Gyerek

Apa tanított meg az anyaságra

Néha az anyák is elfáradnak. Ilyenkor jól jön egy lelkifröccs. Még akár az apától is.
2013. Január 26.
Apa tanított meg az anyaságra

Nagyon élveztem a kismamaságot, minden percét igyekeztem a legnagyobb tudatossággal és örömmel megélni, úgy éreztem, felkészültem a rám váró nagy, csodálatos feladatra. Aztán megszületett a kisfiunk, Levente, hatalmas volt az öröm. De a teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy váratlanul értek a kezdeti nehézségek: a fáradtság, a kialvatlanság, a 24 órás szolgálat, a felelősség. Egyszer annyira ki is borultam, hogy el kellett mennem otthonról kiszellőztetni a fejemet. Ettől a férjem nagyon megijedt, hiszen nemcsak az apaszerep, de az a szituáció is új volt neki, hogy hirtelen nem tudta, mit kezdjen velem.

Én a nagy agyszellőztetés közben jól megáztam – egy több hete várt nyári záportól -, és hazasétáltam a családomhoz. Akkor jött a lelkifröccs. A férjem elmondta, hogy a kisfiunk, ha sír, azért sír, mert közölni szeretne velünk valamit, amit másképp nem tud, és fogjuk fel egy jó játéknak, amit a legnagyobb öröm és siker megfejteni. Hozzátette: ezt tehetjük jókedvvel, derűvel, lelkesedéssel, vagy szomorúan, idegesen, én választhatom meg, de az egyik ebből mindig zsákutca lesz.

Ezek a mondatok szíven találtak. Olyan dolgokat tudatosított a fejemben, amelyekbe addig bele sem gondoltam. Nagy fordulópont volt ez, életem egyik legnagyobb, legmeghatóbb és legemlékezetesebb beszélgetése. Ma már nevetve éjszakázom, ha kell, és csinálom a 24 órás szolgálatot, amihez mindenképpen ez adta meg a kezdeti lökést. Örökké hálás leszek neki.

Dr. Kneif-Kányási Zsófi (Sopron)

Kapcsolódó cikkeink: