Minden, amit szülőként tudni érdemes az internet veszélyeiről

Megkérdeztük a szülőket – 13-ból csak 6-ra tudták a választ

Hogy tesztelje szülők átlagos tudását, a Hintalovon Alapítvány összeállított egy tizenhárom kérdésből álló sort gyerekek bántalmazásával, kihasználásával és a netbiztonsággal kapcsolatban. Bár a kutatás nem volt reprezentatív, az eredmények beszédesek: a jó válaszok aránya ugyanis összességében az 50%-ot sem érte el. A leggyakrabban elhibázott kérdésekben a válaszadó szülők mindössze ötöde tudott helyesen válaszolni. A dolog persze nem egyszerű, hiszen a tények sokszor ellentmondanak a józan észnek…

Te gondoltad volna?

A gyerekekkel szembeni szexuális visszaélések problémája minden ötödik európai gyermeket érint. A szülők nagy része úgy gondolta, ez az arány mindössze minden tizedik gyermek lehet, de több olyan is volt, aki úgy hitte, csak minden századik gyermeket érinti a probléma. Bár úgy lenne…
Becslések szerint az interneten több mint egymilliárd gyerekekkel szembeni szexuális erőszakról készült felvétel (közkeletű nevén gyermekpornográfia) található. A szülők több mint fele 100 millióra becsülte ezt a számot, 15%-uk pedig ötmillió felvételre tippelt. Sajnos a valóság ennél rosszabb, bár egyetlen fotó is több, mint kéne.
Becslések szerint a gyerekekkel szembeni szexuális bűncselekmények mindössze 1-7%-át követik el pedofilok. Ezt a szülők csupán 30%-a találta el, bár itt értelmezési problémák is lehetnek, hiszen attól, hogy valaki pszichológiai értelmezés szerint nem pedofil, még követhet el pedofil jellegű cselekményt azzal, hogy kihasználja az erőfölényét, az adódó helyzetet – többnyire egy ismerős vagy rokonságában élő kisgyerek társaságában. És az esetek között bizony ez van elsöprő többségben.
A magyar gyerekek közül különösen sok válik emberkereskedelem áldozatává itthon és külföldön. Ennek a legerősebb kockázati tényezője a szegénység. A szülők csaknem háromnegyede előbb gondolt arra, hogy az ok inkább az, ha a gyermek a családján kívül, állami gondozásban él, vagy ha a gyermek korábban szexuális bántalmazás áldozatává vált.
A szexturizmus (amikor valaki azért utazik egy meghatározott külföldi országba, mert ott legálisan vagy következmények nélkül létesíthet szexuális kapcsolatot gyerekekkel) leggyakoribb célállomása Brazília. A szülők mindössze negyede tudta, mindenki más Thaiföldet jelölte meg válaszként. Valószínűleg erre a válaszra erős hatással vannak a médiában megjelenő hírek.
A regisztrációs korhatár a közösségimédia-felületeken (Instagram, Facebook, stb) 13 év. A szülők 60%-a azt gondolta, idősebb korhoz van kötve a regisztráció (14 illetve 16 év).

Lilla háromgyermekes édesanya. Az egyik olyan kitöltő volt, aki az átlagnál jobb eredményt ért el a teszten: összesen 8 pontot a 13-ból. Mint elmondta, lelkileg megterhelő volt szembesülni az összes adattal és a helyes válaszokkal.

„Háromgyermekes anyaként meglehetősen magabiztosan álltam neki a teszt kitöltésének. Az első kérdésnél (A gyerekekkel szembeni szexuális bántalmazások hány százalékát követik el olyanok, akiket a gyerek ismer? – a szerk.) sajnos biztos voltam a válaszomban, bár a számot sokkolónak tartom (Több mint 90%). Voltak azonban olyan válaszok, ahol azért választottam a legmagasabb számot, mert biztos voltam benne, hogy bár konkrét információkkal nem rendelkezem, csakis az lehet a „jó megoldás”. A pedofília százalékos arányán azonban szó szerint sokkolódtam. Egészséges gondolkodású emberként számomra felfoghatatlan, hogy szexuális deviancián kívül állhat bármi más annak hátterében, ha valaki egy kisgyermeket bántalmaz vagy bármilyen módon kihasznál. Borzasztó, hogy a szülők mennyi mindenről nem tudnak, ami a gyermekeket éri, nemcsak az interneten keresztül. Ez talán nem is róható fel nekik, mégis félelmetes belegondolni. Megrázó adatok, melyekről mindenkinek tudni kéne, még a gyerekeknek is! Anyaként csak abban bízom, hogy megfelelő alapokat és hátteret biztosítok a gyermekeim számára.”

Mi az ENSZ Gyermekvédelmi Egyezménye, és miért fontos?

