December 1.
Áthajtod a naptárlapot és csendesen felsóhajtasz. December. Sorban beleirkálod a havi programokat és tennivalókat a kalendáriumba, majd felszisszensz, amikor az egészre egyben ránézve észreveszed, hogy a bölcsi és az ovi ugyanazon a napon tartja majd a karácsonyi műsorát. Hogy nem raktad ezt össze hamarabb? Most majd sakkozhatjátok ki apával, hogy ki és hova menjen…Remek.
Ha eddig nem lett volna elég az, hogy az ajándékvásárlással még sehol sem tartasz. Hogy a lakás nemhogy karácsonyi díszben nem pompázik, de egyenesen romokban hever. Hogy az ovi és a bölcsi karácsonyi vásárára is készülnöd kellene különféle, kézműves csodákkal és sütikkel, amiket felelőtlenül bevállaltál. Ráadásul még a munkahelyeden is besűrűsödtek a dolgok, hiszen jön az év vége és előtte még minden folyamatban lévő ügyet le kell zárni. Rábólintottál a közös nagy családi karácsonyra – nagyszülőstül, sógorostul, uncsitesóstul – és oda is legalább háromféle fogást kell majd elkészítened. Hogy mit? Arról még fogalmad sincs.
December 5.
Vacsora. Csendben rágod a tegnapi rakott krumplit, értelem már nem sok maradt a fejedben, csak bámulsz magad elé és titkon reméled, hogy a férjed felajánlja, hogy elintézi ma egyedül a gyerekek altatását. Egyszercsak az apróságok csillogó szemekkel megkérdezik, hova tegyék a csizmácskáikat? Felnézel és hirtelen fogalmad sincs miről beszélnek, aztán összeáll a kép. Mikulás. Végiggondolod: csoki pipa, könyv pipa, mandarin pipa, csak az a fránya figura maradt ki, amelyikért a kicsi nyavalyog már vagy egy hónapja. Honnan keríts este nyolckor most egy olyat?
A gyerekek lefekszenek, apa marad őrködni. Te pedig elszaladsz még a szupermarketbe, ahol rajtad kívül még legalább 20 hasonlóan feledékeny anyuka és apuka kapkodja össze épp a mikuláscsomagba valókat, hogy reggel ne a gyerek csalódott arcára kelljen felébrednie. Te is szerzel két kezdőcsomagot csokival, virgáccsal, földimogyoróval, szép, susogós, piros műanyag zsákban, hogy még véletlenül se legyen egyszerű halkan becsempészned a gyerekek csizmáiba az éj leple alatt. Fél órát kutakodsz a játékosztály polcain, mire megszán egy ott dolgozó és megsúgja, hogy az adott mesefigurákat áthelyezték egy kiemelt helyre az áruházban.
00:30. A küldetés sikeresen teljesítve. Csizmák megtöltve, gondosan elhelyezve.
December 10.
Ki volt az a hülye, aki kitalálta a karácsonyi fotózást? Ó, hogy te magad erőltetted, hogy legyenek jó képek rólatok emlékbe? Már akkor megbántad, amikor fel kellett őket öltöztetned ünneplősbe. Anyám, azt a hisztit! Valószínűleg letagadod, hogy az egész ötlet tőled származik, amikor a kisebbik már a negyedik karácsonyfadíszt töri össze a stúdióban. Ezt nem fogja fedezni az ##8222##alapcsomag”. Az 5 évesed meg nyilván ma döntött úgy, hogy ízelítőt ad a családnak és a fotósnak majdani kamaszkori önmagából. Nemhogy egy mosolyra nem lehet rávenni, de horror főgonoszokat megszégyenítő tekintettel néz a kamerába. Elrebegsz egy imát, amikor végeztek. Drága is volt, szét is stresszelted magad rajta és még a képek is olyanok, hogy inkább mélyen hallgatsz majd róluk.
December 15.
