A Frontiers in Psychology című szaklapban publikált anyag szerint a gyerekek főként a külső alapján döntik el, kiben bíznak, márpedig a szép embereket alkalmasabbnak látják a bizalomra is. A konzisztencia ennek kacsán aztán idővel erősödik, a lányok ebben általában precízebbek, mint a fiúk.
Azt már korábban több kutatás is bizonyította, hogy létezik egyfajta sztereotípia a szépséggel kapcsolatban. A szép embereket általában értelmesebbnek, tájékozottabbnak és megbízhatóbbnak tartjuk, emellett barátságosabbnak és sikeresebbnek is látjuk őket. Aki „jól néz ki”, azt kortársai nagyobb tisztelettel kezelik, illetve a kisbabák és a gyerekek is jobban vonzódnak hozzá.
Nem titok, hogy ez a fajta előítélet bizonyos ételemben evolúciós szükségszerűség: folyamatosan embertársaink arcát vizslatjuk, hogy lássuk, megbízhatunk-e bennük. Az azonban, hogy emberismeretünk és szépséghez való viszonyunk hogyan változik csecsemőkortól felnőttkorig, eddig rejtély maradt.
A kutatás során 200 férfiarcot mutattak a gyerekeknek. Volt, ahol semleges kifejezés ült az arcon, és volt, ahol közvetlen szemkontaktus volt. Minden résztevő mindegyik arcot látta, majd pontozniuk kellett, kiben mennyire bíznának meg. Ezután egy hónappal később megismételték a kísérletet, ezúttal a gyerekeknek azt is pontozniuk kellett, mennyire találják vonzónak a képeken látható arcokat.
Itt egyértelműen kiderült: akikben a gyerekek a leginkább megbíznak, azokat látják a leginkább vonzónak is. Ez a preferencia később, felnőttkorban sem változik, hiába válunk esetleg jobb emberismerővé: úgy látszik, eleve úgy születünk, hogy külsőségek alapján ítélkezünk, és az ide előre haladtával csak romlik a helyzet.
Kapcsolódó cikkeink:
Forrás: Medipress