Az életérzék nem más, mint a belső állapotunk figyelmeztető rendszere: jelez, amikor fázunk vagy amikor éhesek vagyunk. Amikor még nincs kialakulva egy gyermekben az életérzéke, akkor tapasztalunk pl. olyasmit, hogy nyűgös, hisztis lesz, ha éhes. Egész egyszerűen még nem képes jól dekódolni a teste változásait, csak annyit érzékel, hogy valami nem pont olyan, amilyennek lennie kéne.
Az életérzék azonban nemcsak hiányt vagy valamilyen rossz dolgot jelez, hanem jót is, olyan dolgokat, amelyek megelégedéssel töltenek el.
- Kapcsolódó: Gyereknevelés: szánj időt erre az 5 dologra
Vannak azonban olyan gyerekek, akiknél nem megfelelően alakult ki az életérzék. Ők azok, akiknek rossz érzés a testükre figyelni, túl sok érzés szűrődik be a tudatukba, ingerültek a sokféle ingertől, amit a testükben éreznek. Ők azok, akik igyekeznek valahogy elnyomni ezeket az ingereket, ha máshogy nem, hát úgy, hogy állandóan rohangálnak, hangokat adnak ki, míg mások kikapcsolják a belső jelzéseiket és pl. nem veszik észre, hogy már átfagytak, pedig már lila a szájuk. Tolerancia küszöbük alacsony, a legkisebb rossz érzésre is szélsőségesen – szorongással, agresszióval – reagálnak.
Több mindennel is segíthetjük az életérzék kialakulását.
Ilyen a gondoskodás, vagy ápolás: ha a szülő nyugodtan fürdet, etet, fektet, akkor ezen keresztül a gyerek jónak fogja megtapasztalni a világot. A napi ritmussal is segíthetjük az életérzék kialakulását. Nagyon fontos ugyanis, hogy legyen egy napi ritmus, jól kiszámítható napirend a gyerek életében. Ezzel az alvás és ébrenlét ritmusát is segítjük. Ha kezdetben megadjuk a keretet, akkor az nem csupán az alvásra, hanem pl. az anyagcserére, a légzésre is hatással lesz. A szülő által adott ritmus adja meg az alapot ahhoz, hogy majd a gyerek rátaláljon a saját ritmusára.
A harmadik fontos tényező a tudatos jelenlét, amiről rengeteg szó esik manapság. A gyerekek nagyon megérzik, ha nem vagyunk jelen mert épp rohanunk vagy rágódunk valamin. Próbáljuk meg nem csak rutinból végezni a napi dolgainkat, hanem valóban jelen lenni abban amit csinálunk. Komoly segítőnk lehet az életérzék kialakulásában a kimerültség megtapasztalása. A fizikai terhelés jó lehetőséget ad a gyereknek, hogy megtanulja érteni a teste jelzéseit. A városi életben kevesebb lehetőség van, így menjünk ki a szabadba és ne ijedjünk meg attól, hogy elfáradunk.
És mi lesz azokkal, akiknél megfelelően kialakul az életérzék? Örömöt képesek érezni, önbizalmuk lesz, egyáltalán az életbe vetett bizalmuk, belső nyugalmuk pedig megalapozza a tolerancia kialakulását.
“Ahhoz, hogy az életérzék zavarait elhárítsuk, előbb tolerálnunk kell azokat” – idézi a gyogyhirek.hu. Henning Köhler, antropozófus gyógypedagógust. Vagyis először a saját életérzékünket kell fejleszteni ahhoz, hogy tolerálni tudjuk nyugtalan és hangoskodó gyermekünket. És ezzel a nyugalommal már sokat tettünk azért, hogy segítsük kialakítani gyermekünk életérzékének fejlődését.
Forrás: gyogyhirek.hu
Kapcsolódó cikkek
