Volt már, hogy valaki azt mondta neked: „ne félj”? Vagy te magad mondtad ezt a gyerekednek? Ez annyira gyakori, hogy fel sem tűnik, mennyire problémás lehet. Pedig az. És nem is kicsit.
A félelem kezelése
A félelem teljesen természetes emberi érzés, nem ellenség, hanem jelzés. Nem véletlenül létezik: azért érezzük, mert az életben veszélyes helyzetekkel találkozunk. A félelem tulajdonképpen egy belső jelzés: „Figyelj! Valami fontos történik.”
Néha a félelmeink racionálisak, máskor irracionálisnak tűnnek. Vannak tanult reakciók és ösztönös félelmek is. Egy biztos: a félelem hasznos. Mégsem szeretjük – és ez is természetes. Csakhogy így sokszor sokszor magától a félelemtől is félünk. Ez pedig számos téren visszatarthat minket. Megakadályozhat abban, hogy új dolgokat próbáljunk ki, hogy élményekben legyen részünk, hogy megvalósítsuk az álmainkat. Ahogy idősödünk, egyre inkább látjuk, mennyi elszalasztott lehetőség mögött állt a félelem. Ha nem akarjuk, hogy gyerekeink is ezt érezzék felnőttként, akkor meg kell tanítanunk őket a félelmeik kezelésére.
Tehát, ha azt látjuk, hogy fél, ideges vagy szorong, ne vágjuk rá automatikusan: „Ne félj!” Mert ezzel egyáltalán nem segítünk. Sőt!
Mi a gond a „ne félj” mondattal?
Bár támogatónak szánjuk, valójában az ellenkező hatást érjük el: érvénytelenítjük az érzéseket.
Ezzel azt sugalljuk, hogy a félelem:
- túlzás,
- butaság,
- vagy épp zavaró.
A “ne félj” nem tünteti el a félelmet! – Fotó: Getty Images
Mindannyiunk által megtapasztalt hétköznapi példa: egy kisgyerek biciklizni tanul, és azt mondja, amikor arra biztatjuk, próbálja meg egyeül: „Félek, hogy elesek.” Erre természetesen a legtöbb szülő reakciója: „Ne félj, nem lesz baj!”
A szándék jó: megnyugtatni a gyereket, önbizalmat adni neki. De amit a gyerek valójában hall:
„Nem kellene így érezned.” Vagyis benne az az érzés jön fel, hogy valamit nem jól csinál.
Miért rossz ez a megközelítés?
A gyerekpszichológia szerint több oka is van annak, hogy a „ne félj” nem segít:
Érvényteleníti az érzéseket
A gyerek azt érzi, hogy a félelme „rossz” vagy „butaság”. Ettől nem megnyugszik, hanem magára marad az érzésével.
A félelem számára valós
A logika ilyenkor nem segít. Amikor egy gyerek fél, az agya „túlélő üzemmódba” kapcsol, és nem képes racionális érveket feldolgozni.
Szégyent és plusz szorongást okozhat
Ha azt tanulja meg, hogy félni „nem szabad”, akkor nemcsak félni fog, hanem szégyellni is fogja a félelmét.
Nem ad megoldást
A „ne félj” nem tanítja meg, mit kezdjen az érzéssel. Csak azt mondja: tüntesd el! De a hogyanra nem ad választ.
Meggyengítheti a bizalmat
Ha a gyerek azt érzi, hogy el kell nyomnia az érzéseit, idővel nem fog hozzánk fordulni a problémáival.
Mit mondj helyette?
A jó hír: nagyon egyszerű változtatásokkal rengeteget segíthetsz. Az alábbi 5 lépés bármely életkorban működik.
1. Ismerd el az érzést!
Mondd például: „Látom, hogy félsz”, „Teljesen rendben van, amit érzel”, „Értem, miért ijesztő ez”.
Ez az első és legfontosabb lépés.
2. Légy jelen!
Néha ennyi is elég: egy ölelés, hogy megfogod a kezét, vagy csak az, hogy ott maradsz mellette.
3. Beszélgessetek róla!
Kérdezd meg: „Mitől félsz pontosan?” Ez segít neki megérteni és feldolgozni az érzést.
4. Ne védelmezd, támogasd!
Nem mindig az a cél, hogy megszüntessük a félelmét, sokkal inkább az, hogy megtanulja kezelni.
Ebben segítségére lehet egy bátorító beszélgetés, egy saját történet, amikor te féltél, és sikerült legyőznöd a rettegést. Emlékeztetheted arra, hogy már korábban is sikerült neki valami nehéz, amihez nem volt kedve, vagy szorongott tőle.
Erősítsük meg egyszerű bátorításokkal: „Itt vagyok”, „Szurkolok neked” „Segítek” .
De adhatunk ennél konkrétabb támaszt is! Mondd azt: „Nézzünk szembe ezzel együtt!” „Én is megcsinálom veled!”.
Ezekkel a mondatokkal nem eltünteted a félelmet, hanem megtanítod úrrá lenni rajta.
5. Találjatok okot a bátorságra!
Kérdezd meg: „Miért lenne jó mégis megpróbálni?” Ha nem tud válaszolni, segíts neki! Említsd meg, milyen büszke lehet magára, vagy tanulhat valami újat, vagy csak kap egy élményt. De utóbbinál feltétlenül hívd fel a figyelmét arra, hogy az élmény nem mindig jó, így szabadon választhat, hogy vállalja-e az esetleges rosszat is?
Miért fontos ez hosszú távon?
Ha egy gyerek azt tanulja meg, hogy a félelme rendben van, akkor nem fogja elnyomni az érzéseit, ezáltal pedig:
- jobban kezeli majd a stresszt,
- erősebb lesz az önbizalma,
- fejlődik az érzelmi intelligenciája.
Ha viszont folyamatosan azt hallja, hogy „ne félj”, annak komoly negatív következményei lehetnek: azt tanulja meg, hogy el kell rejteni a félelmét, ami más téren is visszavetheti az érzelmei kimutatását, illetve azok kezelését. Lehet, hogy a ki nem mondott belső feszültségre dühkitörésekkel reagál. Csökkenhet az önértékelése, mert azt hiheti, valami baj van vele.
Amikor a félelem mögött több van
Egy gyermek minél idősebb, annál inkább azt várja tőle a külvilág, hogy legyen bátor, ne féljen. Ha nem kap „felhatalmazást”, hogy kimondhassa rettegését, az komoly viselkedési problémákhoz vezethet. Azoknál, akik gyakran küzdenek erős szorongással, dühvel, alacsony önbizalommal, könnyen lehet, hogy a háttérben a félelem elnyomása áll. Ilyenkor érdemes szakemberhez fordulni: a tanácsadás segíthet jobban megérteni az érzéseket, feldolgozni őket, és egészségesebb kapcsolatot kialakítani a félelemmel.
Fontos: a cél nem az, hogy a gyerek ne féljen.
Hanem az, hogy biztonságban érezze magát akkor is, amikor fél.
Kapcsolódó cikkek
