A párom, másfél éves kislányunk édesapja, amikor csak teheti, a gép előtt ül: reggel munka előtt, akkor is, amikor hazajön, aztán éjszaka egyig-kettőig, hétvégén pedig egész nap, amikor otthon vagyunk. Engem az aggaszt, hogy vajon milyen hatással lesz ez a kislányunkra, aki azt látja minden reggel, hogy az apja játszik: el kell rendeznie a birodalmát, a vonatait, a harcosait a napra, hiszen a munkahelyén ezzel nem foglalkozhat.
Elég kellemetlen a lányomnak azt mondani, hogy apa most nem tud veled foglalkozni, mert játszik. Azért azt el kell ismerni, hogy amikor együtt vannak, akkor nagyon odaadó, imádják egymást. A veszekedéseinknek azért lett valami foganatjuk, mert az estéket már nem a gép bekapcsolásával kezdi, hanem játszik a lányával. És az esti rutinból (vacsora, pancsi, fektetés) is kiveszi a részét, mint ahogy sokszor a játszóterezésből is. Leginkább az aggaszt, hogy milyen hatása lesz ennek a lányunkra. Már eleve tartok a mai kor elkomputerizálódásától. Hogyan fogom ezt kezelni ilyen hozzáállással a háttérben? Szerintem egyszerűen lehetetlen lesz kézben tartani a lányunk számítógép-használatát.
Zsuzsanna
Kedves Zsuzsi!
A leveled első fele elkeseredett, aztán kiderült, hogy azért ezen a területen voltak változások. Ami föltűnik: a gyerekkel apa (rendszeresen) foglalkozik. Ám ti ketten nem nagyon vagytok együtt. Úgy tűnik, hogy ez a férjednek nem csupán a saját problémája. Akár kocsmába jár valaki, akár internetezik, akár a sufniba vonul el barkácsolni, akár autót karbantartani, fényezgetni naphosszat, akár futni-focizni mindennap (hogy ósdi megoldásokat is emlegessünk), ez mind azt jelenti, hogy nem kielégítő számára az, ami a családban történik, vagy túlságosan megterhelő, kerülni szeretné a családi léttel kapcsolatos intimitást, vagy egyszerűen nem nőtt (még) fel a feladathoz.
Egyik okot sem lehet úgy megszüntetni, hogy veszekszünk az illetővel, bár kétségtelen, hogy jó, ha tudatosítjuk benne, hogy ez így nagyon nem stimmel. Lehet, hogy a családdá válás teher számára, lehet, hogy nincs igazi mintája arra, hogy lehet valakiből apuka, miként lehet ezzel a felelősséggel együtt élni. Jó lenne, ha tudnátok beszélgetni úgy, hogy ne érezze közben a felelősségre vonást, a kritikát. Ha nem sikerül kettesben, igénybe vehettek családi mediátort vagy párterapeutát, aki segít a beszélgetésben. Bár erre a pasikat nagyon nehéz rávenni, el sem tudják képzelni, milyen felszabadító lehet egy ilyen beszélgetés.
A tévé és a számítógép nagyon hasznos dolog tud lenni, sőt: a számítógépes játékok is. Sok gyerek ma a játékok használata közben tanul meg angolul, vagy éppen az kelti fel a figyelmét bizonyos történelmi korok vagy gazdasági, tudományos kérdések iránt. Természetesen nem mindegy, mivel játszik, ezt lehet formálni, alakítani. Ilyen pici korban egyáltalán nem követelmény, hogy bevezessük a számítógép világába, sőt… De a gép ott van, az életünk része egyre jobban, a mai picik már így nőnek fel. Érdekességképp meg lehet mutatni neki ezt-azt, de ez maradjon mellékes az életében.
A tévé úgyszintén. Csak célzottan nézzetek tévét vele, amikor valamit szeretnétek neki megmutatni, ne legyen a tévé háttér vagy általános bébiszitter. A picik „feladata”, hogy a valódi világgal ismerkedjenek, hogy jelen legyenek a felnőttek mindennapi életében, kielégítsék kíváncsiságukat. Ez a lényeg. És ezért lenne jó, ha apa is a valódi világban tevékenykedne, olyan dolgokkal foglalkozna, amelyekbe be tudja vonni a gyerekét is.
Judit
Kapcsolódó cikkeink:
Kapcsolódó cikkek
