Nektek mi jut először eszetekbe egy téli tájról? Kézzel fogható csend, puhaság, fehérség, nyugalom… Az első gondolataim nekem is ezek lennének, ha nem öt gyerekkel áldott volna meg a sors, de tekintve, hogy így van, nekem a téli szünet a nyárihoz képest igazi túlélőtábor, vagy még inkább egy komplex kombinatorikai és logikai feladvány, miszerint adott x négyzetméternyi zárt terület, ahol úgy kell elhelyezni öt gyereket, hogy a lehető legkevesebb súrlódási felület keletkezzen közöttük, a vidámság hangja szálljon a kiabálás helyett, én se szórjak villámokat már a második nap után, és a szomszédok se kívánjanak a pokolba a szeretet ünnepén.
Nehéz ügy? Piszkosul! Szerencsés esetben esik a hó a vakáció idején és akkor abban a kivételezett helyzetben lehetünk Férjjel, hogy minden egyes nap lefagyaszthatjuk a lábunkat és a kezünket, mert hóra menni, szánkózni ekkora gyerekseregnél nem csak ajánlott, hanem kötelező, ha nem akarjuk egy spontán, előre nem tervezett lakásfelújítással kezdeni a januárt.
Én ugyan még a legkisebb bukkanótól is rosszul vagyok, és ha tehetném soha ne ülnék fel arra a fából készült kis tákolmányra, amely mint egy lélekvesztő suhan le őrült sebességgel a közelünkben lévő domboldalról, de ezt a gyerekeknek nem kell tudniuk, ők csak a fogaim vacogását látják minden indulás előtt, és szentül hiszik, hogy csak fázom, és én meghagyom őket boldog tudatlanságukban.
Amikor már végképp nem tudom palástolni a liftező gyomromra utaló jeleket, inkább önként jelentkezem szánhúzónak, aki a domb aljáról vidáman, öles léptekkel felrángatja a gyerekekkel, csúszkákkal megpakolt szánkókat… Lehetőség szerint hármat egyszerre.
A szánkózás nemcsak egy egyszerű téli sport, amely minden szülő álma, hanem kiváló csapatépítő tréning is nekünk, Férjjel. A házaspár összekovácsolását szolgáló feladat tulajdonképpen nagyon egyszerű: ki tud rövidebb idő alatt több gyereket összefogdosni és egy helyen tartani a hazaindulás pillanatáig. Ha ügyesen összedolgozunk és minden – az évek során felhalmozott – rafinériánkat bevetjük, akkor ez a folyamat nem tart tovább 45 percnél… Na, jó, ez erős túlzás volt, megvan az 60 perc is.
A szánkózáson kívül mi másról szól még a téli szünet? Miért? Szól másról is? Hát, persze. Családi társasjátékokról, közös filmnézésről, meleg takaró alatti, összebújós meseolvasásról, mindenről, amiért mégis szeretem a téli szünetet.
A szerző blogja: Mom with five
Ezek is a témához kapcsolódnak:
Kapcsolódó cikkek
