2011. május 14-én házasodtunk össze, és azonnal bele is kezdtünk a babaprojektbe. Júliusban már ki is derült, hogy jön a baba. Mondanom sem kell, majd kiugrottam a bőrömből, annyira örültem, vagyis hogy pontos legyek: örültünk! De Zsolti már akkor közölte velem, hogy ne haragudjak rá, mert az biztos, hogy ő csak akkor fogja meg a picinket, ha elég nagy lesz hozzá, mert ő nem akarja összetörni. Tudjuk, a „kemény” férfiak milyenek! És persze tisztába sem fogja tenni, meg etetni se nagyon, mert Isten ments, hogy összeroppantsa a kis testecskéjét.
Zsombi 2012. március 22-én született meg császármetszéssel, 3750 grammal és 52 centivel. Valljuk be, már akkor sem volt pici baba! De nem kellett másnap kérdeznem, hogy megfogja-e, mert szinte azonnal ölbe vette. Sajnos kevés tejem volt, ezért tápszert kellett adni neki. Azóta minden éjszaka ő készít neki ételt, és persze ő is eteti meg! Ha pedig tisztába kell tenni, nem rohan hozzám, hogy csináljam meg, hanem szívesen elvégzi ő is. Imádják egymást! Zsombi alig várja, hogy apa hazajöjjön a munkából, és csillogó szemmel tudjanak egymásra nézni.
Hát ennyit akartam csak elmesélni a „kőkemény” férfiakról!
Karnainé Suga Viktória
Kapcsolódó cikkek
