Közhely, hogy az iskolakezdés minden család számára mérföldkő. A kisgyerekünk egyre inkább nagy gyerek lesz, új közösségbe kerül és olyan elvárások fogalmazódnak meg, amelyek szinte ismeretlenek számára. Nagyon sokat tud tenni az iskola azért, hogy az első év átmeneti legyen az óvodából az iskolába, ám a legtöbbet a család adhat hozzá ahhoz, hogy a gyerek valóban jól érezze magát a bőrében és tudja, hogy bármilyen helyzetbe is kerül, támogatásra számíthat a szüleitől.
(Kép forrása: Getty Images)
Nyugodt reggelek
Korábbi cikkünkben már írtunk arról, hogy kiemelt szerepe van a napindításnak: megvan ez a tapasztalatunk felnőttként is, gondoljunk bele, milyen fontos egy kisgyereknek. Ha nyugodtan és a lehető legkevesebb stresszel akarjuk indítani a hétköznapokat, akkor azt bizony meg kell tervezni előre. Kezdve azzal, mikor alszik el a gyerek, hány órakor ébresztjük, mit reggelizik, mit vesz föl, mikor kell elindulni, hogy ne csak úgy beessen nyolc órakor az iskolába. Mindenkinek könnyebb, ha van egy forgatókönyv, amihez tartjuk magunkat.
Sok beszélgetés
A „Mi volt ma az iskolában?” ha nem is a legjobb kérdés, amit feltehetünk, de az igen, hogy olyan légkört teremtsünk, amiben a gyerekünk szívesen mesél az iskolai élményeiről. A rosszakról is. Jobb esetben az iskolakezdésre már kialakult közöttünk egy olyan kapcsolat, amely a feltétlen elfogadásra és bizalomra épül. Ha úgy vesszük észre, hogy gyermekünk viselkedése megváltozik, szorongó, szótlan, befele forduló lett, és egyáltalán nem vagy nem szívesen osztja meg velünk az élményeit, akkor ezeket a jeleket ne vegyük természetesnek. Óvatosan, de érdeklődjünk, találjuk meg ehhez a megfelelő alkalmat. Ha úgy érezzük baj van, ne féljünk segítséget kérni.
Barátkozás segítése
Semmiképp ne szervezzünk zsúrt, közös játszóterezést a gyerek feje fölött, de segítsük, hogy legyen lehetősége új barátokat szerezni. Ahelyett, hogy mi oldanánk meg a szocializációs helyzeteket, inkább csak figyeljünk és, ha igény mutatkozik arra, hogy iskolán kívül is találkozzon a gyerekünk egy-egy osztálytársával, akkor teremtsük meg ennek feltételeit.
Maradjon idő a játékra is
Egy kis elsős még alapvetően nem ott tart, hogy egész nap csak üljön és tanuljon. Nagyon fontos, hogy maradjon ideje a szabad játékra, tehát arra, hogy azt és úgy játsszon, ahogy szeretne. Lehetőleg sokat legyen szabad levegőn, futkosson, mókázzon. Ez kitűnően oldja a stresszt, a szorongást is.
Napi rutin
Főleg még az első években a gyerekeknek nincs szüksége különórákra, foglalkozásokra. Arra viszont igen, hogy kiszámíthatóak legyenek a napok: meddig marad iskolában, mi történik utána, mikor játszhat, mikor van lefekvés. A következetes, de azért nem merev napirend átláthatóvá és strukturálttá teszi számára is, hogy mi után mi következik.
Mese
Mesére mindig legyen időnk. Nem mesenézésre, nem a telefon, tablet nyomogatásra, hanem könyvből, fejből történő mesélésre. Továbbra is fontos, hogy este, akár csak tíz percet, de szánjuk időt a mesélésre. Ez jót tesz a szülő-gyerek kapcsolatnak, oldja a stresszt, vigaszt nyújt, segít a világban eligazodni, bátorít. A mese egy iskolásnak is pótolhatatlan a lelki fejlődésében.
Saját egykori élményeink
Ez persze kétélű fegyver: ha utáltunk iskolába járni, akkor nem teszünk jót azzal, ha ezt túlságosan hangsúlyozzuk. Ha viszont szerettünk, akkor bátran mesélhetünk arról, miért éreztük jól magunkat, mit adott nekünk az iskola, miért jó tanulni. Persze nem kell eltitkolni azt sem, ha voltak nehézségeink, de meséljük el azt is, hogyan oldottuk meg, milyen stratégiáink voltak.
Érzelmi biztonság
Ahhoz a gyerekünknek érzelmi biztonságot nyújtsunk egyik feltétele, hogy továbbra is higgyünk a gyerekünkben úgy, ahogy eddig, és még véletlenül se gondoljuk azt, hogy az iskolai jegyek határozzák meg, milyen ő. Az osztályzás, értékelés csak egy dolog és csak egy nagyon szűk területet fed le a gyerekünk képességeiből, erényeiből, tudásából. A segítőkészséget, a becsületességet, a kreativitást, az éleslátást nem osztályozzák sehol.
Otthoni nyugodt környezet
Fontos, hogy teremtsük meg az otthoni tárgyi feltételeket és legyen egy nyugodt sarok, egy kis asztal, szék, ahova az iskolás leülhet, tárolhatja a holmiját. Arról, hogy milyen egy jó tanulósarok, ITT írtunk részletesen.
Az iskola a gyerek dolga
Ez talán az egyik legnehezebb dolog, amiben nehéz megtalálni az egyensúlyt. Mert persze, egy kisgyereket terelni érdemes, segíteni a leckében, abban, hogyan kell egyáltalán tanulni. Ugyanakkor hagyni is kell, hogy maga rendezze a dolgait, ő pakolja be az iskolatáskát, készítse ki a tornazsákot (persze ehhez az is kell, hogy az órarendje egy jól látható helyen legyen), és viselje a következményeit, ha esetlen otthon felejtett valamit. Nem könnyű dolog nem állandóan a gyerek körül legyeskedni és hátrébb lépni kettőt, de hosszú távon sokkal rosszabbat teszünk azzal, ha mindent megoldunk helyette.
Kapcsolódó cikkek
