Egy-egy örömteli vagy éppen elkeseredett szülői poszt után általában kétféle reakció érkezik. Az egyik szerint bár fontos a tanító személye, korántsem a legfontosabb, a gyerekekre sokkal erősebben hat maga a gyerekközösség. A tananyag mindenhol ugyanaz, az iskolák párhuzamos osztályaiban nagy eltérések nem lehetnek, hiszen a határok adottak. A másik vélekedés szerint érdemes minden követ megmozgatni, hogy a gyerekünk a számunkra legjobb tanítóval kezdje iskolai pályafutását, mert minden az első években dől el, és szinte csak és kizárólag a tanítón múlik. Hol az igazság?
A tanító személye fontos, de több múlik az iskolán
„Úgy kezdtük az iskolát, hogy fogalmunk sem volt, ki lesz a tanító, ugyanis az utolsó pillanatban felmondott, akit kinéztünk. Bíztunk az iskolában, és abban, hogy megtalálja a megfelelő személyt. Szerencsére így is lett” – meséli Csilla, akinek gyerekei egy budapesti magániskola tanulói. Ők nem tanítót, hanem iskolát választottak, pedagógiai módszert, világlátást és így elsősorban közösséget – ahogy ő fogalmaz. Csilla nagyobbik gyereke negyedikbe ment, amikor a kicsi elsőbe, így már jól ismerték a sulit. Szerették és bíztak benne, ezért ők különösen nem aggódtak, hogy végül ősszel kivel kezdi a kicsi az iskolai pályafutását. Zsuzsáék azonban kicsit másképp gondolják ezt, ők kifejezetten tanítót kerestek.
Nem mindegy, ki az, aki hatással van a gyerekre
„A lakóhelyünk szerint illetékes iskolába írattuk be a lányunkat, nem akartunk utazni, nem igazán hiszünk abban, hogy a magániskolák jobbak, és nem is tudnánk megfizetni. Két párhuzamos első osztály indult, és a lehető legtöbb információt igyekeztünk begyűjteni a leendő tanítókról, mert meggyőződésünk, hogy minden rajtuk áll vagy bukik.” Zsuzsának határozott elképzelése volt arról, gyermekének milyen tanítóra lenne szüksége. „Ő egy olyan kislány, akinek határozott kézre, erős korlátokra van szüksége. Neki nem jó egy “pátyolgató tyúkanyó” típus, ráadásul szereti a versenyhelyzeteket, kifejezetten motiválja. Ezért azt a tanítót szerettük volna neki, aki ezeknek megfelel. Szerencsére sikerült bekerülni hozzá, és utólag bebizonyosodott, hogy jól választottunk.”
A szülők a legjobbat akarják a gyerekeiknek
Sznopka Gabriella 32 éve van a tanítói pályán. Ez alatt a három évtized alatt sok minden változott, abban a tekintetben is, hogy a szülők mennyire vonódnak be. „Nagyon körültekintően járják körül az iskolával kapcsolatos kérdéseket, sokszor a gyerek négy-öt éves korától már foglalkoznak a témával” – meséli a tanító.
A szabad tanítóválasztással kapcsolatban elmondja, hogy az iskolák megengedőek ebben a kérdésben, hiszen örülnek, ha az iskola népszerű, ha minél több gyerek szeretne odajárni. Ha egy szülő ragaszkodik az egyik vagy a másik tanítóhoz vagy az egyik osztály tagozatosként indul, és az illető oda szeretné járatni a gyerekét, akkor alapvetően támogatja ezt az iskola. „Azt látom, hogy a szülők a legjobbat akarják a gyerekeiknek, ezért adják-veszik az információkat, játszótereken, internetes fórumokon érdeklődnek egymástól.”
Ma már teljesen természetes nem csupán az, hogy a leendő tanító ellátogat a körzetébe tartozó óvodába megismerni majdani kis tanítványait, de az iskolák úgynevezett iskolakóstolókat is tartanak, sőt, az sem ritka, hogy az iskola vezetése felkéri a jövendőbeli első osztályos tanítókat, hogy rövid, bemutatkozó videóban szóljanak leendő tanítványaikhoz és szüleikhez. „Ezek a programok általában három alkalmasak, mozgásos-játékos, kreatív, kézműveskedős alkalmak a gyerekeknek, mialatt a tanítók a szülőkkel beszélgetnek. Igyekszünk oldott, laza hangulatot teremteni” – avat be a részletekbe a tanítónő. Hozzáteszi, hogy ezek fontos alkalmak és lehetőségek mind a családok, mind a gyerekek számára. Gabi ezen kívül mindenkihez elment családlátogatásra. Természetesen ezek az alkalmak nem volt kötelezőek, de a tanító eddigi pályafutása alatt egyetlen olyan család volt, aki nem fogadta őt. Gabi azt mondja, „négy évig tud abból élni a tanító, amit akkor megtapasztal.”
És hogy mi a fontosabb, a tanító személye vagy a gyerekközösség?
“Valahol a kettő között van az igazság. A szülők a legjobbat akarják a gyereküknek, az elsődleges szempont számukra a szeretetteljes légkör. Ezeknél a piciknél még nagyon fontos a tanító személye. Sokszor előfordul, hogy ha nagyobb testvér van, akkor a következőt is ahhoz a tanítóhoz szeretnék, akivel elégedettek voltak. De van ellenpélda is, ha nagyon más a testvérek személyisége” – meséli tapasztalatait a tanító. “Fontos szempont lehet, hogy a kicsi az ovistársakkal folytassa az éveket, főleg, ha visszahúzódó gyerekről van szó. De azt tapasztalom, hogy egyre inkább a tanító személye a fontos, és a szeretetteljes légkör. Ha nincs meg az a bizonyos kémia a gyerek és tanító, illetve a tanító és a szülők között, akkor kínszenvedés lesz a következő négy év. De azt sem mondhatjuk, hogy a gyerekközösség ne lenne lényeges.”
Hozzáteszi, a tanító személye mellett ma már nagyon fontos a szülőknek az is, hogy az iskola minél több programot kínáljon, nyissa ki a világot a gyerekeknek. „Ne csak arról szóljon az iskola, hogy csak tanulunk, hanem egyre több külsős dolgot hozzon be, például legyen madárbarát kert vagy iskolakert, ahol a kicsik tudnak szedni maguknak zöldséget. Fontos a szülőknek, hogy iskola nyisson a nagyvilágra, ez szinte fontosabb, mint hogy decemberre megtanul-e olvasni a gyerek.” A tanítóválasztással kapcsolatban Gabi személyes véleménye, hogy ez az iskolák között versenyt alakít ki, ami nem rossz, bár ahogy mindennek, ennek is lehetnek hátülőtői. Mesél egy apáról, aki a beiratkozás napján hajnali 3 órakor megjelent az iskola előtt egy hálózsákkal, hogy biztosan abba az osztályba és ahhoz a tanítóhoz kerüljön a gyereke, akit ők nagyon szerettek volna.
Kapcsolódó cikkek
