A gyerek mellett a helye?
“A megoldás egyéni, nincsen egységes, mindenhol és minden családban alkalmazható recept” – mondja Darvas Ágnes szociálpolitikus. A gyerekeknek stabil környezetre van szükségük. Optimális esetben a család valódi választási helyzetben van, és minden szereplő (gyerek, anya, apa) érdekeit és szükségleteit figyelembe véve tud dönteni a megoldásról.
Ehhez természetesen elérhető és jó minőségű gyerekszolgáltatások, rugalmas foglalkoztatási formák és a szabad döntést támogató, tiszteletben tartó és azt el is fogadó társadalmi környezet kell.
Magyarországon az emberek jelentős többsége úgy gondolja, hogy az anya helye a gyerek mellett van az első három évben. Kicsit megengedőbb a közvélemény, ha otthon végezhető munkáról van szó, illetve ha a család pénzügyi helyzete miatt elengedhetetlen a nő munkavállalása a gyerek egy-két éves korában. Természetesen ebben is igen jelentősek a különbségek, lakhely szerint is.
Apró falvakban, kisebb településeken, ahol a lakosság csaknem 40 százaléka él, nem csupán a munkavállalási lehetőségek kedvezőtlenebbek, mint a városokban, de a gyerekszolgáltatások (például bölcsőde) is jóval nehezebben érhetők el. Itt a közvélekedés is más az anyák munkába állásáról. Megfigyelhető, hogy ilyen közegben és helyzetben jellemzően tovább élnek a tradicionális női és férfi szerepek.
A feleségem bevállalt egy fél műszakot, én meg a pelenkázást
Péter, Adrienn és a gyerekeik
“A mi történetünk nem szokványos” – kezd bele a mesélésbe Péter. “Amikor az ikerlányaink megszülettek, akkor nekem éppen alig volt munkám, a feleségem viszont kozmetikusként szép vendégkört tudhatott magáénak. Ezért amikor a lányok háromhetesek lettek, a feleségem részmunkaidőben visszament dolgozni. Ezzel kezdetét vette egy zűrös, nehéz, de a babák miatt mégis szép időszak.
Mivel a lányok kizárólag szoptak, ezért a feleségem ide-oda rohangált a lakásunk és a kozmetika között. Sőt az is előfordult, hogy én vittem be a kicsiket hozzá. Közben javában építkeztünk, így én a munkám, a kozmetika, az építkezés és az otthonunk között ingáztam folyamatosan, naponta többször is. Szerencsére volt segítségünk, egy pótnagyi, akinek nagyon sokat köszönhetünk. Férfiként mindent megcsináltam, az első perctől kezdve pelenkáztam, fürdettem, mostam a szennyest.
Ma már örülök, hogy így alakultak a dolgaink, hiszen a kezdetektől részese vagyok a gyerekek életének. Láttam, amikor először fordultak hasra, ott voltam az első lépéseknél és az első szavaknál és ez mindennél többet jelent nekem. Persze semmit nem adnak ingyen. A mai napig emlékszem az éjszakákra, amikor a feleségem az egész napos munkától és a gyerekektől fáradtan aludt, én pedig cserélgettem mellette a lányokat: mindig azt vittem oda, amelyik felsírt, hogy szopizni szeretne.
Aztán másnap én aludtam el vezetés közben – utólag azonban már csak a szép részére emlékezünk. A gyerekek megszokták a helyzetet, egyáltalán nem viselte meg őket, hogy hárman – a feleségem, Annus néni és én – felváltva gondoskodunk róluk. Adriennek nehezebb volt, ő irigykedve nézte a gyesen levő kismamákat, akiknél megszokott menetrend szerint történnek a naponta ismétlődő teendők.
Most, hogy nőnek a lányok, minden könnyebb. Nélkülük még mindig nem mozdulunk ki, de egyre többször szervezünk az ismerőseinkkel találkozókat, vacsorákat, lassan visszatérünk a rendes kerékvágásba.”
További cikkeink a témában:
Kapcsolódó cikkek
