.

Fontos a szülő és az iskola együttműködése: jelezni kell a tanároknak a problémát, megtudni, hogy ők is tapasztalják-e a gyerek megváltozott viselkedését, szerintük mi okozhatja a gyerek szorongását. “Bántalmazás esetén nagyon fontos az iskolapszichológus bevonása. Ha nincs változás, ha tényleg valós ok és nem érzelmi probléma van a háttérben, akkor az iskolaváltás segíthet. De a legtöbbször nem ez váltja ki az iskolafóbiát, hanem valamilyen más jellegű érzelmi probléma, ilyen esetben érdemes pszichológus segítségét kérni.”

Aki szorong valamitől, az igyekszik elkerülni azt, a szorongásos zavarok közös eleme az elkerülő viselkedés. “Ha egy gyerek fél a matekdolgozattól, és eléri, hogy otthon maradhat, mert betegnek érzi magát, akkor megnyugszik, és jobban lesz. Ez azonban megerősíti az elkerülő viselkedést. Ilyenkor válik fontossá a pszichoedukáció.” Ez azt jelenti, hogy a pszichológus a szülők és a gyerekek nyelvén elmagyarázza a szorongásos tünetek kialakulásának hátterét. Fontos, hogy a szülőket is bevonják a gyermekek terápiájába, hogy legyenek eszközeik ahhoz, hogyan segítsék a gyereküket a megküzdésben. “Ezzel párhuzamosan a szomatikus tünetek kontrolljára is szükség van. Ezért különféle relaxációs technikákat is tanít a pszichológus.”

A terápiában hierarchizálják a szorongást kiváltó helyzeteket, ezután fokozatosan bele is engedik őket ezekbe a szituációkba. “Hogy ezt megtehessük, különféle megküzdési stratégiákat is megtanítunk nekik a 10-20 alkalomból álló terápiás folyamat során. De mindenekelőtt az affektív edukáció során megtanítjuk, hogy miként ismerhetik fel a szorongás érzését, hogyan tudják elkülöníteni a szorongást más érzésektől, például a dühtől, szomorúságtól” – magyarázza a pszichológus.

Tíz éves kor fölött kognitív stratégiákat is tanítanak, mert bizonyos gondolatok erősíthetik a szorongást. A gondolatok hatnak az érzéseinkre, amik aztán befolyásolják a viselkedést. “Mondjuk egy matekdolgozot előtt a “biztos, hogy nem sikerül”, “biztos meg fogok bukni” típusú szorongást erősítő gondolatok. Ha valaki ezt gondolja magáról, a helyzetről, szorongást fog megélni, és nagy valószínűséggel nem fog tudni a képességeinek, tudásának megfelelően teljesíteni.”

Megpróbálják azt is elérni a terápia során, hogy a gyerek védett helyzetben belemenjen a szorongást kiváltó helyzetekbe.

A pszichológus hozzáteszi, hogy a szorongó gyerekek szülei hajlamosabbak hamarabb kivenni a gyerekeiket azokból a helyzetekből, amikben szerintük szoronganak, kevésbé tartják valószínűnek, hogy a gyerekük helyt tud állni egy ilyen szituációban. Az is jellemző a szorongó gyerekek szüleire, hogy veszélyesebbnek ítélnek meg bizonyos helyzeteket, mint a nem szorongó gyerekek szülei. Ezért fontos bevonni a szülőket is a gyerek terápiájába.

“Egy gyerek már attól sokkal kompetensebbnek érzi magát, ha elsajátít megküzdési stratégiákat és relaxációs technikákat, amelyek segítségével a szorongással együtt járó testi tüneteit is hatékonyabban tudja szabályozni. Így magabiztosabban megy bele a korábban szorongást keltő helyzetekbe.” Más a helyzet persze akkor, ha a külvilág bántalmazó, ha bántják az iskolában, mert azon nem segít a relaxáció. “A terápia célja ugyanis nem az, és nem is lehet az, hogy ő ezt elviselje. Olyan szituációban nem szabad benne hagyni a gyereket, amelyben bántják, megalázzák! Akkor védelmet kell nyújtani, és ha az iskolával való együttműködés nem hoz megoldást, új közösséget kell keresni.”

Forrás: Qubit.hu