Létezik egy három lépéses trükk, amit Isabelle Filliozat, klinikai szakpszichológus fejlesztett ki arra, hogy hiszti és vita nélkül lehessen véget vetni a képernyőidőnek.
Miért olyan nehéz elvenni a gyerektől ezeket az eszközöket?
Volt már olyan, hogy a kedvenc tehetségkutató műsorod közben ment el az áram, amikor éppen bemondták volna, ki a továbbjutó? Vagy esetleg a totyogósod kapcsolta ki a bűnügyi sorozat nagy csavarja közepette a TV-t? Amikor az emberek – legyen szó gyerekekről vagy felnőttekről – filmet néznek, vagy számítógépes játékkal játszanak, mentálisan egy másik világba kerülnek. A képernyő ugyanis egy kicsit hipnotikus hatással van az emberre – a fények, a hangok, a képek ritmusa ilyenkor elárasztja az agyat. Ez jó érzéssel tölt el, és senki nem akarja, hogy ennek vége szakadjon.
Az agy ilyenkor dopamint termel, ami a stressz és a fájdalom enyhítésére is képes. Egyszóval amíg a képernyő ki nem kapcsol, addig úgy tűnik, minden rendben van. Ugyanis abban a pillanatban, hogy a képernyő elsötétedik, a dopaminszint gyorsan, bármiféle figyelmeztetés nélkül lecsökken. A gyerekeknél ez egy olyan fizikai sokk, ami aktiválja a hisztit is.
Még csak az sem számít, hogy elmondod a gyereknek, mikor jár le aznap a képernyőidő. Ha kikapcsolod, elveszed az eszközt, máris megvan a baj. Éppen ezért, nem is ez a megoldás, helyette a következő három trükköt érdemes bevetni.
Légy része a gyerek világának
Ha úgy döntesz, hogy itt van a képernyőidő vége, akkor hagyj egy kis időt arra, hogy le tudj ülni a gyerek mellé, és kapcsolódj be a tevékenységébe. Nézd vele a TV-t, vagy ülj le hozzá, miközben játszik. Nem kell túl sok időre gondolnod, fél-egy perc is elegendő – éppen csak annyi, hogy a gyerkőc meg tudja osztani veled a tapasztalatait.
Kérdezz!
Mit nézel éppen? Milyen szinten vagy most? Egyszerű kérdéseket érdemes feltenned a gyereknek arról, mire figyel éppen – van, akinek elég egy kérdés is, van, akinek inkább többre van szüksége. A gyerekek szeretik, ha a szüleik érdeklődnek a tevékenységeik, az ő kis világuk iránt. Ha túlságosan beszippantotta éppen a képernyő, akkor se add fel. Várj egy picit, és tegyél fel egy új kérdést.
Építs hidat vissza a valóságba
Amint a gyerek elkezd válaszolni a kérdésekre, kicsit el tud vonatkoztatni a képernyő világától, és elindul vissza a valóság felé. Ez nem egy olyan hirtelen, éles váltás, mint amikor kikapcsolod a TV-t, vagy elveszed a tabletet, ezért a dopaminszint sem kezd hirtelen lecsökkenni, csak lassan, fokozatosan. Itt jön a pont, amikor elmondhatod neki, mit szeretnél tőle kérni.
Elmondhatod neki, hogy itt az ideje vacsorázni/fürdeni/stb., vagy egész egyszerűen csak annyit, hogy vége a képernyőidőnek. Ez egy sokkal békésebb állapot, mint amikor az eszköz elvétele után utasítod valamire. Itt kikapcsolhatod a képernyőt, de a legtöbb gyerek magától is megteszi, mert annyira örül a szülői figyelemnek. Ezzel a trükkel sem lesz mindig ennyire egyszerű a dolog, de sokkal könnyebben megy majd, mint korábban.
(VIA)
Korábbi cikkek: