Az biztos, hogy kevés nagyobb horderejű változás van egy kisgyerek életében, mint amikor iskolás lesz. Nem egyszerűen arról van szó, hogy új közösségbe lép, a megszokott ovistársakat és óvodapedagógusokat mások váltják fel, hanem alapjaiban változnak meg a gyerek felé támasztott elvárások. Az iskolában sokkal több a kötöttség, meghatározott szünetek vannak, kevesebb a játék és nagyobb a csend. És persze ott a tanulás, az írás, olvasás, számolás alapjainak elsajátítása.
Az iskola első éve alapjaiban határozhatja meg a későbbi évek sikerességét. Egy kudarcos első év a legtöbb kisgyerek kedvét szegi, míg azok, akiknek jól sikerült a beilleszkedés és fel tudták venni a tempót, szárnyalhatnak. Sok szülő gondolja úgy, hogy jobb esélyekkel indul a gyereke az iskolában, ha kicsit előre tanul vele, de ezt Szalai-Lászlók Kitti gyógypedagógus, a Játszva olvass megálmodója semmiképpen nem tanácsolja. „Az előre tanulást azért nem ajánlom, mert különböző módszerekkel dolgoznak az iskolák. A szülők nem tudhatják, hogy az adott iskola melyik módszert preferálja például a betűtanítás esetében, így könnyen előfordulhat, hogy a két ellentétes megközelítés megzavarja a gyereket” – mondja a szakember. Természetesen más a helyzet akkor, ha egy kisgyerek kérdez: hogy kell leírni a nevét, mennyi alma van a kosárban, ebben az esetben nem kell megtagadni tőle a válaszadást, de direkt feladatokkal traktálni azért, hogy okosabbnak, felkészültebbnek tűnjön szeptemberben felesleges, sőt káros is lehet.
Feladatlapozás helyett
A betűtanítás és matekpéldák feladása helyett azonban néhány dologgal nagyon is sokat segíthetünk. Az egyik ilyen a sok mozgás, leginkább a szabad, örömteli. Ez elsőre ellentmondásosnak tűnhet, hiszen az iskolában sokat kell majd ülni, és a fára mászás, hintázás vagy rohangálás ebből a szempontból nem tűnik túl hasznosnak. De nagyon is az! A szabad mozgás (tehát, amikor a gyerek nem tornaórán vagy táncon vesz részt, ahol irányított mozgássorokat kell gyakorolnia) ugyanis kis túlzással minden területet természetes módon fejleszt. Mert mire lesz szüksége majd néhány hét múlva a kis elsősünknek? Figyelemre, koncentrációra, finommozgásra – mindhárom területre jótékonyan hat, ha a gyerek sokat mászik fára, hintázik, pallón ellensúlyoz, futkos. A nagymozgásos tevékenységek nemcsak azt erősítik, hogy a gyerek ügyesebb lesz ezekben, hanem a kis- azaz finommozgások fejlődését is serkentik. A mai gyerekek sokat ülnek, tévéznek, kütyüznek, és ez bizony tetten érthető a finommotorikus képességek éretlenségében, valamint beszédhibákban is megjelenhet. „Az egyszerű hétköznapi tevékenységek, mint a biciklizés, fára mászás, csúszdázás a gyerekek figyelmét az egyensúlyozó rendszer ingerlésével fejleszti” – magyarázza Szalai-Lászlók Kitti. A finommotorikus tevékenységek fejlesztéséhez sem kell semmi különöset feltalálnunk, elég, ha bevonjuk a gyereket a házimunkákba, erről ebben a cikkben adott hasznos tanácsokat a gyógypedagógus.
„Készségeket fejleszteni egy leendő elsősnél fontos, de a hangsúly a játékosságon, a sok mozgásos tevékenységen, a finommotorikán van, nem a tesztlapok kitöltésén” – nyomatékosítja a szakértő. Hozzáteszi, hogy fentiek mellett a mesehallgatás (tehát nem mesenézés) is fejleszti a figyelmet, a koncentrációt, és amire talán kevesebben gondolnak, a társasjátékozás is sok olyan dologra tanít, amire bizony az iskolában szükség van. „A társasjátékok fejlesztik a figyelmi funkciókat és a szociális készségeket. Segítik továbbá a kudarctűrést, hiszen nem nyerhetünk mindig minden játékban. Megtanítja a gyerekeknek a várakozást, a késleltetést, türelmet kell gyakorolnia, amíg a másik lép vagy gondolkozik. Ezek is nagyon fontos készségek lesznek az iskolában.”
A gyógypedagógus hozzáteszi, hogy kezdetben „rövid játék idejű társasjátékokat és tevékenységeket válasszunk, majd fokozatosan növeljük az időtartamot”. Szinte mindegyik társasjáték alkalmas arra, hogy otthon, különösebb hozzáértés nélkül és játékosan foglalkozzunk ezekkel a területekkel.
Iskolaelőkészítő: igen vagy nem?
Érdemes megemlíteni az iskolakészítőket is, persze ide nem a nyári szünet utolsó két hetében járnak a gyerekek, inkább azokhoz szólunk most, akiknek a gyereke nagycsoportos lesz szeptembertől. Szalai-Lászlók Kitti azt javasolja, hogy azokkal a gyerekekkel mindenképp forduljanak a szülők szakemberhez, akiknél valamilyen lemaradást tapasztalnak. Az iskolaelőkészítő foglalkozást a gyógypedagógus kifejezetten hasznosnak tartja, és nem csak azoknál a gyerekeknél, akik fejlesztésre szorulnak. Az iskolaelőkészítő azokra a területekre helyez hangsúlyt, amire majd szükség lesz az iskolában, persze játékos formában, de az „asztalnál ülős feladatozásba” is belekóstolnak a gyerekek.
Menjünk be az épületbe, vegyük elő Vackort
Nem könnyű megtalálni az egyensúlyt abban, hogy komolyan vegyük az iskolát és beszélgessünk arról, mi várható ősztől, de ne ijesszük meg a gyereket és ne pakoljunk rá elvárásokat. Szalai-Lászlók Kitti azt javasolja, hogy vegyünk elő olyan mesekönyveket, amelyek az iskolakezdésről szólnak, beszélgessünk arról sokat, hogy mi várható majd, de próbáljuk ne nyomasztani a gyereket. „Érzelmileg is jó, ha felkészítjük a gyerekeket az iskolára. Ha be tudunk menni az iskola épületébe, meg tud ismerkedni az új helyszínnel, esetleg, a tanítóval, az fontos kapaszkodó lehet. Érdemes már az utolsó hetekben korábban lefeküdni és reggel korábban kelni, ezzel is megkönnyíthetjük az iskolakezdés napjait.” És persze mi, szülők is készülünk ilyenkor, nem csak a tanszerek beszerzésével, hanem lélekben is…
Kapcsolódó cikkek