Az ENSZ Közgyűlése – mintegy tíz év előkészítő munka után – 1989. november 20-án fogadta el a Gyermekjogi Egyezményt (UN Convention on the Rights of the Child – UN CRC). Az egyezmény összefoglalja azoknak a jogoknak a minimumát, amelyeket minden államnak biztosítania kell a gyermekek számára, így a gyermekek életben maradását, fejlődését, védelmét és a társadalomban való részvételét biztosító jogokat.

Fotó: magánarchívum

Stáhly Kata pszichológus-gyermekvédelmi szakember szerint a szülőknek és sok esetben még a szakembereknek is támogatásra és segítségre lenne szükségük a gyermekjogokat és a gyermekvédelmet érintő kérdésekben. Ha van elég információnk és tudásunk például a bántalmazás természetéről, akkor az a felismerésben és a helyzetek kezelésében is nagy segítség.

„Ha megkérdezünk egy átlagembert, hogy mit tud a gyermekek jogairól, hogy milyen formái lehetnek a bántalmazásnak, vagy kinek a felelőssége a gyermekek védelme, akkor sokszor nagy a tájékozatlanság ezekben a témákban. Pedig több, mint 30 éve már aláírta Magyarország az ENSZ Gyermekjogi Egyezményét. Ez az első világviszonylatban is fontos dokumentum, amely deklarálja és részletesen leírja, hogy a gyermekeknek milyen szükségletei, milyen igényei vannak, kinek a felelőssége ezeket szolgálni, illetve hogy hol van ebben az állam, a szülő vagy a törvényes képviselő felelőssége” – magyarázza Kata, majd hozzáteszi: ha megkérdeznénk a szülőket arról, hogy mi a fizikai bántalmazás, jó néhány példát tudnának mondani rá. Ha azonban azt kérdeznénk, mi az érzelmi bántalmazás és hol van a határa, ott már nagyon nagy különbségek lennének.

„Hasonlóan vagyunk a gyermekek szexuális bántalmazásával is. Sok ember fejében még mindig az él, hogy a szexuális bántalmazás egyenlő azzal, hogy valakit megerőszakolnak, holott ennél sokkal tágabb az értelmezési kör. Még mindig nagyon erősen tabutéma, és még mindig nagyon sok a félreértés a témával kapcsolatban. Pedig az, hogy a nevén nevezzük a dolgokat, alapvető fontosságú, nemcsak az adatfelvételben, de abban is, hogy tudjunk róla beszélni.”

Apróságokon keresztül is megtanulhatja a gyerek, hogy vannak határok

Ha egy gyerek már nem szeretne a testvérével egy kádban fürdeni, tartsuk tiszteletben a döntését!
Ha a gyerek nem szeretne puszit vagy ölelést adni egy rokonnak vagy ismerősnek, ne kötelezzük rá! Így megtanulhatja, hogy vele sem lehet bármit megtenni, nemet mondhat, ha valaki olyat kér tőle, amit nem akar.
Ha a gyerek szeretné becsukni a szobája ajtaját, és arra kér bennünket, hogy csak kopogás után lépjünk be, alkalmazkodjunk! Neki is jár a privát szféra.
Ha a gyermek az apróságokon keresztül maga is azt érzi, hogy megválaszthatja, mit nem akar, mi nem jó neki, nagyobb eséllyel ő sem lépi át mások határait.

Minden ötödik gyermekre jellemző: nem érzi magát biztonságban a neten

Az InternetMost című reprezentatív kutatást a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány készítette 13-17 éves gyerekek online megkérdezésével. A több mint 1300 gyermek bevonásával végzett kutatás célja az volt, hogy a gyerekek aktív részvételével hívja fel a figyelmet a gyerekek internettel kapcsolatos nehézségeire és javaslataira. 2020-ban ráadásul a globális járványhelyzet új nézőpontba helyezte az internethasználatot, rámutatott a digitális készségek és kompetenciák fontosságára.

Az eredményekből az derült ki, hogy a gyermekek árnyaltan gondolkodnak az internetről, gyakran említették együtt annak jó és rossz oldalát. Sokak számára az internet menedéket jelent, ami biztonságos, és eltereli a figyelmüket. A gyerekek egy részének az internet jelenti azt a teret, ahol jobban megnyílhat vagy önmaga lehet. Azonban minden ötödik gyerek nem érzi magát biztonságban a neten, 10-ből 4 gyermek pedig túl soknak érzi a neten töltött időt.

A gyerekek szerint a szülők keveset érdeklődnek arról, mit csinálnak a neten

A kutatás arra is rámutat, hogy a gyerekek több mint háromnegyede elsősorban kapcsolattartásra használja a netet, illetve kétharmaduk tanulásra. Ezt követik a közösségi oldalak és a filmek, sorozatok illetve az online játékok, videomegosztók használata.

