Az, hogy a gyerekek időérzékelése hogyan fejlődik, nagyban múlik azon is, hogy a körülöttük lévő kultúra mit tart az időről, illetve a családban lévő személyek milyen mintát közvetítenek, milyen a kapcsolatuk az idővel – olvashatjuk Sződy Judit a hvg.hu-n megjelent cikkében.
Babák és az idő
A babáknak nem léteznek olyan fogalmak, hogy ebéd után vagy egy óra múlva, ők teljes egészében a mostban élnek. Nincsenek terveik, csak szükségleteik vannak, amelyeket nem tudnak késleltetni, most és azonnal várnak megoldást, pl. a szoptatásra, a pelenkacserére.
Az események sorrendisége a második hónaptól kezd derengeni nekik, ez már az időérzékelés kezdete, de még nagyon hosszú az út, amíg képes lesz időtávokat megbecsülni vagy határidőket tartani.
Kétévesek és az időészlelés
A kétévesek még mindig nem értik a sietés fogalmát, meg akar állni minden mellett, ami érdekes, elidőzni a jelenben. Nem érti a siettetés fogalmát még.
Óvodások: megjelenik az érdeklődés
Már tudnak beszélni az időről, de csak konkrét eseményekhez kapcsolva értik. Majd ebéd után jönnek érte az oviba – ezt már érti ugyan, de a nagyobb időegységek (holnap, tegnap) még kuszák, gyakran fel is cserélik azokat.
Az óvodás kor vége felé már nagy érdeklődést mutatnak az idővel kapcsolatban, megjelenik a naptár például, akár az óra is. Megtanulják a hét napjait, a hónapokat, de ez nem jelenti azt, hogy értik is a szerepüket. Erre majd csak később, az iskolás korban lesz képes, amikor már tud fogalmakban gondolkodni. Az idő múlását még önmagához viszonyítja, hiszen ebben a korban még egocentrikus a világképe, csak a saját nézőpontja létezik.
Kisiskolás kor: megszületik az idő fogalma
A 6-8 évesek már képesek szimbolikusan gondolkodni, nem csak konkrét eseményekhez kapcsolva az idő fogalmát. Már kezelni tud olyan helyzeteket, hogy mit kell másnap vinni az iskolába, mikor lesz ének óra, érti már azt is, hogy időben el kell indulni azért, hogy ne késsünk el.
A tegnap, ma, holnap érthető fogalmakká válnak, de az évszakokkal még mindig akadhat probléma, inkább ünnepekhez, eseményekhez köti. Tisztában van a halál fogalmával is, azzal, hogy az idő nem visszafordítható.
El kezd kialakulni a saját időérzékelése, az, hogyan viszonyul a pontossághoz, mennyire tudja felmérni, hogy mennyi időre van szüksége egy tevékenység elvégzéséhez.
“Néhány évtizede a gyerekek, miután hazaértek az iskolából, letették otthon a táskájukat, és kimentek játszani a többiekkel, s akkor kellett hazamenniük, amikor felkapcsolták az utcai világítást. Nem kellett különórákra szaladgálniuk – a mai gyerekekhez képest időmilliomosok voltak” – írja Sződy Judit. Ma már a különórák világában, az állandó határidők keretezte létben ez teljesen másként van, a gyerekkor sokkal jobban hasonlít ebből a szempontból a felnőtt világhoz, mint valaha.
Kapcsolódó cikkeink:
Forrás: HVG.hu
Kapcsolódó cikkek
