Újabban az iskolaérettség mintájára óvodaérettségről is beszélünk. Ez persze inkább jelzésértékű, hiszen a bölcsibe, oviba való beíratást nem az “érett vagy nem érett?” kérdés alapján döntik el a szülők, hanem többnyire kényszer hatására. Hogy is lehetne egy másfél éves gyerek érett arra, hogy közösségbe járjon az édesanyja nélkül? És a két és fél éves, amikor beíratják az oviba? Rengeteget változik tavasztól őszig. Az érettség fogalmát tehát inkább tájékozódási pontként fogjuk fel. Azoknak a szülőknek segít, akik még az előtt vannak, hogy megállapíthassák, melyik területre kell még gyúrni egy kicsit.
Bölcsiérettség? Na ne!
A bölcsi leginkább akkor kerül szóba, amikor az anyának dolgoznia kell, vagy akkor, amikor egymás agyára mennek a kicsivel, és mindketten rosszul érzik magukat attól, hogy 24 órában alkudozzanak: “Játsszunk! Várj egy kicsit! Nem akarom! Most nem tudok jönni!” Ez a helyzet általában akkor alakul ki, amikor a mama teljesen egyedül van, szüleitől, barátaitól, rokonaitól elszigetelve, vagy akkor, ha otthon végezhető munkát vállal, amire összpontosítania kellene.
– Már reggel összeszorult a gyomrom, amikor arra gondoltam, hogy mennyire lemaradtam a leadni való munkákkal – emlékszik Éva (37) a legnehezebb időszakra. – A nagyokat elvittük oviba, iskolába, Janka ezalatt jót aludt a babakocsiban, de ami azután jött, azt nem kívántam senkinek. Én a munkám fölött ültem, ő pedig nyivákolt, hogy végre történjék valami. Mondanom sem kell, arról szó sem lehetett, hogy épkézláb gondolatokat passzírozzak ki az agyamból. Délre sírni tudtam volna az üres papír felett, az ebéd meg nem volt kész, de mindegy is, mert a kis drága nem nagyon akart enni.
Éjjel dolgozhattam volna, de estére úgy kimerültem, hogy elaludtam, miközben a gyerekeket altattam. Ekkor döntöttem a bölcsi mellett, pedig előtte ellene voltam. Ahogy Janka bölcsis lett, mintha kicseréltek volna minket. Elkezdett rendesen enni, délután végre nem kellett órákig altatni, vidám, bár továbbra is aktív kislány lett. Én pedig beosztottam az időmet, nagyjából határidőre leadtam a munkámat, és még főztem is.
Mondhatjuk azt, hogy Janka bölcsiérett volt? Nem igazán. A helyzet volt bölcsiérett. Ha édesanyja nem lett volna egyedül az összes feladattal, vagy a nagy testvérek otthon lettek volna, hogy lekössék a kicsit (pusztán a jelenlétükkel, aktivitásukkal), lehet, hogy nem kellett volna bölcsibe mennie a kislánynak. Ám ebben a helyzetben ez volt a legjobb megoldás, valóban mindenki jól járt!
Önálló kispockok
A háromévestől már elvárhat az óvoda ezt-azt. Elsősorban azt, hogy jól kommunikáljon, ki tudja fejezni az igényeit, el tudja mondani, mi bántja. Ez természetesen nem csak az óvónő számára teszi egyszerűvé a dolgot, a gyereknek is nagyobb lesz a biztonságérzete. A háromévesen még nem beszélő gyerekről biztonsággal kijelenthetjük, hogy megkésett a beszédfejlődése. Ha föl is veszik az óvodába, mindenképpen szükséges legalább egy logopédiai vizsgálat, de többnyire rendszeres fejlesztés is. Minden ovihoz tartozik logopédus, fejlesztőpedagógus, tehát mindez nagy eséllyel az ovi falain belül megoldható, mégpedig “ingyen”.
A másik elvárható készség, hogy önállóan öltözzön a gyerkőc. Nagyjából… Legalább próbálja meg. Természetesen az óvó nénik segítenek neki: felhúzzák, bekötik, kigabalyítják, megcserélik a kacsalábat. Ehhez persze az is szükséges, hogy mi ne nehezítsük meg a dolgát. Öltöztessük könnyen kezelhető ruhába: a gumis derekú nadrág, tépőzáras cipő, szandál megkönnyíti az életét. Elvárható, hogy a hároméves tudjon pohárból inni és egyedül enni. Pszichés érettség terén fontos, hogy megértse: a szülőtől elválás nem tart örökké. Bízzon abban, hogy hazaviszik.
A legnagyobb kérdés általában a szobatisztaság. Ha ezzel hadilábon álltok, még most sem késő utánanézni. Azt azért tudnod kell, hogy nincs törvényi rendelet arról, hogy csak szobatiszta gyereket szabad fölvenni óvodába. Ezzel együtt az adott óvoda munkatársai ragaszkodhatnak hozzá.
Gyakorolni, gyakorolni!
Igen, mi, gyakorlott, tapasztalt anyák pontosan tudjuk, milyen idegölő kivárni, amíg a gyerek lába beletalál a harisnyanadrág megfelelő szárába. Hát még azt végignézni, ahogy pohárból issza a meggylét az új fehér pólójában. De hidd el, nem véletlenül van az az “egyedül akarom!” korszak. Ha a gyerekünk nem lenne ennyire önérzetes és erőszakos, talán ötévesen is etetnénk, és mi adnánk rá a cipőt, mert az biztosabb, gyorsabb, és kevesebb kalamajkával jár. Egyszóval: légy türelmes, de persze állíts normális korlátokat. Amikor a főzelék kétharmada a padlón landol, inkább vedd át az irányítást. Az oviban nem nézik jó szemmel ezt a fajta pusztítást. Jobb, ha te szólsz rá, mint más.
A másik fontos tényező, talán a legfontosabb: a bizalom. Ne veszítsd el! Ha ígérsz valamit, tartsd be. Tehát: csak olyat ígérj, amit be tudsz tartani. Ha a nagyinál hagyod, menj érte, ahogy megbeszéltétek. Ha egy mese jár alvásnál, az legyen egy, ha ötben egyeztetek meg, akkor öt. Így mire ovis lesz, tudni fogja, hogy nincs vész, anya ott lesz, ha azt mondta.
A következő alkalommal a beszoktatásról olvashatsz.
Kapcsolódó cikkeink:
- Egy hároméves ovikezdő kislány gondolatai
- Beszoktatás: a mami tényleg visszajön!
- Hogyan készülj az ovira?
Kapcsolódó cikkek