A gyerekek ötöde szerint azonban a szüleik nem foglalkoznak az online jelenlétükkel, kevésbé érdeklődnek az iránt, hogy mit csinálnak a neten, mint hogy mit ettek, hogy néznek ki vagy milyenek az iskolai eredményeik. A nettel kapcsolatban a szülőket elsősorban az interneten eltöltött idő és a gyerekek biztonsága foglalkoztatja. Ritkán mutatnak érdeklődést a gyerekek online kapcsolatai iránt, és csak töredékük figyel arra, hogy mi érdekli a gyerekeket a neten, milyen oldalakat, alkalmazásokat használnak. Gyakran csak a netezés idejét veszik észre vagy szabályozzák, a szabályok többsége pedig a gyermekek szerint nem nyújt nekik valódi segítséget.

A pszichológus szakember úgy látja, a szülők még mindig keveset beszélgetnek gyermekeikkel arról, hogy mivel töltik az idejüket az online térben, pedig az, hogy szülőként mit tehetünk a biztonságukért, mindenképp ott kezdődik, hogy érdeklődünk.

„Felnőttként természetesen nem azokat a tartalmakat néznénk, amit a kamasz gyermekünk, mégis az a jobb szülői hozzáállás, hogy érdeklődünk az általa követett oldalakról, influenszerekről. Sajnos még így is sok mindent nem fogunk tudni, de legalább van kapcsolat a gyermekünkkel. Így nem azt fogja látni, hogy állandóan korlátozni akarjuk, vagy megvonjuk tőle, amit szeret csinálni. Ráadásul azzal is számolnunk kell, hogyha elvesszük tőle a mobiltelefont, a kapcsolattartása nagy részét is elvesszük, ezért fontos ezt a lépést mérlegelni. Úgy gondolom, sosincs késő, hogy felállítsunk jól átgondolt szülői korlátokat, és beszélgetni kezdjünk gyermekünkkel.”

Az egyik megoldás a megelőzés lenne

A gyermekvédelmi szakember szerint a gyermekvédelem fontos feladata az akkut helyzetekre való reagálás, de még fontosabb dolga lenne a megelőzés, amire rendszerszinten csak nagyon kevés jó példa akad.

„A korszerű gyermekvédelem a legtöbb energiát és erőfeszítést a megelőzésre fordítja, hiszen akkor tudunk aktívan tenni azért, hogy ne is legyen baj. A bántalmazások nagy része is megelőzhető lenne. Minden résztvevő nagyon sokat tehet, már azzal is, hogy a gyermekekkel olyan bizalmi viszonyt építünk fel, ahol bátran tudunk beszélgetni a fontos kérdésekről. Fontos, hogy megtanítsuk nekik, hogy a saját testükhöz ki hogyan érhet hozzá, hiszen ebből fogják tudni, hogy ők hogyan érhetnek hozzá másokhoz. Szülőként fontos azzal számolnunk, hogy a szexualitás érinti a gyermek testét, lelkét, érzelmi világát, az önképét önbizalmát és a kapcsolatait is. Ha mi tiszteletben tudjuk tartani azt, hogy ő milyen határokat szeretne szabni – természetesen nem összekeverve a neveléssel, hiszen sok kérdésben a szülőnek kell döntenie – már azzal is sokat tehetünk érte.”

Te meg tudnád mondani, mit jelent a grooming vagy a sextortion?

Szülőként érdemes tisztában lennünk egyes fogalmakkal, hiszen csak úgy tudunk érdemben beszélgetni gyermekeinkkel illetve megvédeni őket, ha pontos tudással rendelkezünk. Sok szülő azonban nem hogy nem tud pontosan meghatározni egyes fogalmakat, mint amilyen a „pedofil” kifejezés, de saját bevallása szerint sokról még csak nem is hallott.

Grooming: a gyermek becserkészését jelenti azzal a céllal, hogy olyan tartalmat osszon meg magáról, amit egyébként nem akarna.

Sextortion: a szexuális zsarolás, vagyis a sexual extortion szavakból ered, és olyan gyakorlatot jelöl, amikor valaki intim tartalmú fotókat, videókat vagy információkat használ fel zsarolásra vagy fenyegetésre. A sextortion során az elkövető azzal fenyegeti az áldozatát, hogy nyilvánosságra hozza a róla szóló szexuális tartalmakat vagy titkokat, hacsak az áldozat nem teszi azt, amire zsarolója kéri.

Pedofil: azt a személyt tekintjük pedofilnak, aki nemi vágyat, szexuális izgalmat érez a pubertás kor alatti gyerekek iránt. Két fő csoportjuk az „exkluzív pedofil”, aki nem képes felnőttekkel szexuális kapcsolatot létesíteni, és a „nem exkluzív pedofil”, akinek van/lehet felnőttel is szexuális kapcsolata. A pedofilok között vannak olyanok, akik a valóságban nem élik meg a szexualitásukat. A kutatási eredmények nem egyértelműek abban, hogy nők is lehetnek-e pedofilok.