Még mindig jelentős a lemaradásod ajándékbeszerzés ügyben, pedig az üzletek környékén a helyzet napra-napra súlyosbodik. Postai úton már tudod, hogy semmi se fog megérkezni időben. A futárok túlterheltek, így az online vásárlás is igencsak rizikós. Viszont az áruházak és a plázák most legkevésbé sem tartoznak a vágyott desztinációid köze. Próbálsz mindenkinek hasznos, jól átgondolt ajándékot választani, még akkor is, ha tudod, hogy visszafelé a maximum amire számíthatsz, az valami kozmetikai összeállítás a drogériából, abból is legalább négy. Így egy fél évre biztosan el lesztek látva tusfürdővel és samponokkal. A gyerekeknek időben meglett a kiszemelt játék, ez a lényeg.
December 17.
Éjszaka arra ébredsz, hogy nyöszörögnek a kicsik a másik szobában. Ez csak rosszat jelenthet. Bemész hozzájuk és egyből látod, hogy helyzet van, lebetegedtek. Immunerősítés ide, vitamintabletták oda, ezt nem ússzátok meg. Mind a kettő lázas, folyik taknya-nyála és láthatóan rosszul érzi magát a bőrében. Már írod is az üzenetet a nagyinak, hogy holnapra ne nagyon tervezzen semmit, ugyanis nektek már nincs több szabadságotok.
December 20.
Eluralkodik rajtatok a káosz. A gyerekek legalább már jól vannak, – villámgyorsan átment rajtuk a betegség – de semmi más nincs jól. A mai az utolsó nap az oviban és a bölcsiben és ugyebár a munkahelyeken is, de már érzed, hogy alig tudjátok tovább összetartani a dolgot. Az oviba érve veszed észre, hogy otthon maradt az ünneplő, így azzal a lendülettel mehetsz is haza érte és viheted be újra az oviba. Apa vitte a kisebbiket bölcsibe. Ő meg otthon hagyta a süteményt, amit – habár te ígérted – végül a nagyi sütött meg előző éjszaka. Eddig jó.
Délután aztán borul minden. Hiába osztottátok le az eseményeket, hiába kéredzkedtél el hamarabb az irodából, a forgalommal nem számoltál. Az pedig jelen pillanatban leginkább a durva katasztrófafilmek evakuálós jeleneteire hajaz, amikor az emberek már inkább otthagyják az autóikat, annyira beáll a városból kivezető út. A navigáció cirka 2,5 órára saccolja az amúgy alig félórás hazautat. Érzed, ahogy az agyvized minden átaraszolt méter után egyre jobban forr. Szerencsére a többi szülő is veled együtt küzd a dugóban és az ovi az eseményekre reagálva meg is küldi hamarosan a csoportos emailt arról, hogy a műsor kezdetét eltolják egy órával.
December 23.
Éjfél van, amikor lekapcsolod a gáztűzhelyet és lefeded a még vígan rotyogó levest. A halszeletek befűszerezve pihennek a hűtőben, holnap csak frissen ki kell rántanod őket. Pluszba még bekeverni mellé egy franciasalátát, amiben a gyerekek úgyis imádnak segíteni. Hulla fáradt vagy.
Benézel a porontyokhoz, akik békésen szuszognak. Cicereg a párologtatóból a mandarinos illóolaj, hogy irtsa a levegőből a bacilusokat és reméled, hogy ennek segítségével talán megússzátok a betegségeket a téli szünet további részében. A nappaliban elterülve a kanapén békésen szunyókál a férjed, aki valószínűleg belefáradt a karácsonyfa-díszítésbe. Az izzósor ugyanis összegubancolódva hever előtte a padlón. Felveszed és félszemmel valami random romantikus komédiát bámulva a tévében elkezded kibogozni. Fél óra múlva ott állsz a ragyogó karácsonyfa előtt. Alatta ott sorakoznak az ajándékok szépen becsomagolva, a menü szinte készen pihen a hűtőben. Ünneplők kimosva, kivasalva. Minden kész. Elégedetten dőlsz ruhástul az ágyba és egy perc se kell ahhoz, hogy hangosan horkolva már álomországban ünnepeld diadalmas karácsonyi meneted. Megcsináltad!
Kapcsolódó cikkek:
- Így lehet minimalista karácsonyod
- Ilyen a karácsony a gyerekek születése előtt és után
- Ezért kérem a rokonokat, hogy kevesebb játékot adjanak a gyerekeimnek
- A legjobb karácsonyi énekek és versek
Kapcsolódó cikkek
