Gyerek

Így beszélhetsz a gyermekeddel az iskolai zaklatásról

A gyerekek általában elég nehezen beszélnek arról, ha valamilyen probléma éri őket az iskolában. Mi segíthet, hogy gyermeked megnyíljon neked?
2019. Szeptember 02.
Így beszélhetsz a gyermekeddel az iskolai zaklatásról

A legtöbb szülő tudja, ha megkérdezi a gyerekét arról, hogy mi volt ma az iskolában, a legnagyobb eséllyel csak egy néhány szavas választ kap, ha nem faggatózik elég kitartóan. Fontos azonban tudni, mi történik a gyermekkel, amikor nem vagyunk vele: főként, mivel 5 gyerekből 1 azt mondja, már előfordult, hogy zaklatták az iskolában. Sőt, ez már akár az óvodában is előfordulhat.

Ha a gyermekkel valamilyen hasonló dolog történik, a kutatások alapján azt nem közli nyíltan a szüleivel az esetek többségében, helyette például annyit mond, hogy nagyon unatkozik az iskolában. Az esetek 25-60%-ában a konkrét zaklatást nem jelentik a gyerekek a szülőknek vagy az iskolai pedagógusoknak.

A szakembereknek van néhány javaslata arra, milyen módszerekkel érdemes elindítani ezeket a beszélgetéseket.

Teremtsünk alapot a beszélgetéshez

Valószínűleg egy szülő sem esik rögtön azzal a kérdéssel a gyereknek, hogy zaklatják-e őt az iskolában. – A legfontosabb, hogy megteremtsük azt az alapot, ahol a társaikkal való kapcsolatukról, a közös programokról kérdezhetjük a gyermeket – mondta Amanda Nickerson, a buffalo-i Alberti Egyetemi Intézet igazgatója a Huffpost.com-nak. Érdemes olyan kérdésekkel kezdeni a beszélgetést, hogy milyenek az iskolatársai, kivel barátkozik szívesen, kivel nem. A következő kérdések jó beszélgetésindítók: Mit játszottál az iskolában? Kivel szeretsz játszani? Kivel nem játszol szívesen? Vele miért nem? A szakember szerint a történeteikből, a gyermekek narrációjából sokkal többet meg lehet tudni arról, mi történik velük.

– A szülői tapasztalatunk, megérzéseink segíthetnek abban, hogy felfedezzük a gyermek történeteiből, hogy van-e esetleges konfliktus az életében, illetve hogy mi az, ami már nem is egy egyszerű nézeteltérés, hanem esetleg zaklatás. (A zaklatás egy olyan ismétlődő, agresszív viselkedés, amelynél valaki visszaél a vélt vagy valós hatalmával – például amiatt, mert fizikailag sokkal erősebb, így meg tud félemlíteni másokat.)

Ezeket a beszélgetéseket rendszeresen folytassuk le a kisebb gyermekkel, így egy idő után már természetes lesz, hogy magától mesél ezekről a dolgokról. Ha arra gyanakszunk, hogy esetleg valaki zaklatja a gyermekünket, akkor a következő, konkrétabb kérdések is segítenek: Van valaki, aki gonosz veled az iskolában? Szándékosan csinálja? Többször is történt ilyen? Emellett természetesen beszélni kell a gyermekek tanárával, ha bármilyen aggályunk van.

Használjuk tudatosan a könyveket, meséket, filmeket

Az elmúlt években az egyre gyakrabban nyilvánosságra kerülő iskolai zaklatási ügyek miatt már sokkal tudatosabban készítenek a témában meséket, filmeket, könyveket is. Így szülőként egy kicsit könnyebb dolgunk van arra, hogy előhozzuk ezeket a témákat. Vannak konkrét epizódok gyermekeknek szóló sorozatokban, amiben előjön ez a téma, és olyan gyerekkönyvek is, amelyek segítenek megmutatni a gyereknek, ki viselkedik barátként, és ki az, aki bántja, hogy ezt könnyebben felismerhesse.

Még azok a könyvek és mesék, amelyek nem foglalkoznak kimondottan a zaklatás témájával, de van bennük egy-egy ehhez köthető epizód, nagyon jó beszélgetésindítók lehetnek. Ha az egyik karakter rosszindulatú másokkal, akkor érdeklődhetünk a gyereknél, ő nem tapasztalt-e hasonlót az iskolában. Ha az ilyen beszélgetéseket megelőző jelleggel tudjuk lefolytatni, a gyermek annál inkább tud majd magától is beszélni ezekről a dolgokról.

Válasszuk meg jól a helyzetet

Még ha nem is nyíltan kérdezzük a zaklatásról a gyereket, akkor is kell időt hagynunk arra, hogy megérkezzen az iskolából, kicsomagoljon, lenyugodjon, csak utána kezdjünk el érdeklődni, milyen volt a nap. Amanda Nickerson szerint a spontán beszélgetések – például út közben, az autóban, vagy otthon, a kertben – is sokat segíthetnek, hogy oldottabban beszéljen a gyermek. Van, akinek a közös játék teremt erre megfelelő alkalmat, van, akinek a lefekvés előtt mesél szívesebben a gyermeke arról, milyen napja volt. Érdemes többféle helyzetben is próbálkozni, hogy megtaláljuk a megfelelőt.

(VIA)

Kapcsolódó írásaink: