Kutatók 337 dél-koreai gyereket vizsgáltak harmadik, negyedik és ötödik osztályosokat. Arra voltak kíváncsiak, hogy a dicséret hogyan befolyásolja az iskolai eredményeiket és mentális jólétüket.
Arra kérték a gyerekeket, hogy rangsorolják, alul-vagy túlbecsüli-e a szüleik az iskolai teljesítményeiket, és jellemezzék, hogyan érzik magukat. A kutatók a szülőknek is tettek fel kérdéseket, amelyek arra vonatkoztak, hogy mennyire szokták dicsérni a gyerekeiket, mennyire szorosan követik nyomon, illetve hogy hogyan teljesítenek a gyerekeik az iskolában.
A kutatók azt találták, hogy azok a gyerekek, akiket alul-vagy túlértékeltek a szüleik az iskolai teljesítmény tekintetében, egyaránt rosszabbul teljesítettek, mint azok a gyerekek, akiknek a szülei a valóságot tükrözték vissza.
A kutatás arra is rámutatott, hogy amikor a gyerekek észrevették, hogy szüleik alul- vagy túlbecsülték iskolai teljesítményeiket rosszabbul kezdtek teljesíteni és szorongtak. Mindkét megállapítás annak a fontosságát hangsúlyozza, hogy a tényleges teljesítményt tükrözzük vissza.
“A dicséretet, mint a visszajelzést, interaktív folyamatnak kell tekinteni, figyelembe véve azt, hogy hogyan érzékeli és fogadja el a címzett” – írták a kutatók. “Az őszinte, szeretetteljes beszélgetések azok, amik képesek feltárni a meglévő problémákat, javítani tudnak az iskolai eredményeken és a lelki nehézségeken.”
(via parents.com)
Kapcsolódó cikkeink dicséret témában: